Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-217

217. orszögos ülés meggondoljuk ennek kevés felelősséggel járó, de nagy jelentőséggel biró politikai és pénzügyi kihatását, annál inkább meggyőződünk arról, hogy nemcsak alkotmányos szempontból cselekedett kötelességszerűen, helyesen a kormány, de egyszersmind más magas érdekek szempontjából is. Ezeket tekintetbe véve, ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra. (Helyeslés jobbfelöl.) Irányi Dániel: T. képviselőház! Alig végeztük be a költségvetés tárgyalását, a mely alatt kitűnt, hogy államadósságaink kamatainak és törlesztési hányadának fizetésére évenként 100 millió forintnál több kívántatik, valamint kitűnt az, hogy a folyó évi hiány a pénzügyminister urnak saját vallomása szerint 32 millió forintra rug, az ellenzéki szónokok számításához képest azonban 40 millió forinton alul aligha fog maradni, mely tények arra indították magát a kormányt, hogy a pénzügyi bizottságban Önként leszállított némely tételeket s törült másokat s itt e házban kijelentette, hogy csakis az elkerülhetetlenül szükséges beruházásokra kivan szorítkozni; s alig hangzottak el ugy ezen házban, mint amott a múzeum termében a legméltóbb panaszok az adóknak súlyos volta, a mezei gazdaság szenvedései, az ipar és kereskedelem pangása miatt és uraim, alig felejthették el még azon komoly intéseket, melyeket a leghivatottabb és pénzügyi kérdésekben igen jártas férfiak intéztek önökhöz, miszerint hagyják el azon utat, melyen eddig haladtak, mert annak végén a legkomolyabb válság fenyeget, a melynek hordereje beláthatatlan: és íme egy oly törvényjavaslattal látogat meg a kormány, a melyben arra szólítja fel a törvényhozást, hogy a többi európai államokkal egyetemben Egyptom pénzügyeinek rendezésére 90 millió aranyforint erejéig jótállást vállaljon. Tehát nem vagyunk képesek, nem képesek önök, kik a ministeri padokon ülnek, saját államháztartásunkba rendet hozni be s egy egészen idegen afrikai kis vazall-ország pénzügyeinek rendezésére hivnak fel. (Igaz! a szélső báloldalon.) A magyar nép nem birja többé saját terheit és önök azt kívánják, hogy más népnek, a fellahknak terheit viseljük! (Igaz! a szélső baloldalon.) A dolog igazán nevetséges lenne, ha nem volna oly felháborító. És mivel indokolják ezen törvényjavaslatot, az egyezménynek elfogadását? Sok okot hoznak fel, igaz, a törvényjavaslathoz csatolt indokolásban, de azok közül egyetlen egy sem állja ki a I bírálatot, valamint nem azok, a melyeket az imént a t. előadó ur szájából hallani alkalmunk volt. Előre bocsátván azt, hogy „az osztrákmagyar monarchia külügyi kormánya az egyptomi ügyekben soha sem lépett előtérbe s az márezius 31. 1888. 35 ottani viszonyok rendezését mindig olyannak tekintette, mely első sorban a legközelebb érdekelt államok, nevezetesen Angol- és Franeziaország feladatát képezi — utána vetik: Azonban a monarchia állása általában véve, különösen pedig az egyptomi viszonyoknak Törökország viszonyaival való összefüggése, valamint az európai béke érdekei, melyek az egyptomi válság meg nem szünte esetében, fenyegetve lettek volna, nem engedték mer, hogy a monarchia az egyptomi kérdésben, az őt mint nagyhatalmat megillető befolyás gyakorlásáról lemondjon." Tehát elismeri saját kormányunk és a külügyi hivatal, hogy az egyptomi pénzügyi kérdésben mi igen kevéssé, ellenben első sorban Anglia és Francziaország vannak csak érdekelve, mi indította hát mégis arra, hogy Egyptom pénzügyeinek rendezése végett egy ily nagy kölcsönért kezességet vállaljunk a többi európai nagyhatalmakkal együtt? „A monarchia állása általában véve". Ez az első. No ez, uraim, csak üres szó. „Különösen pedig az egyptomi viszonyoknak Törökország viszonyaival való összefüggése." Kétséget nem szenved, hogy Egyptom viszonyai, miután a török szultánnak vazall állama, Törökország viszonyaival összefüggnek, miből ugy látszik, önök azt következtetik, hogy ha Egyptom nem képes eleget tenni a maga pénzügyi kötelezettségének, az Törökországra fog hárulni. Ez ugyan nem áll, nem áll azon fermán értelmében, melyet a szultán, midőn Egyptómnak autonómiáját elismerte, kibocsátott. De legyen bár ugy. Mióta éreznek önök uraim, olyan meleg érdeket Törökország biztossága iránt? Miért nem jutott ez eszükbe akkor, midőn 1877-ben Oroszország megtámadta Törökországot? (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Miért adták meg ahhoz beleegyezésüket? miért foglalták el maguk is Törökország két igen becses tartományát ? (Ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon) miért daraboltatták fel ily módon azon birodalmat, melynek érdekei most annyira szivükön feküsznek? Miért engedték meg e szerint, hogy Törökország pénzügyileg is oly siralmas helyzetbe jusson ? Tehát, ha önök csupán azért, mivel Egyptom pénzügyi viszonyai a török birodalom pénzügyi viszonyaival összefüggnek, már Egyptom kölcsönéért is jótállást készek vállalni, akkor arra lehetünk elkészülve, hogy legközelebb, miután Törökországnak fennállása, pénzügyeinek rendezése még inkább érdekünkben áll, arra szólittassunk fel, hogy Törökország államadósságaiért is hasonlólag kezességet vállaljunk. {Ügy van! a szélső baloldalon.) Továbbá azt említi az indokolás, hogy az európai béke érdekei, melyek az egyptomi válság meg nem szünte esetében, fenyegetve lettek volna, 5*