Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

236, ©rsiépes ülés május 7. 1886. 3g| megszállnnk egyes tartományokat, ahelyett, hogy gyüjtenénk erőinket a leszámolás órájára. At. honvédelmi minister úrtól megvárhatnék, megkövetelhetnők, hogy legyen jó akarattal a honvédség irányában s a hely ett, hogy a népfölkelésnek nagy számban való felállítása által a katonai szolgálatnak már eleget tett polgárokat újból az ellenség elé hurczolja, inkább a magyar honvédséget növelje azzá, a mivé lennie kell. nemzeti hadsereggé. De mi ezt hiába várjuk, sőt megvagyok győződve, hogy a javaslatnak törvényerőre emelkedése után be fog következni az az idő, midőn arról fognak beszélni, hogy a honvédség, mint felesleges intézmény megszüntettessék. Pulszky Ágost t. képviselőtársam már meg is mondotta, hogy a honvédség hivatása lenne, hogy a közös hadsereg póttartalékául szolgáljon. Ezért oly mostoha a kormány a honvédség iránt. A korona minden alkalommal kitünteti a honvéd csapatokat, az országgyűlés felajánlja a honvédség fejlesztésére a szükséges összegeket, de azért hiába kérjük a minister urat, hogy tegyen e derék nemzeti intézményünkért is valamit. Ausztria háromszázados politikájának következése, csupán azon politikáé, mely elég nagylelkű volt akkor, mikor Sadova után Magyarország pénzével és vezérével kellett Ausztriát megmenteni, még a honvédséget is megadni, de ma elérkezettnek véli az időt, hogy újból visszavonjon mindent, az összbirodalmat ránk erőszakolja, mert Ausztria biztonságban érzi magát. Én a javaslatot sem a védrendszer fejlődéséből kifolyónak, sem katonailag, sem pénzügyileg, sem erkölcsileg hasznosnak nem tartom s azt ennélfogva részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el, mert politikai ideálom az, hogy önálló magyar hadsereg legyen és mert e politikai ideálomnak alapja a honvédségben megvan, azt kívánom fejleszteni, erősíteni. Ennélfogva ismétlem, a javaslatot részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Zichy Antall T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem volt szándékom a vitában részt venni, mert oly dolgokban, a mikben tüzetes tanulmányom, vagy tapasztalásom nincs, mindig sokkal szivesebben engedem át a szót avatottabbaknak. Nem is fogok azért egy szót sem koczkáztatni azokra, miket a vita folyamán hadászati, harczászati szempontból felhoztak vagy a mik az utóbbi hadjáratok tapasztalatairól mondattak. A honvédelmi kormányzat vezetője, ki a parlamenti taktika titkait is birja, nem szorult az én segítségemre s bizonynyal megtelel azokra. De a mai vita folyamán mondattak némely oly dolgok, miket mint régi képviselő s azt hiszem azok részéről is, kik a törvényjavaslat mellett fognak szavazni, megjegyzés nélkül nem hagyhatok. (Bálijuk! Halljuk!) Hódossy Imre képviselőtársam a corpus jurist idézte. Bizonynyal nem tartozom azok közé, a kik ezt a bár rozsdás, de tiszteletreméltó fegyvert ócsárolják vagy becsmérlik. Osztoztam a ház érdekeltségében, mely a t. képviselőtársam előadását kezdetétől végig kisérte, de azt hiszem, teljesen hibás conclusióra jutott. Fokról-fokra előadta ő a honvédelem különböző stádiumait. Csak ha az ő előadását kisérjük figyelemmel és kissé gondolkozunk fölötte, abból is azonnal meg fogunk győződni, hogy a mit o idézett, az azt igazolja, hogy a maga idején honatyáink és elődeink mindig gondoskodtak az akkori körülmények közt lehető legczélszerűbb honvédelmi eszközökről. Ugyanez a feladat vár e pillanatban mi reánk. (Élénk helyislés jdbbfélöl.) Tudjuk azt mindnyájan jól, mint t. barátom is fokozatosan előadta, hogy manapság már sem bandériumokkal, sem azokkal a részleges conventieulumokkal, mikre hivatkozni méltóztatott, sem az insurrectióval, a nemesi fölkeléssel boldogulni többé nem fogunk. (Élénk helyeslés jobbfelől. Halljuk !) Az a meggyőződés vezetet rá : „Fas est et ab hoste doceri", hogy a porosz védelmi rendszert fogadjuk el. Ez ellen is lehetett azt az ellenvetést tenni, mit ma hallottunk, hogy az országgyűlés lemond minden jogáról. De nem mond le semmi jogáról, hanem képessé teszi a nemzetet saját létének megvédeiinezésére és erejének mások erejéhez mért mérvekben kifejtésére. (Élénk helyeslés jobbfelől) Vannak idők, melyekre t. barátomat emlékeztetni bátorkodom, mint a régi dolgok nálamnál hivatottabb ismerőjét, midőn az a példabeszéd jut önkénytelenül eszembe, amely megmaradt nemzedékről nemzedékre óvó intelmül: „Roma deliberante Saguntum perit". Manapság nem lehet hosszasan disputálni a veszély perczeiben, hanem gyors cselekvésre van szükség. Cicerónak mondását is vagyok bátor t. képviselőtársunk emlékezetébe hozni. Mikor Cicerót az ellenzék, mely egy kissé háborgós természetű volt, sarokba szorította és felhívta, hogy esküdjék meg rá, hogy megtartotta mindenben a törvényt, a nagy consul, ki kénytelen volt rendkívüli eszközökhöz nyúlni, avval felelt: „Esküszöm, hogy megmentettem a hazát." Vannak oly pillanatok a nemzetek életében, mikor minden okos nemzet dictaturát ruház kormányára vagy azon férfiura, kiben megbízik, mert formaságokon túl kell emelkedni, mikor nagyobb érdekek megmentéséről van szó. De vájjon nem javul-e az állapot az által, kéi dem a t. előttem szólóttói, hogy ha legalább nagy vonásokban és főbb elvekben formulázzuk azt az eljárást, melyre a kormány a veszély pillanatában támaszkodhatik. Teljesen nem vagyok azon véleményben, hogy a nemzet kezéből ez által