Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

236. oruságos ülés május 7. 1886. 383 indokolására. (Derültség. Halljuk! Halljuk!) Az | antisemitizinus elve — és az a népek s igy a magyar nép bölcs belátásának dicsőségére is legyen mondva — oly mély gyökeret vert, hogy már most minden törvényjavaslatnál joggal vethetjük fel azt a kérdést, különösen, ha terhek elvállalásáról van szó, mennyiben érintik azok a zsidóságot ? Es ép kormánypárti képviselők voltak azok, akik bennünket a folyosókon felszólítottak: no hát ezt a javaslatot megszavazhatjátok, mert hisz ebben a zsidók is ágyútölteléknek vannak szánva. (Derültség a hal- és szélsőbaloldalon.) Már, ha mi egy hadseregben büntetést, strafkoloniát látnánk, azon kísértetbe jöhetnénk, hogy hős Makkabeusainkat besorozzuk. (Derültség a bal- és szélső bal egyes padjain.) Hanem midőn arról van szó, hogy egy hadseregre bizzuk a nemzet léte és határai megvédését, mi e kísértésről lemondunk és nem akarjuk a hazát a zsidók bátorságára bízni. (Derültség a bal- és a szélső bal egyes padjain.) A zsidókéra, a kiknek a Thalmud azt a bölcs utasítást adja: ha csatába indulsz, utolsónak menj, mert ha futás lesz, igy lesz a legelső. (Derültség a bal- és a szélső bal egyes padjain) Különben is t. ház, az 1868- és későbbi védtörvények szintén nem nyújtanak oly különös kedvezményeket a zsidóknak, azok értelmében nekik szintén katonáknak kell lenniök és mégis azt látjuk, hogy a gyakorlatban a zsidók rendesen kivonják magukat a védkötelezettség alól. Ha tehát ki tudják magukat vonni békés időben, midőn a hatóságoknak elég ideje van arra, hogy a zsidók csínyját-bínját kitanulják és őket katonaszolgálatra kényszerítsék, elképzelhető, hogy vész idején, midőn a népfölkelés összehívására lesz szükség, midőn gyorsaság a fődolog, a zsidókat, a kik a puskapor elől szökdösnek, mily nehéz — és kérdés vájjon egyáltalában lehetséges lesz-e összefogdosni. (Derültség.) Különben is t. ház, nem igen vennénk hasznukat. A hadseregben eddig is manipuláns őrmesterekül, liferánsokul, spionokul használták őket. Anmanipulátiókról nem akarok sokat beszélni, de a zabliferálásokról elég keserű tapasztalatot szerzett a közös hadügyminisztérium. Ha a zsidónak ökröt kell szállítania, kecskét szállít, búza helyett meg zabot. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőbal néhány padjain.) A boszniai hadjárat alkalmával is nem a hadsereg vagy a honvédség bátorságának, hősiességének hiánya volt a baj, a közös hadsereg és honvédség tagjai oly hősiesen viselték ott magukat, hogy mindenki elismerését kiérdemelték, hanem baj volt az élelmezés, a mit a zsidó liferánsok eszközöltek. Ezekkel a liferánsokkal szemben most másképen járnak el, mint a hogy ez régebben történt. Még csak 1848-ban is Perczel felakasztatta azokat, kik megcsalták a hadsereget, mig ma I jutalomra, nemességre emelik őket. (Tgaz! Ugy van í a bal- és szélsőbaloldal néhány padjain.) A mi történelmünkből csak egy példát akarok felhozni a spionokról. A török hadjáratok alkalmával a zsidók majd a keresztényeket, majd a törököket szolgálták. Buda bevételénél, a minek két százados évfordulóját legközelebb fogjuk megünnepelni, történt, hogy a zsidók, mint legtöbbször a törökök szolgálatában állottak, de mikor lotharingiai Károly rebachot kinált nekik, jó pénzért bebocsátották a keresztényeket a várba, mire aztán lotharingiai Károly viszonzásul keményen megsarczolta őket. Hanem, ha már nem katonáskodnak, hát erre van egy jó helyettesítési eszköz. Katonáskodás helyett vegye a kormány és az állam is a zsidóktól azt, a mit náluk talál, vegyen tőlük pénzt, mert bátorságot, lelkesedést ugy sem talál náluk, hiszen a hadjárat folytatásához ugy is pénz kívántatik, még pedig nagy mértékben. (Derültség a bal- és szélsőbaloldal némely padjain.) Oroszországban már felmerült ez a kérdés és elhatározták, hogy a zsidóktól katonáskodás helyett pénzt kivannak, fizessenek pénzt és pedig jó sokat. Ha ezt nálunk is behoznák, akkor a Brooserféle üzelmek tárgytalanná válnának s a kiszabadítottak helyett kapnánk pénzt, már pedig Montecucculi szerint, mint méltóztatnak tudni, háborúviseléshez három dolog kívántatik, úgymint: pénz, pénz és ismét pénz. T. ház! Minél jobban nehezednek az állampolgárok vállára a terhek nemzetgazdaságilag is, annál több előny háramlik azokra, akik a katonai kötelezettség, tehát a véradó alól ki tudják vonni magukat. H i mi, t. ház, mind újabb s elviselhetetlen terhehet rovunk a keresztények vállaira, a zsidók mind előnyösebb helyzetben lesznek velünk szemben s a nehéz versenyben ismét csak a keresztények rovására fognak gazdagodni. Mi antisemiták ezt a javaslatot nem fogjuk elfogadni már csak azért sem, mert kérdem a t. minister urat, mit fog csinálni azon zsidókkal, a kik egyáltalában hiányoznak az anyakönyvekből? Hogy fogja megtudni, hogy 19, 27 vagy 30 éves, vagy akárhány éves? Ha egyáltalában nincs az anyakönyvben, hogy fogja azon zsidökölyköket vagy egyáltalában zsidógyerekeket megtalálni . . . Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy kifejezéseit válogassa meg a parlamenti illem szabályai szerint. (Helyeslés.) Rácz Géza: Én megválogatom a kifejezéseimet, azért hozzátettem mindjárt, a nyelvbotlás után, hogy zsidógyerekek s a t. elnök ur nem méltóztatott bevárni, hogy milyen zsidókat értettem.