Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-217

217. országos ftléS márazius 31. 1886. gl főispán, kinek szintén, mint a tárgyalásból is I kitűnt, sem polgári, sem fegyelmi felelősségre vonásáról szó nincs. Mi következik abból, ha ezek nem felelősök? A mint jól tudjuk, a főispán által elkövetett túlkapások és hatalmaskodások ellen folyamodni lehet a ministerhez, a minister ellen folyamodni lehet a képviselőházhoz; a képviselőházhoz jövő panaszok azonban rendesen ugyanazon ministernek adatnak ki és a minister vagv utal a coneret . esetben tett intézkedésére, vagy pedig örökre lomtárbakerül a felterjesztés; gyors, gyökeres orvoslás azonban vagy ritkán, vagy soha sem remélhető. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Miután ezen szakasz által Magyarország azon helyzetbe jut, hogysem a személyi, sem a vagyoni érdekek kellő biztonságáról az államtörvényekben gondoskodás nem történik, ezek megvédése ugy látszik szándékosan mereven kikerültetik; mi következik ebből? Az, hogy a hatalmi túlkapások, visszásságok, törvényellenes eljárások, az egyéni szabadság és jogok oly megszorítását, korlátozását fogja maguk után vonni, hogy ez által Magyarország nem jogállam, hanem általában a szabad és önkényszerű eljárásnak kiszolgáltatott népcsoportozatnak lesz tekinthető. Orvoslást, gyógyszert, hogy mely irányban lehessen ez ellen találni, arról gondolkozni a jelen idők szerint elveszett munkának tekinthető. Részemről szándékoztam e szakasz ellen módosítványt benyújtani; azonban jól tudván, hogy a bizonyos eszmét megpendítő módosítványok vagy merev visszautasítással fogadtatnak, vagy ha felfogadtatnak ^is — a mint az esküre vonatkozó módosítványnyal történt — a ministerelnök ur rögtön magához ragadja s ön maga teszi meg|az indítványt, mely dicsőségét én ugyan nem irigylem, mert mit sem irigylek e törvényjavaslatnál. Bár óhajtottam volna, hogy a szakasz ugy módosittassék, hogy a közszabadság és a kormányzat érdekei kellőleg megvédessenek, részemről nem nyújtok be módosítványt, annyival kevésbé, mert — ugy látszik — arra nincs sok kilátásunk, hogy a Mocsáry Lajos t. képviselőtársam által benyújtott módosítvány elfogadtassák; hanem kérem a t. házat, hogy ha a szakasz ki nem hagyatnék, méltóztassék tekintettel a felmerült vitára, a szakasznak újabb megvitatás végett a közigazgatási bizottsághoz való visszautasítását elrendelni, annál inkább, mert a közigazgatási bizottság ezen szakaszt már előzőleg is kellő megfontolás tárgyává nem tette. Elfogadom Mocsáry t. képviselőtársam módosítványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza,Kálmán ministerelnök; T. ház! (Halljuk!) Én mindenekelőtt azt kívánom constatálni, hogy Mocsáry Lajos t. képviselő ur akkor, midőn ezen szakaszban azokat a nagy vészedéi- ! meket látta, melyeket látott, igen téves felfogásból indult ki. (Halljuk! Halljuk!) Azon téves felfogásból ugyanis, mint ha a bűnügyi eljárást a ma fennálló törvény és gyakorlat szerint a fegyelmi eljárásnak kellene megelőznie. Bocsánatot kérek, ennek ép az ellenkezője áll; mert ha ugyanazon tény miatt bűnügyi és fegyelmi vizsgálat indíttatott meg — mire sok eset van — a fegyelmi eljárás mindig szünetel addig, mig a bűnügy letárgyaltatott. Az tehát, ha valaki ellen bizonyos esetekben fegyelmi eljárás nem indítható, egyáltalában nem zárja ki azt, hogy ha a tényben büntetendő cselekmény van, a fennálló törvények szerint az illető ellen eljárni s :

a rendes bíró előtt a keresetet megindítani és eredményre vezetni ne lehessen. Ezen szakasznak semmi egyéb czéíja nincs, mint az, hogy abban az esetben, ha a tisztviselő illetékes felsőbbjei parancsára járt el, fegyelmi panaszok által ne zaklattathassék. De, ismétlem, a törvényes felelősség kizárva nincsen és még a fegyelmi kereset is csak akkor, ha illetékes hatóságának intézkedése folytán cselekedett, nem pedig,ha valamely más,az intézkedésre azon ügyben nem illetékes közeg túlkapása folytán járt volna el. De a t. képviselő urak midőn összehasonlították a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 94. §-át a régi törvény 81. §-ával, méltóztattak egy nagyon lényeges körülményt figyelmen kivül hagyni és ez az, hogy a régi törvény 81. §-a szerint: „ A tisztviselő olyan cselekvényért, melyet törvény tett kötelességévé, feleletre nem vonható s ellene tiszti kereset el nem rendelhető". Igaz, itt csak annyi van „ha törvény tette kötelességévé" ; de azután mi van tovább ? az, hogy egyáltalában feleletre nem vonható semmi irányban, mert azt mondja a törvény: „feleletre nem vonható s ellene tiszti kereset el nem rendelhető". Akkor a tiszti kereset alatt értetett a fegyelmi eljárás. Tehát a mostani törvény minden felelősséget kizár és épen azért beszél csakis arról „ha a törvény tett kötelességévé valamely cselekményt". Ezen szakasz pedig fölveszi az illetékes hatóság rendeletét is, de ép azért csakis a fegyelmi utón való zaklatás ellen biztosítja a tisztviselőt, de nem zárja ki általában a felelősséget ; ugy hogy a tisztviselők feleletre vonhatására nézve — értve a rendes törvényes felelősséget, — ezen szakasz nagyobb tért enged, mint engedett az 1870: XLH. törvény megfelelő szakasza. (Igaz! Ugy van! jobbfélől.) Mocsáry t. képviselő ur kitért arra is, hogy a főispánnak miféle rendelkezési jogai vannak. Idézte a számonkérő széket, idézte az egyes hivatalok megvizsgálásának tényét és az annak folytán tehető intézkedést. Hozzávéve még azt is, mit a t. képviselő ur is idézett, hogy felügyeleti és ellenőrzési hatáskörében intézkedik: mint ezen intéz-