Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-235

gyj 2S6. emzágo* tlé» májai 6. 1SS6adott határozati javaslathoz. (Élénkhelyeslés a szélső baloldalon.) Margittay Gyula: T. ház! (Nagy zaj.) Igen röviden fogok beszélni; méltóztassanak meghallgatni, mert nem szeretném, hogy a hangomat egészen használni legyek kénytelen, mert méltóztassék elhinni, hogy legalább is van olyan, mint Körösi Sándor t. barátomé. (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Miután ezen törvényjavaslat eszméi nem a magyar állam, nem is az összbirodalom, hanem egész Európa által lettek elfogadva és az államok legnagyobb része által — "kivéve természetesen azon szerencsésebb helyzetű kisebb államokat, melyeknek fennállása az összes hatalmak által van biztosítva — nagyobb részben foganatosítva is lettek, nem czélom specialiter azért a mi t. kornyunkat vádolni, mert ezen törvényjavaslat beterjesztésével csupán azt tette, a mit az ő helyén minden ezen közös-ügyes alapon álló kormány épen ugy megtett volna, ellenkező esetben kénytelen volna lemondani, mert bármily népszerű is lenne lefelé, nem tarthatná nmgát a kormányon és meg kellene buknia fölülről. És épen ebből látszik, hogy mennyire irigylendők azon kisebb államok, melyeket a nagyhatalmasságú hiúság nem háborgat, mert nem kénytelenek millió számra tartani hadseregeket és milliárd számra csinálni adósságokat és azok kamatainak fizetése mellett szintén millióit a polgároknak erejükön túl terhelni, mondhatnám annak nagy részét koldusbotra juttatni. Ezen szerencsés államok fiai, békés munkájukkal elősegítik a cultura fejlődését, a mezőgazdaságot, az ipart és a közjólétet előbbre viszik, nem ugy, mint nálunk, hol nemcsak száz és százezer számra vonatik el a munkától a fiatal munkabíró erő, hanem az itthon maradt gyengébb erőknek kell ezeket nemcsak czifra uniformissal, hanem élelemmel és fizetéssel is ellátni. Holott, ha önálló magyar hadseregünk volna, nem volna erre szükség, mert mint a honvédségnél láthatjuk, ha a katonát saját anyanyelvén tanítják, egy év alatt igen szépen be lehet'gyakorolni. Minden katonai gyakorlatnál látszik, hogy a honvédségen nem igen tesz túl a sorezred, hiába tanítják ezt két évvel tovább. És ha nem volna szükség 3 évi szolgálatra, néhány százezer munkás kezet nyernénk meg az államnak, a mi közgazdaságilag kiszámíthatlanul előnyös^volna és szomorú pénzügyi viszonyaink is víilamivel legalább javulnának. És mindezeket miért teszszük t. ház ? Csupán a nagyhatalmiság látszatáért. Mert ez a mi nagyhatalmiságunk nem egyéb látszatnál; olyanformán vagyunk vele, mint a nagy birtokos, kitől birtokainak javát már elárverezték és hogy nagybirtokosságának legalább látszatát mégis megóvja, értéktelen, kopár területeket vásárol, melyek nem hogy valamit hoznának, de még adójukat, befektetéseiket, sőt őriztetésöket is a többi, még megmaradt birtokból kell fedeznie. Nagybirtokos társai nevetik, vagy legfölebb sajnálkoznak rajta, kisbirtokos szomszédai pedig látva tehetetlenségét és tudva azt, hogy az egész experimentatió nem egyéb a látszat megmentésének kísérleténél, a lenézésnek és fel sem vevésnek egy nemével bánnak el vele, sőt minden köztük felmerült kérdésnél egész a kötekedésig elmennek vele szemben. Bukására, mint bizonyosra számítva, közülök mindenik a bekövetkezhető árverésen egy-egy darab birtokára aspirál. Hát t. ház, ilyen nevetséges látszat megőrzéseért tesszük mi tönkre az államot ? Azért a nagyzásért raboljuk el polgáraink jólétét és nyugalmát? És épen ez az indoka e törvényjavaslat beterjesztésének. Fújjuk magunkat, mint az Aesopus békája a szomszéd bika után, mig el nem pukkadunk. (Zaj.) Mert ez az Andrássy Manó képviselő ur által említett III. Napoleon-féle politika egyébre nem is vezethet. Már most, t, ház, áttérek az előttünk fekvő törvényjavaslat rövid áttekintésére; illetőleg annak intentióit akarom keresni. Ezen intentiókat pedig leginkább ki lehet találni a törvényjavaslat 5. §-ából. Mert bár az indokolás, a mi itt végig vonulni látszik, a haza védelmének szép és szent eszméje, de azért az 5. §. azt mondja, hogy a népfölkelés kivételesen a magyar korona országain kivül is alkalmazható. E szerint tehát az összbirodalom határain kivül is alkalmazható. Nemde, t. minister ur ? Mert a magyar korona határain az is kivül esik. Ez nem védelem, t. minister ur, mert ezt támadásnak hívják. (Ugy van ! a szélső baloldalon.) Az 5. §. azt mondja ugyan, hogy erre mindig a törvényhozás külön intézkedése kívántatik. Hát erre nem igen szükséges válaszolni. Mert azt hiszem, hogy arra eléggé válaszolt a boszniai hadjárat, a mikor láttuk, hogy még meg sem kezdődött a hadjárat, a képviselőket szétbocsátották és nem volt alkalma a törrényhozó testületnek nyilatkozni, csak utólag, hogy helybenhagyja-e vagy nem hagyja azt helyben? Nem akarok — mondom — feleim a felhozott érvre, megfelelt erre a boszniai hadjárat; hanem csak azt vagyok bátor kérdezni: hogy ha védelemre — mert azt hiszem, hogy csak védelemre lehet használni családos embereket — akarják használni a népfölkelést, minek akkor az a tág értelmű 5. §., mely kimondja ugyan, hogy szükség esetén a magyar korona országain kívül is vihető, azonban őrizkedik kimondani azt, hogy a birodalom határain kivül nem. Most ugyan már