Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-217

3f 217. országos filé; máxezius 31 1886. kedések? Hiszen ezek nem concret esetek" elintézésére vonatkozó rendelkezések. Ilyeneket ezek alatt érteni nem is lehet. Ha például a számonkérő széken látja a főispán, hogy az egyik vagy másik hivatalnál tetemes hátralékok vannak, intézkedik, hogy az illetők nagyobb szorgalomra szoríttassanak vagy ha esetleg szükségét látja, nagyobb munkaerőről gondoskodik, nehogy az ügyek megakadjanak. Ha a szolgabírónál vizsgál s lát hátrányokat és elhanyagolt ügyeket, vagy talán felfedez visszatartott, vagy pontosan be nem szolgáltatott letéteket, kell hogy intézkedhessek az iránt, hogy a szolgabíró azon ügyeket letárgyalja és a pénzeket, melyek esetleg nála vannak, beszolgáltassa. Ezek nem egyes concret esetekre vonatkozó oly intézkedések, melyek akár kártérítési, akár más kereset alapját képezhetnék. Egyetlen, a miben van egyenes, direct és concret intézkedési joga, az azon eset, midőn az állam érdeke halasztást nem tűrő intézkedést kivan. Megvallom, t. ház, hogy ezen pontnak mellőzését tisztán lehetetlennek tartom. Lehet feltenni, hogy akár a főispán, akár a minister, az állam érdekében mindent halaszthatatlannak fog találni; de bocsánatot kérek, ez csak gyanítás és már jó előre, ma ugyan még nem személyhez kötött gyanúsítás. Mocsáry Lajos: A lehetősége megvan! Tisza Kálmán ministerelnök: Igenis mcgvrn. De megvan a lehetőség arra is, hogy halaszthatatlan s a halasztás által az állam érdekét veszélyeztető dologban az illető alárendelt közeg nem akar eljárni. Már most, ha a két dolog közül kell választani, mégis inkább választom azon lehetőséget, hogy esetleg valamikor ezen joggal visszaélés történhetik, a mely, ha a törvénybe ütközik, a rendes, ha pedig politikai, a politikai felelősség útján sújtható ; mint annak veszélyéi, hogy attól való félelmemben, hogy egyszer, talán minden 10 évben ilyen vissz;;élés történhetik, az állam érdekének okoztassék a leglényegesebb, helyrehozhatatlan kár. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur felemlítette még azt is, hogy a főispánnak semmiféle felelőssége nincs. Ismételten mondottam már, t. ház, hogy a kétféle—a törvényes és a politikai felelősség közül, a törvényes felelősség alul a főispán sincs kivéve, nem is lehet senki, a ki ebben az országban bármely hivatalt visel. Ennek azonban szabályozása nem tartozik ezen törvény keretébe. Hiszen itten egy büntető codexet nem csinálhatunk specialiter a főispán tiszteletére. A mi pedig a politikai felelősséget illeti, ez a főispán ilynemű ténykedéseiért a ministerre hárul. Én tehát nem értem azt a roppant aggodalmat, a melyet kifejezni méltóztatnak a főispáni ténykedéssel szemben akkor, a midőn annak minden ténye, a megyegyűlésen, sőt a levelezési jognál fogva országszerte minden megyei gyűlésen megvitatható és a midőn az a föltétlenül szabad sajtóban a legélesebb, sokszor nem egészen igazságos kritika bonczkése alá vonható. Ily körülmények között miképen lehet félni általános hatalmi túlkapástól, ezt megérteni nem tudom. Különben még egyet. (Halljuk/) A t. képviselő urak azt mondják, hogy ha már marad is a szakasz, mondassák ki, hogy oly esetben, ha a főispán rendelkezett, ő vonandó fegyelmi eljárás alá. Bocsánatot kérek, itt a megyei tisztviselők fegyelmi ügyeiről lehet csak érintőleg is szó. A létező fegyelmi törvény is és a novella, mely be van adva, csak erről szól; ezen fegyelmi eljárás alá pedig, bocsánatot kérek, a főispán nem tartozhatik. Ez eddig sem volt, ezentúl sem lehet igy. Megvan, ismétlem, a főispán törvényes felelőssége és van ép azért a ministernek szemben a főispánnal sokkal több joga, mint bármely más hivatalnokkal szemben; az a joga, hogy ha czélszerűnek, szükségesnek látja, fegyelmi eljárás nélkül is hivatala letételére szólíthatja fel, vagy hivatalától — természetesen a koronának jelentést téve — felmentheti. Ebben fekszik a főispán felelőssége, egyfelől a törvényes, másfelől a minieterrel szemben, mely pedig ez irányban a fegyelmi eljárásnál is szigorúbb. Más irányban itt semmiféle intézkedést lehetőnek nem tartok. Mindezeknél fogva jkérem, méltóztassék e szakaszt megfontolva, a mit összehasonlításul a régi törvény 81. §-ával mondtam, ugy a mint van, megtartani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját. Dárdai Sándor előadó: T. ház!^ (Zaj. Eláll! a szélső baloldalon.) Azok után, miket a t. ministerelnök ur mondott, még csak igen röviden kívánom megjegyezni azt, hogy Mocsáry t. képviselő ur összezavarta a fegyelmi felelősséget a büntető jogi felelősséggel, a mennyiben azt állította, hogy a törvény e szakasza összeütközésben van a büntető jog szabványaival. Bocsánatot kérek, azon szabály, mely a 94. §-ban foglaltatik, egyszerűen csak a fegyelmi eljárás alól menti fel az illető tisztviselőt, ha felsőbbségének utasítása ellen jár el. Ezzel azonban semmikép sincs kizárva a büntetőjogi felelősség, mely e mellett teljes épségben marad. Ez minden fegyelmi törvényben ki van mondva és még soha senki sem talált a fegyelmi és büntetőjogi felelősség közt e tekintetben összeütközést. Méltóztassanak csak megfontolni azt, hová jutnánk a fegyelmi felelősség dolgában, melynek alapelve a köteles engedelmes-