Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-217

4Q 5517. országos ülés márczitis 31. 1SS6. volna, mint nem ezen garantirozott összeg kamatja, hanem az egész egyptomi kölcsön, (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) De, t. ház, megvallom, az is előttem áll és nem tekintem semmit nyomó indoknak, a mi már az előadó ur által is felhozatott: a kárt szenvedett osztrák és magyar állampolgároknak érdekét. Mert tökéletesen igaz, hogy ezzel tartozik Égyptom, a mely rendet nem tudott tartani; de kérdem : mi lett volna a helyzet a mi ottani polgártársainkra nézve akkor, ha a többi hatalmak, melyek velünk együtt hasonlag követelték a kárpótlást, azt mondták: mi követeljük a kárpótlást, de segítünk, hogy olyan helyzetbe jöjj, melynél fogva megfizettesd, az osztrák-magyar monarchia pedig azt mondta volna: én is követelem, de én nem segítlek abban, hogy ily helyzetbe jöjj ? Ugy hiszem, akkor vagy semmi kárpótlást nem nyerhettek volna a mi károsultjaink, vagy igen, jogunk lett volna ugyan követelni, de üres követelés maradt volna az, vagy pedig olynemíí demonstratióval kellett volna kiforcierozni, a mely hasonlag sem az európai béke érdekében nem feküdt volna, sem a monarchiának kevesebbe nem kerül vala, mint a mennyibe a legrosszabb esetben is ezen garantiához való hozzájárulásunk kerülhetne. (Ugy van/ Ugy van! jobbfelol.) De a t. képviselő ur egyfelől tagadja azon érv alaposságát, melyet az előadó ur is felhozott és a mely a Suezi-csatorna helyzete fentartása fontosságából merittetik s azt mondja, ez iránt nem szükséges tenni semmit; mert hiszen a khedive és Lesseps között meg van kötve az ezt biztosító szerződés. Másfelől, midőn arra utal, hogy mégis esetleg beállhat az az idő, mikor ezen kamatokat egy vagy talán két évig a garantirozó hatalmaknak fizetniök kellend, azt mondja, hogy hiába mutattatik ki Egyptom jövedelme, a Szudán még most sem nyugodt, nem régen még attól kellett félni, hogy majdnem a pyramisokig, vagy talán még tovább előrenyomulnak az ottani forrongó elemek. Ha ez, t. képviselőház, igy áll, akkor azután nem tudom, hogy a Suezi-csatornát mennyire fogja biztosítani az a szerződés, melyet Lesseps és a khedive kötött. Én azt hiszem, épen nem. Vagy nem lehet tehát azon belzavarokból argumentumot meríteni arra, hogy az ember a jótállás tényleges teljesítésének valószínűségét indokolja; vagy nem lehet az európai hatalmak együttes működését Egyptomra és az egyptomi helyzet fentartására vonatkozólag szükségtelennek mondani a Suez-csatorna iránt létező jelen helyzet fentartásának általam és általa is elismert fontosságával szemben. (Helyeslés jobbfelol.) De t. képviselőház, az okok, melyekből a kormány az egyezményhez hozzájárult, fel vannak hozva az indokolásban, előadta azokat az előadó ur s én részemről nem szándékozom e tárgyat bővebben fejtegetni, csak annyit mondhatok a magam részéről, hogy elismerem, hogy igenis lehetetlenséget, teljes lehetetlenséget látni abban, hogy ezen garantia egyszer vagy másszor tényleg is igénybe vétessék és ez ellen biztosítékot nyújtani nem lehet. De maga azon körülmény, hogy Európának nemcsak összes kormányai, hanem összes törvényhozó testületei, a hol ilyenek vannak, elfogadták azon feltevést, hogy ennek az eshetőségnek beállta bizony nagyon valószínűtlen, talán mégis nyújthatna a magyar képviselőháznak is ez irányban némi megnyugvást. Különben, most még csak igen röviden gróf Apponyi határozati javaslatához kívánok szólani. (Bálijuk! Halljuk !) Őszintén megvallom, t. ház, nem emlékezem, hogy bármely más államnak parlamentje vagy törvényhozása — pedig a hol parlamentek vannak : az angol, a franczia, a berlini, a római mind elfogadták — ilynemű kikötéssel élni szükségesnek tartotta volna. És megvallom, hogy én is a magam részéről ezt szükségesnek nem tartom. Egészen ugy, a mint gróf Apponyi fogalmazta, elfogadhatónak sem tartom, mert azon kételyre adhatna alkalmat, mintha a magyar képviselőház magának a kötelezettségnek is megvitathatását kivárnia fentartani. De én, mert nem szeretném, hogy félreértések támadjanak ebből azon irányban is, mintha valaki azt kívánná, hogy majd ha pénz kell, akkor ne lehessen többé a törvényhozásoknak hozzászólni: a mennyiben hirtelenében lehetett, föltettem és bátor leszek mindjárt fölolvasni azon szövegezést, a melyet, ha megnyugtatásul szolgálhat a t. háznak, elfogadni hajlandó vagyok. (Halljuk! Olvassa): „Tekintettel arra, hogy a Londonban 1885. márczius hó 18-án kötött nemzetközi egyezmény értelmében az osztrák-magyar monarchia öt más nagyhatalommal együtt egy 9 millió font sterlingre rugó egyptomi kölcsön 345,000 fontban megállapított évi járulékának pontos fizetéseért egyetemleges jótállást vállal; minthogy azonban a jótállásból származó terheknek sem megosztási arányára, sem teljesítése módozataira nézve a fentemlített egyezmény megállapodást nem tartalmaz; — eddig szóról szóra gróf Apponyi indítványa szerint — „a magyar országgyűlés, midőn az egyezménynek és az ahoz csatolt nyilatkozatnak beczikkelyezéséhez hozzájárul, fentartja abbeli jogát, hogy ha a jótállásból származó terheknek megosztási arányai és teljesítési módozataira nézve az érdekelt nagyhatalmak között egyezmény jönne létre, vagy tényleg beállana a jótállásból származó terhek megosztásának szüksége : ezen arányra, módozatokra s az ezek alapján az osztrák-magyar monarchia által viselendő terhekre nézve a többi