Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-217

:.' 817. országos ülés márezins 31. 1886. szintén követelik, hogy ezen kölcsönért jótállást vállaljunk. Azt, hogy ha Egyptom a maga kötelezettségeinek nem tehet eleget, talán a közvetlenül érdekelt hatalmak kényszereszközökhöz fognak ellene nyúlni, talán jövedelmeit le fogják foglalni, lehetségesnek tartom. De, hogy ez által az európai béke zavartassák meg és különösen reánk nézve, az úgynevezett osztrák-magyar monarchiára ebből háború következzék, megvallom, belátni nem vagyok képes. Végre ezen pont alatt még a monarchia nagyhatalmi állására is hivatkoznak, mint a mely ezen eljárást szükségessé teszi. A nagyhatalmi állás, igaz, nagy áldozatokat követel, a melyeknek súlyát különösen Magyarország érzi; de azt, hogy egy minket alig, vagy tán nem is érdeklő kis államocska adósságáért kezességet vállaljunk, a monarchia nagyhatalmi állása legtávolabbról sem kívánja; nem kívánná még akkor sem, ha — mint a költő mondja — a fél világ uralna minket és kincstárunk a milyen üres, olyan tele volna. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Találunk itt továbbá egy indokot, a melyre a t. előadó ur is imént elmondott beszédében súlyt fektetett: és ez a Suez-csatorna szabadsága és biztonsága. A t. előadó ur ugyanis azt mondta, hogy ugy a magyar, mint az osztrák kereskedelem ezen csatornát nagy mértékben igénybe veszi, valamint hogy kereskedelmi és forgalmi érintkezésünk magával Egyptommal is igen élénk. Én a Suez-csatornáuak fontosságát nemcsak általános európai, hanem a monarchia szempontjából tekintve is elismerem; de hogy a magyar kereskedelem valami nagyon igénybe venné e csatornát, azt — fájdalom — eddigelé nem tapasztaltuk, valamint azt sem, hogy Egyptomban a mi honfitársaink kereskedést nagy mértékben űznének, eddig nem hallottam. Vannak igenis, magyar honpolgárok is, kik ott letelepültek, de azok az osztrák polgárokhoz képest elenyésző csekély számban vannak és így azt gondolom, hogy e tekintetben Ausztriának minden esetre sokkal nagyobb érdeke forog fenn, mint közvetlenül Magyarországnak. Egyébiránt hát mi veszély fenyegeti a Suezcsatornät azon esetre, ha az egyptomi kormány nem képes a maga adósságát fizetni? Hiszen a Suez-csatorna nem az egyptomi kormány tulajdona, hanem egy részvénytársaság sajátja. Es azon szerződés 13. czikkében, melyet a részvénytársaság elnöke Lesseps a Khedivével kötött i 866-ban, világosan benfoglaltatik, hogy azon csatornán az átmenet tökéletesen szabad legyen. De meg általában elfogadott európai, sőt mondhatni a világ-diplomatiában elfogadott elv az, hogy a kereskedelmi utak a kereskedelmi hajók előtt még háború esetén sem zárhatók el. Nem látom tehát át, hogy a Suez-csatorna biztonsága és szabadsága minő közvetlen összeköttetésben áll az egyptomi pénzügyekkel. {Ugy van! a szélső baloldalon.) De kiemelte ugy a t. előadó ur, valamint a kormány is az indokolásbán azon tekintetet is, melyet az Alexandria feldulása és bombázása alkalmával az osztrák és a magyar állampolgárok által szenvedett károk kártalanítása előtérbe hoz, a mennyiben ezen kártérítés 6 millió frankra rug. (Halljuk !) Hát, t. képviselőház, én azt gondolom, hogy a kár megtérítése jogosan csak arra hárul, a ki a kárt okozta, a mint hogy a jelen esetben az európai hatalmak csakugyan nem mást, mint az egyptomi kormányt okolván a rend fentartásának elmulasztásáért, arra hárították a kártérítési kötelezettséget. Hogy azon események alatt ott osztrák s részben talán magyar honpolgárok is szenvedtek kárt, azt megengedem, de hogy azért mi, a kik ezen károknak nem voltunk okozói, az ő kártalanításuk fejében valamely kölcsönért kezességet vállaljunk, annak okát egyáltalában nem látom be. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És nunc venio ad fortissimum virum, a melyre ugy a t. kormány, mint a t. előadó ur különös súlyt fektetett. Nevezetesen, hogy a jótállás, amelyet elvállalunk, csak erkölcsi, annak vagyonbeli, anya,gi következése nem lesz ? minthogy, mint a t. előadó ur az imént szintén hangsúlyozta, Egyptomnak évi jövedelme a 9 millió fontot eléri, vagy talán meg is haladja, holott az ezen kölcsönért fizetendő évi kamat és törlesztés 345,000 fontnál többre nem rug. Mindenekelőtt legyen szabad kérdeznem, t. ház, vájjon szokás-e, hogy a hitelező oly adóstól, a kiben tökéletesen megbízik, a kinek fizetési képességéről és akaratáról erősen meg van győződve, kezességet is kívánjon ? Vájjon az által, hogy a hitelezők ily jótállást követelnek nem mutatják, nem bizonyítják-e be, hogy nem biznak tökéletesen az adósnak fizetési képességében? Az igaz, hogy a kormányok a londoni egyezményben maguk is ezen nézetben voltak és azért nem is tartották szükségesnek meghatározni az arányt, a melyben esetleges kárpótlás esetén mindenik állam a kárpótláshoz járulni tartozik, úgyde bocsánatot kérek, én ezt nem másnak, mint annak tulajdonítom, hogy ez által egyfelől maguk a hitelezők felbátorittassanak, másfelől pedig az érdekelt államok törvényhozásai annál hajlandóbbak legyenek ezen egyezmény elfogadására. Az, hogy ezen új kölcsön évi kamata és törlesztése a kiadások közt első helyen fog szerepelni, még nem elegendő biztosíték arra, hogy ezen tartozást Egyptom valóban mindenkor képes is lesz megfizetni; a mint hogy maga a t. előadó