Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-235

235. orsiágas &Iéi májas 6. 1881. .353 álláspontot foglalnak el; sem loyalitásom, sem hazaszeretem hiányának, hanem érett megfontolás szüleményének és lelkiismeretem sugallatából eredetinek fogják képviselői felelősségem teljes tudatában tett azon kijelentésemet tekinteni, hogy a jelen törvényjavaslatot, a melyhez fűzött reményeket túlságosan vérmeseknek, annak káros, sok tekintetben pedig végzetesekké válható rendelkezéseit még a részletes vita folyamán is alig tartom javíthatók- és enyhítőknek, általánosságban sem fogadhatom el a részletes vita alapjául. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Andrássy Manó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Harmadik Napóleon franczia császárnak vendége voltam Biarritzban (Halljuk/ Halljuk!) egy évvel az előtt, (Halljuk! Halljuk!) mielőtt a német háború megkezdetett. A nagy embereknek, de nekünk közönséges embereknek is vannak néha előérzeteink. (Halljuk! Halljuk!) Ekkor Napóleon azt kérdezte tőlem, hogy mit tud az ur azon nagy előnyökről, a melyeket a németek hadseregüknek megkezdett fejlesztésétől várnak. (Halljuk! Halljuk !) Erre én nem tudtam felelni, (Élénk derültség) mert nem voltam katona 5 de ha Beöthy Ákos képviselő ur ott lett volna, e kérdésre bizonyosan megfelelt volna, (Élénk derültség és tetszés jobb- és balfelől) még pedig olyformán, mint Thiers, a kit mindnyájan nagy embernek tartunk, de a ki mégis hibázott. (Halljuk! Halljuk!) Én is nagy embernek és derék szónoknak tartom Beöthy Ákos képviselő urat, (Élénk tetszés jobb- és balfelöl) de ő is hibázhatik, (Derültség jobb- és balfelől) a mint hibázott Thiers, a ki akadályozta a német katonai szervezetnek Francziaországban való behozatalát. (Halljuk ! Halljuk!) Azonban később a franczia parlament mégis elfogadta azt_a renö-Síert, a melyet a németek honosítottak meg. És mégis mi történt ? (Halljuk ! Halljuk!) A francziák az ennek keresztülvitelére szükséges pénzt megtagadták, minek az lett eredménye, hogy a németek, mert látták, hogy a francziák készülődnek, mert ugyanazt akarják, a mit ők elfogadtak, a francziák megelőz ése végett keresték az okot a háborúra, hogy megakadályozzák a szervezést. (Ügy van! jóbbfélől.) Már most kérdem a t. házat, hogy monarchiánkban kinek van nagyobb szüksége a védelemre: az osztrák tartományoknak-e, vagy pedig nekünk, kik oly elemektől vagyunk körülvéve, a melyekkel szemben a belső erőre bizonyos háború esetében igen nagy szükség lesz ? (Halljuk ! Halljuk!) Ily kérdésekben ne akadékoskodjunk kicsinységek miatt, hanem fogjuk fel a kérdést a maga nagyságában. (Helyeslés jobbfelél.) Midőn nekünk azt a törvényt proponálják, melyet Ausztria elfogadott és mely lényegére nézve megegyez azokkal, melyek Európában másutt is el vannak fogadva: várható-e, hogy Magyarország ez ellen nehézségeket támaszszon? KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XI. KÖT1T, Azt hiszem, ha ezt mégis megteszik, nem azon meggyőződésből csinálják, mintha e javaslatra szükségünk nem volna. (Zajos ellenmondás a szélsé balon.) Mi industrialis ország nem vagyunk, iparral a monarchia súlyát nem emeljük, hanem igenis emeljük azzal, hogy tudják rólunk, hogy életünket és vérünket a haza védelmére szenteljük. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha megtennők azt, hogy e javaslat tárgyalása alkalmával mindent apróra részleteznénk, erőnket, gyengeségünket feltárnók, sőt túloznók, akkor az ellenség egy szálig ki birná számítani, hogy mennyi emberünk van (Zaj. Félkiáltások balfelől: Ezt ugy is tudják!) miyen elemeink vannak ide, milyenek oda lekötve? így azonban mindezt nem tudják, hanem tudják azt, hogy összetartunk, véderőnket fejlesztjük és hogy hazánkat minden körülmények között meg fogjuk védeni. (Élénk helyeslés jóbbfélől) Ezt az észrevételt akartam röviden megtenni. És még egyet! Nálunk a paríamentarismus odáig megy, hogy mi gyakran igen nagy dolgokat szoktunk háttérbe tenni és előtérbe toljuk a személyeket. A parlamentarismusnak ez a nagy hibája másutt is megvan, de minálunk különösen nagy mérvben. Mi nem distinguálunk. Bár hasznára van valami az országnak, mi mindig támadunk. Más országban ez nincs így. Nálunk a kormány minden propositióját támadás tárgyává szokták tenni. Megengedem, hogy némi változtatás talán szükséges e javaslaton, de ha Ausztria már elfogadta, ha szükségét haderőnk fejlesztésének és a népfölkelésnek mindenki elismeri: nekünk is kötelességünk azt ugy, mint Ausztria tette, elfogadni. (Zajos ellenmondás és derültség a szélső baloldalon. Élénk helyeslés és tetszés jobbról.) Győrffy Géza: T. ház!A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat beható kritikában részesült és ez oldalról elmondott beszédek valóságos arzenálját képezik azon argumentumoknak, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) melyek e javaslat elvetése mellett szólanak. Midőn mégis nem szorítkozom arra, hogy szavazatomat egyszerűen beadjam, hanem megkísértem azt felszólalásommal indokolni : nem azért teszem, mintha talán azt remélném, hogy új szempontokat fedezek fel, azon illusióban sem ringatom magamat, hogy a túloldalt sikerül meggyőznöm arról, hogy ej avaslatot ne fogadja el: hanem teszem tisztán azért, hogy választóim nevében e javaslat ellen tiltakozzam, mely a nemzet százezreire közvetlen, millióira pedig közvetett és nagyon súlyos terheket ró. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A parlamenti szokás szerint megjegyzést kellene tennem az előttem szólott t. képviselő ur beszédére, de miután ugy is eltávozott, erre hosszabban reflectálni nem akarok; egy megjegyzést azonban még sem mellőzhetek, azt, tudniillik, hogy én ezen törvényjavaslatra nézve ómen45