Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-236
366 mint nem katonával, de lázadóval. Hol volt a nemzetközi jog? Ott hol e törvényjavaslatban. Csak papiroson. Igen helyes volna, ha a t. kormány iparkodnék előkészíteni az utat arra, hogy egy nemzetközi conventio létesüljön legalább arra nézve, hogy a hadi fogságba került hadi foglyokkal való bánásmódra nézve bizonyos kötelező szabványok alkottassanak. De nemcsak ez a szakasz az, t. ház, mely igénytelen személyiségemben aggodalmat kell. Itt van mindjárt az 5. §. Teljesen osztozom e szakasz azon intentiójában, hogy a népfelkelés, a mig egyrészről rendszerint az ország határain belül alkalmaztatik, addig másrészről kivételesen a magyar korona országain kivül is alkalmazható, de erre mindannyiszor a törvényhozás külön intézkedése szükséges. Osztozom ebben, mert a háborúnak czélja az, hogy az ellenség legyőzve legyen és ha ezt csak ugy érjük el, hogy ha a népfelkelés emberei az ország határain kivül is alkalmaztatnak, nem látom be, hogy ezen intézkedés törlésével egyetlen szakasz a háború sikerét és győzelmét megakadályozza. De nem tudnám elfogadni e szakasznak azon intézkedését, mely szerint, ha az országgyűlés nincs együtt, akkor az ország képviseletének utólagos jóváhagyása mellett a népfelkelést az ország határain kivül is lehessen alkalmazni; nem fogadhatom el ezt azért, mert a magyar parlamentnek volt már elég példája arra, hogy mit érnek ezen utólagos jóváhagyások? A háborúnak ezen utólagos jóváhagyása az országgyűlés részéről nem támasztja fel azon halottakat, a kik talán egy helytelenül megindított háborúnak áldozatai. De felesleges is a szakasznak ez az intézkedése. Mert hiszen nincs könnyebb, mint ha a haza veszélyben van, az országgyűlést összehívni. A népképviselők maguk kívánják ezt és sietnek a terembe s hogy ha kell, igenis megszavazzák a népfölkelésnek az ország határain kivül alkalmazását. Végül, hogy ne sokat foglalkoztassam a t. házat, még csak egy szakaszra nézve bátorkodom aggályomat kifejezni. Ez a 6. §., a mely azt mondja, hogy a népfölkeléshez szolgálattételre beidézett egyének — tehát polgárok — a behívás napjától fogva feloszlatása napjáig a katonai büntető és fegyelmi szabályok alatt állanak. Ez intézkedésnek jogosságát nem vonom kétségbe, helyeslem azt, hogy azon polgár felett, ha egyszer, mint népfölkelő, be van rendelve a háború viselésére, ne polgári bíróság, hanem katonai bíróság a hadi törvények és fegyelmi szabályok szerint ítéljen. De mielőtt a t. ház e szakaszt megszavazni méltóztatnék, engedje meg nekem, hogy csak egy Május 7. 1886. kérdést intézhessek a t. minister úrhoz. (Mattjuk' balfelől.) Ez a kérdés körülbelül hasonlít ahhoz, a melyet egj t. képviselőtársamtól tegnap hallottam, melyet ő évekkel ezelőtt Nógrád megye közgyűlésében a megyei képviselő-testülethez intézett. Évekkel ezelőtt ugyanis egy megyei obscurus átirat azt kívánta Nógrád megyétől, hogy járuljon azon felirathoz, hogy a jezsuitákat kergessék ki az országból. Nógrád megye közgyűlésén pro és contra sokat beszéltek erről és már szavazni készültek, a midőn a nógrádmegyei képviseletben is helyet foglaló t. képviselőtársam felállott és a következőket monda: T. bizottság! Mielőtt szavaznának a felett, hogy a jezsuiták kikergettessenek az országból, igen vagy nem, csak azt a kérdést intézem a t. bizottság tagaihoz, mielőtt szavaznánk,hogy láttak-e valaha életökben egyetlen egy eleven jezsuitát? (Derültség.) Thaly Kálmán: Van elég Pozsonyban. (Felkiáltások a szélső balon: Kalocsán is van elég!) Fenyvessy Ferencz: Nem Thaly Kálmán képviselő úrra czéloztam, hogy ő eleven jezsuitát nem látott volna, mert azt hiszem, ő azt szeretné, ha azt is elmondhatná, a mit az egyszeri indián főnök: Nem csak hogy „láttam, de ettem is" ! (Élénk derültség.) Thaly Kálmán: Igen soványok! (Derültség a szélső baloldalon.) Fény vessy Ferencz: Midőn szavazásról van szó, az ilyen kérdés mindig teljesen jogosult és nekem is engedje meg a t. ház, ha most, mielőtt megszavazná azt, hogy az összes polgársága a hazának a jelenlegi katonai codex alá vonassék, azt kérdezzem: láttáké valaha eleven katonai codexet, mert ha nem láttak, nem hiszem, hogy teljesen józan alkotmányos felfogással megtudnák azt szavazni. (Halljuk! Halljuk!) Engedje meg a t. ház, hogy csak egypár példát idézzek ebből az úgynevezett codexből. (Halljuk/) Ott van egy szakasz, mely azt mondja az auditorról, hogy ő a vizsgáló biró, ugyan ő az itélő-biró. Tehát vizsgál, vádol, véd és itél. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szép codex !) Az egész világon nincs olyan codex, mely ehhez volna hasonlítható, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Menjünk tovább. Az utána következő szakasz azt mondja, mit olvasva az ember, igazán nem tudja boszankodjék-e vagy nevessen, hogy az auditor, ki — ismétlem — vizsgáló, vádló, védő és Ítélőbíró, hogy ha a vádlott felebbezni akar, ez az auditor csinálja meg neki a felebbezést saját maga Ítélete ellen. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Szép dolog!) Hogy minő lehet ez a felebbezés, az elképzelhető. És még egy utolsó példát, mely bár kevésbé boszantó és nevetséges, de jogász embert felháborít 236. oraágoi tléi
