Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

382 236- orszigos ttlés májns 7. 1886. kivétetik minden alkotmányos garantia és a megalkotandó törvény oda fog vezetni, hogy teljesen kijátsza az újonczniegajánlási jogot s hogy a kormány akkor, mikor csak eszébe jut, a mikor szeszélye kivánja, behívhatja a népfelkelés ürügye alatt a hadsereg kiegészítésére szükséges haderőt. Én nem vagyok ebben a véleményben először azért, mert itt rendkívüli átmeneti intézkedésekről van szó, melyek a dolog természeténél fogva soká nem tarthatnak és másodszor, mert egy igen nagy különbséget méltóztatott figyelmen kivül hagyni a régi, mondjuk 1848. előtti és a mai rendszer közt is, tudniillik azt,' hogy manapság parlamenti kormányzatunk van, hogy több garantia van abban, ha az országgyűlés, a helyett, hogy mint régebben történt, három évről három évre megajánlja az újonczokat, a 3 év alatt pedig tehet a kormány a mit akar, ha az országgyűlés ismétlem, mint jelenleg, úgyszólván permanens; és most egyetlen kormány sem tarthatja fenn magát, ha a nemzet bizalmát nem birja. Hogy ez igen nagy különbség a régi és a mostani rendszer közt, azt elfogultság nélkül tagadni senki sem fogja, (Ugy van! jóbbfelől.) Nem hagyhatom ezen kivül szó nélkül Ugron Gábor t. képviselőtársamnak nagy vervvel elmondott ékes szavait. (Halljuk! Halljuk!) Különösen zárszavaira óhajtok reflectálni. Azt mondta ugyanis a t. képviselő ur, hogy van egy eszme, a mely minden egyébbel íelér és ez az alkotmányosság eszméje. Irigylem t. barátom ifjúi lelkesedését, habár ő kevésbbé fogja is irigyelni érettebb élettapasztalásomat s a történelemből merített tanulmányaimat. (Halljuk! Halljuk!) Azonban nézetem szerint van egy dolog, a mi sokkal feljebb áll, mint az alkotmányosság s ez a lét kérdése, (ügy van! jóbbfelől.) Ott van Lengyelország példája; méltóztassék arra tekinteni. Éttől a nemes nemzettől t. barátom ép oly kevéssé vonja meg rokonszenvét, mint én. Volt ott alkotmányosság elég, szinte túlságig vitt alkotmányosság. Volt ott az egyénnek vétójoga a többség ellen. Volt a kisebbségnek szabad rendelkezése és hogy ugy fejezzem ki magamat, szabad gázolása a nemzet legmagasabb érdekeiben. És mire vezetett ez? Tönkre ment a nemzet. Jele ez annak, hogy az alkotmányosság magában véve még nem végezel; hogy ez csak eszköz (ügyvan! jóbbfelől) és hogy mindennek legelső alapja magának a nemzetnek léte, az ország intensitása és épsége, a melynek megvédéséről és biztosításáról kell e pillanatban is gondoskodni. {ügy van! jóbbfelől.) Azért nem tehetek mást, mint hogy megszavazzam a törvényjavaslatot királyomnak és nemzetemnek (Helyeslés jóbbfelől) s nem félek attól, hogy ezért bárki is megtagadja talán a népkép viselői qualificatiót. (Ugy van! jóbbfelől) Meggyőződésem szerint azon képviselőtársam, ki ezt tőlünk megtagadta, nem eléggé magyarázta ki nyilatkozatát, a mely a legkeményebb volt, mely e vita alatt kimondatott. Én azt hiszem, hogy népképviselői tisztünknek nem felelnénk meg akkor, hogy ha a népről nem supponálnánk annyi hazafiságot, a mennyi mindnyájunk keblét áthatja, hogy ha arról nem tételeznők fel, hogy a veszély perczében, midőn a haza megmentéséről van szó, lelkesülni fog s utolsó emberig kész felkelni s ismételni azon ismeretes népdalt: „Mindnyájunknak el kell menni.' (Élénk tetszés és helyeslés jóbbfelől.) És t. ház, nem vétünk-e népképviselői tisztünk ellen akkor, ha kitennők a népet váratlan és véletlen megtámadásoknak? (Élénk tetszés jóbbfelől.) Minthogy pedig a véletlen esélyek megelőzéséről van itt szó, én a törvényjavaslatot, daczára azon ellenvetéseknek, a melyeket felhozni hallottam, a legjobb lelkiismerettel elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés jóbbfelől.) Rácz Géza; Én. t. ház, nagyon röviden kívánok ez alkalommal szólani s mindenekelőtt Zichy Antal képviselő ur felszólalására akarok néhány megjegyzést tenni. A t. képviselő ur azzal kezdte beszédét, hogy az ő segítségével a t. minister ur a törvényjavaslatot nem fogná megmenteni. Ézt láttuk is érveléséből, (Derültség szélső balfelől.) mert oly intentiókat tulajdonított azoknak aszónokoknak, a kik e törvényjavaslatot el nem fogadták, mely az illető felszólalóktól távol áll. Nincs senki az ellenzéken, kezdve Hódossy Imrén, átmenve Ugron Gáboron Szemneczig vagy bárki másig, a kinek eszeágában lenne megtagadni a népfelkelés jogosultságát. (ügy van! szélsőbalfelől.) A felszólaltak megtagadják a népfelkelésnek ily alakban való elfogadását. (Ugy van! balfelől.) Az az érvelés azután, melyet a t. képviselő ur használ, csakugyan nem szolgál a javaslat előnyére, mert mit mondott a t. képvisel^ ur, midőn megdönteni akarta azokat, amiket Hódossy t. képviselő ur hozott fel ? Azt, hogy midőn Cicerót kérdezték, hogy megtartotta-e hazája törvényeit, azt válaszolta: hogy a hazát megmentette. (Felkiáltások jóbbfelől: Nem úgy volt az!) T. ház! Én, de egyáltalában az ellenzéken senki sem látja a helyzetet oly kétségbeejtőnek, aminőnek a t. képviselő ur föl akarja tüntetni. És ha valóban a helyzet oly kétségbeejtő volna, a népfölkelésnek oly szervezetet kellene adni, hogy abban biztos garantia volna arra nézve, hogy a nép jogai is megóvassanak, a mellett pedig a nemzet léte, a melyre a t. képviselő ur is oly nagy súlyt helyez, megmentessék. De midőn minden intézkedés arra ezéloz, hogy lebuttessék a lelkesedés, hogy a nemzet tagjai a fiataltól az aggig bevonczoltassanak egy újabb közösügybe, akkor nem lehet joggal várni az ellenzéktől, kivált a függetlenségi antisemitáktól, hogy e törvényjavaslatot megszavazzák. És most rátérek pár szóval az antisemita-párt