Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-236

I6S 2S6. *rs«ág*i ülés májai 7. 1S88. Felhozatott a kérdés sociális oldala ie.G-ajáry képviselő társam azt nem ide a parlament elibe tartozónak monda. De nem lehet e szempontot sem szem elől tévesztenünk, mert a véderő túlzott fej­lesztése idézi elő első sorban azon kimerültséget és azon nemzetgazdászati vállságot, mely már odáig ment, hogy például az erdélyi részekben egyedüli keresetágunk, a marhatenyésztés is fel­mondta szolgálatát elannyira, hogy negyed árban sem lehet értékesíteni, hogy vásárokon, hol eddig 5—6,000 db. szarvasmarha kelt el, most alig lehe­tett 1—200 dbot nem eladni, hanem elajándékozni, mert eladásnak nem mondható az, amidőn egy 100 frtot érő borjas-tehén 25 írtért vesztegettetik el; de még ugy se lehet elhelyezni s a szegény nép földeit árulja potom áron, hogy az adóexecu­tióktól és az éhhaláltól menekülhessen. Istennek hála, nálunk eddig socialismus, nihi­lismus nem volt; de önök kormányzata és rossz gazdálkodása megteremtendi s oly conflagratiót idézend elő, a melytől se állandó hadsereg, se nép­felkelés meg nem óvand, sőt azok túlfokozása azt szükségszeríüeg elmérgesítendik. {Igás ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ivánka Imre képviselő ur előadta, hogy neki nagy része van e törvényjavaslatban, hogy azt eredetileg ő szerkesztette; de a 15-ös bizottság tetemesen módosította; azonban én azt hiszem, hogy az ő általa szerkesztett s a bizottság által módosított javaslat más lehetett, mert azt látom, hogy a jelenlegi szakasztott mása az osztrák nép­felkelési törvénynek, mondhatnám annak csaknem szószerinti átfordítása. Már pedig ha megengedem is, hogy eszmemenete és felfogása összetalálhatott is az osztrák codifieátoréval, de azt alig lehetne feltennem, hogy a szerkezet ugyanazonossága és szószerinti egyezése előfordulhatna. Ne szépítsék azért a dolgot s hajoljanak meg azon kényszer­helyzet előtt, hogy ezt bizony Bécsben fabrikálták s itt Icfölebb a fordítás érdemét követelhetik. {Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Az eskünél előforduló viszásságok már Beöthy Ákos tegnapi és Tkaly barátom azt előző beszé­deikben bőven és indokoltan felfejtették s még mindig megczáfolatlanul maradt az az igen fontos ellenvetés, hogy népfelkelésünk tagjai nem az alkotmányra fognak esküt tenni, sőt az a népfel­kelő, a ki a honvédségtői jut oda, az alkotmányra letett esküjét mintegy visszamondja, akkor amidőn a népfelkeléshez soroztatik, valamint mellőzik az alkotmány iránti hűségesküt az egyenesen oda sorozott 19 évesek is. Ebből is világossá lesz, hogy népfelkelésünket nemcsak a haza és alkot­mánya védelmére; hanem esetleg más czélokra is ak rják felhasználni. Ivánka képviselő ur a vörös kereszt egylet­ről is megemlékezett. Hát én nem tagadom, hogy az üdvös, emberies intézmény; de még üdvösebb lesz vala, ha a magyar társadalom által arra hozott nagy áldozatok árán létre hozott ez intéz­mény, csakis honvédségünkkel kapcsolatba hozott magyar intézmény maradt volna s ne csináltak volna abból is közös ügyet; szép az a két hazáért való lelkesedés és gondoskodás, csakhogy mi oly szegények vagyunk, hogy még az egy haza szük­ségleteit is csak nagy önmegerőltetéssel fedez­hetjük. A mi pedig a vörös kereszt által nyújtott biztosítást illeti, hát fájdalom, én azt nem látom kellőleg respectálva, sem a mívelt, sem a mívelet­len államok által; mert a mívelt németek Strass­burgban és a miveletlen oroszok Törökországban egyaránt megágyuzták annak telepjeit. A mi végre a budai emlékek közti barangolá­sát illeti, hát én az Alvinczi feledett, a csak a nemzet által kegyelt honvéd sirok mellett találok egy államilag csak egyedül gondozott harmadikat: a Henczi-szobrot. T. ház! A midőn az előadottakban igyekeztem a törvényjavaslat hiányait s azokkal szemben kételyeimet feltüntetni, azzal nem azt akarom demonstrálni, mintha én a népfeíkelési törvény megalkotásának feltétlen ellenzője lennék. Koránt­sem, sőt mélyen át vagyok hatva annak érzetétől, hogy nekünk a nemzeti véderő fokozásáról annyival inkább gondoskodnunk kell, a mennyiben az állandó hadseregre jelen nemzetietlen szerkezete s főleg a vezénylet megbizhatlansága mellett és a mi ren­delkezésünktől elvont külön állásában nem támasz­kodhatunk. Mi igen is fel tudjuk fogni a nép felkelési intézmény horderejét és nagy jelentőségét; de csak ugy, ha az egész védrendszerünk reformjával kapcsolatosan oldatik meg, ha ez intézmény egy alkotmányos ország fogalmával összhangba hoza­tik; ha teljes biztosítékot nyerünk arra nézve, hogy az magyar véderő lesz, magyar vezénylet, magyar zászló alatt, a magyar alkotmányra feles­ketve, ha az magyar zászlóaljakba, magyar ezre­dekbe beosztva, kizárólag a magyar hadügy-, illetőleg honvédelmi minister alatt äiland s a külön tüzérség és műszaki csapatokkal ellátandó honvédségbe beosztva csak is annak tartalékát képezendi és ha kimondatik, hogy azt a magyar országgyűlés beleegyezése nélkül sem felültetni, sem az ország határán túlvinni nem lehet. Én csak ugy tudnék ezen, a nemzettől köve­telt újabb vér- és pénzáldozatba beleegyezni, ha a nemzet számára megfelelő concessiók adatnak. Én a népfelkelési törvényt még a fennebb vázolt feltételek mellett is csak ugy szavazhatnám meg: ha az a külön territoriális magyar hadsereggel

Next

/
Thumbnails
Contents