Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

236. országos fiiéi máju§ 7. 1886. 353 kapcsolatba hozatik, illetőleg haderőnknek honvédrendszer alapján való átalakításával összefüggőleg szerveztetik, mert csak igy képezendi üdvös előfeltételét az erők kicserélése alapján létrehozandó erőteljes katonai szervezetnek, mely hazát és trónt egyedül képes biztosítani; csak igy gátolhatjuk meg azt, hogy a népfelkelés s egyáltalában haderőnk ne legyen puszta eszköz a militarismus kezében alkotmányos szabadságunk veszélyeztetésére. Én a jelenlegi törvényjavaslatban az egyedül üdvös iránynak és törekvésnek megtagadását látván, azt el nem fogadhatom, ily alapon való népfelkelés megszavazásához hozzá nem járulhatok, mert annak szükségét és üdvös eredményét felfogni nem tudom, de káros és veszélyes következményeit minden ízében felismerem. Népfelkelésre igenis van égető szükségünk, arra, hogy a nemzet a jövő választások alkalmával ébredjen aléltságából, keljen fel (Élénk tetszés a a szélső baloldalon) és szavazatával buktassa meg e kormányt, a mely ily törvénynyel meri a nemzetet insultálni és ennek révén az osztrák generálisoknak kiszolgáltatni, (ügy van! a szélső baloldalon) Nem fogadom el a törvényjavaslatot általánosságban sem, hanem csatlakozom a Thaly Kálmán által beadott s aláírásommal támogatott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Fenyvessy Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk !) Egy országos párt, (Halljuk!) mely a magyar alkotmány visszaállításakor inaugurált közjogi kiegyezésnek alapján áll, a mely ennélfogva őszintén és loyalisan, minden legkisebb félreértés, habozás és utógondolat nélkül elfogadta és aláirta azt a nagy princípiumot, hogy a Felséges király, mint közös uralkodó alatt feloldhatatlanul és elválhatatlanul együtt birtoklandó monarchiának a közös biztonság együttes erejével leendő védelme oly közös és viszonyos kötelezettség, mely egyenesen a pragmaticasanctióból származik, egy ilyen párt, t. képviselőház és egy oly képviselő, mely egy ilyen párthoz tartozik, bizonyára nem zárkózhatik el és nem bujhatik ki végrehajtása alól azon fontos, nagy horderejű nemzeti akaratnak, melyet az 1868-ki törvényhozás, mint hazafias, szent kötelességet erre a parlamentre, főkép első sorban a kiegyezés híveire utalt. Ily felfogásból és szempontból bátorkodom a szőnyegen forgó törvényjavaslathoz hozzá szólni. (Halljuk! Halljuk!) És teszem ezt a lehető legnagyobb rövidséggel, részint a ház iránt tartozó köteles figyelemből, részint pedig, mert megvallom, ugy látom és ugy tapasztalom, hogy az e kérdés körül fenforgott érvek és ellenérvek annyira kimerítettek a tárgyat, hogy számomra, beszédemnek, élőadásomnak újabb érvelésekkel való felruházására alig marad alkalom ""és mód. Hogy e czélomat elérjem t. ház, hogy tudniillik rövid lehessek, le kell mondanom azon különben bevett parlamenti szokásról is, hogy az előttem szólott igen t. képviselő ur beszédére reflectäljak. Egyet azonban engedelmet kérek, nem tudok, de nem is akarok magamban elfojtani, mert az a czáfolatot nagyon kihívja. (Halljuk !) A t. képviselő ur — és ezt sajnálattal veszem tudomásul — szives volt beszédében megtámadni egy, ma már alkotmányosan elfogadott, bevett igazi alkotmányos intézményt, melynek helyes vagy nem helyes voltáról lehet különböző vélemény s a melynek egyes tagjai visszaélése, helytelen és talán hazafiatlan modora miatt lehet elég kárhoztató ítéletünk, de megtámadni s oly túlságosan kicsinylőleg s hogy ne mondjam becsmérlőleg nyilatkozni arról az alkotmányos intézményről, a közös hadseregről (Orbán Balázs Jelé fordulva), arról a hadseregről t. képviselő ur, a mely, ha nem is esküszik ma még az alkotmányunkra — kár hogy nem teszi — de ha nem is esküszik, de annak legfelsőbb ura és királya megesküszik arra, a kinek akarata nélkül egy lépést sem tehet az a hadsereg sem kint, sem bent az országban. Oly kicsinylőleg és becsmérlőleg beszélni arról a hadseregről, a mely igen is első sorban van hivatva magát az alkotmányt és a hazát népével együtt védeni, a mely hadsereg soraiban a mi testvéreink is hordják a kardot és a fegyvert, lehet minden, de hogy ez eljárás a belbékére és a katonaság s polgárság közti viszonyra nézve kívánatos lenne, tagadni fogom és tagadom. T. képviselőház! Ezt elmondanom, e felett sajnálkozásomnak kifejezést adnom kötelességemnek tartottam azon alapnál fogva, a melyen állok és azon felfogásnál fogva, a melyet jelezni volt szerencsém beszédem elején. Egyébiránt a t. képviselő ur a beszéde végén a jövő választásokra vonatkozólag is szólt a hadseregről. Erre nézve nem kívánom, de hogyha lesz csakugyan ellenében egy népfelkelés odahaza: ő lesz az első, a ki az átkozott közös hadsereg intézmény segélyét igénybe fogja venni. Mélyen t. képviselőház ! Hogy szándékomtól el ne legyek terelve, vagyis hogy ne soká vegyem igénybe a t. ház figyelmét, nem terjeszkedem ki azon theoreticus ideák további fejtegetésére, amelyek a vita folyama alatt egypár t. szónok ur által felhozva lettek. Igy például az örök békére nézve, a mit némelyek felemlítettek, véleményem az, a mit Kant is jól mondott, hogy az egy kivihetetlen eszme, a melyet lehet ugyan megközelíteni, a nemzet anyagi, politikai és erkölcsi álla-