Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-235
uo 236 országol Mos május 6. 1S8S. világosodottságát. Én, t. ház megengedem, hogy a t. képviselő ur ezekben kereshet reális garantiákat, de semmi esetre sem fogja azokat megtalálni. (TJgy van- a ssélsobaloldalon.) Ugyan kérem t. képviselő társamat, szíveskedjék csak megvizsgálni, hogy mi volt értelme és szerepe ezen reális biztosítékoknak, el merem mondani, a 19-ik század bármely háborújában. Mi szerepe volt különösen, hogy visszamenőleg néhányat megemlítsek, a legközelebbi szerb háborúban, a franczia-porosz háborúban, Bosznia oecupatiójában és az osztrák-porosz háborúban. Ha t. képviselő ur ezeket tekinti, azt hiszem belátja, hogy ezen garantiák értéke a minimumra száll le. (Igaz! Ugyvan! szélsőbalfelöl!) Szép a hazafiúi aggodalom, de midőn azt ily semmivel egyenlő orvossággal kívánjuk elaltatni, ez valóban komikus. { TJgy van ! a szélsőbaloldalon !) Másodsorban — mint mondám — figyelembe veendő az Ausztria és a Magyarország közti védelmi viszony. (Malijuk! Halljuk /) Az 1868-ki védelmi rendszerben a nemzet védereje két csoportra osztatott. Az egyik a közös hadsereg, a másik a honvédség. Fontos ezen csoportosítás közjogi, de amit ép itt kiemelni akarok, fontos a Magyarország és Ausztria közötti közös védelmi viszony szempontjából. A mennyiben a közös hadsereg magyar része, mely feltétlenül áll a korona rendelkezésére, Magyarország és Ausztria közös védereje, meg a honvédség kizárólag magyarországi. (TJgy van! szélsőbalfélöl.) Az 1868-ki védrendszerben van tehát letéve a közös védelmi kötelezettség mértéke. Ha e védrendszert megbontjuk, összekuszáljuk egyszersmind az Ausztria-Magyarország közti védelmi viszonyt. De nem ez történik-e a javaslattal ? Gondoljuk csak meg jobban. Ma 10 helyett 18 korosztályt kívánunk a közös hadsereg rendelkezésére bocsátani és nagyobbítjuk, terjesztjük a régi mértéket és hanyatlunk még jobban a közösség ölébe. De nemcsak az történik, hogy a védelmi viszony összekuszáltatik, hanem a 68-ki védrendszert határozottan rendszertelenséggé alakítjuk át. Ugyan rendszer-e az, a melyről az állam maga sem tudja, hogy tulajdonképen mennyi erőt nyújt rendelkezésére és mennyi költséggel jár? Rendszer-e az, t. ház, a mely nem hozza a nemzetet azon helyzetbe, hogy a vállaira rakott vér- és pénzadó mértékét ismerje, és a melynél sem a kormány, sem az egyes kötelezettek maguk nem tudják, hogy tulaj donképen meddig tart az ő kötelezettségük mértéke. Nem tudják ma, hogyha holnap felébrednek, a közös hadseregbe, vagy a honvédségbe, vagy a népfelkelésbe tartoznak-e, és nem tudják, német vagy magyar vezényszóra kell-e lépegetniök? (ügy van! ügy van! a szélsőbalon.) En azt hiszem, hogy ez minden egyéb — a 68-iki védrendszer betetőzése és a 68-ban elfoglalt I álláspont megtartása, ez minden egyéb — de rendszer nem lehet. A mi a katonai szempontot illeti, t. ház, az már bővebben meg lett vitatva és nem tartom szükségesnek erről további fejtegetésekbe bocsátkozni, hanem csak egyet említek:meg. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy egy állam erejét sohasem a tömegekben, vagy legalább nem kizárólag a tömegekben, hanem a hadsereg morális erejében s a jó vezérletben kell keresni, (ügy van! ügy van! a szélsőbalon.) Ennélfogva én a ház asztalán levő törvényjavaslatot el nem fogadom és hozzájárulok Thaly t. képviselőtársam határozati javaslatához. Ivánka Imrel Nem szándékozom hosszabb beszédet mondani, (Halljuk! Halljuk!) csak némi megjegyzéseket engedek magamnak és álláspontomat akarom jelezni. Valóban azt hittem, midőn a törvényjavaslat a ház asztalára került, hogy az pártkülönbség nélkül el fog fogadtatni és csak a részletes tárgyalásnál fognak azon aggodalmak felmerülni, melyekkel minden ellenzék elő szokott állani, midőn valamit nem akar véglegesen megszavazni. Reméltem ezt azért, mert a ki meggondolja a mostani borús politikai helyzetet, a ki átgondolja e törvény leglényegesebb részét: nem tagadhatja, hogy Magyarországnak és az egész birodalomnak hadereje a magyar-osztrák birodalom. Thaly Kálmán: Monarchia! Ivánka Imre: Monarchia vagy birodalom, egyre megy. (Zaj a szélső balon. Dehogy megy!) Hát monarchia; azon ne disputáljunk most. (Zaj a szélső balon.) Meggyőződésem volt az, hogy azon borús helyzetet, melyben Európa jelenleg van és azon általános fegyverkezést, mely minden államban folyik, figyelembe fogja venni a ház minden tagja és a beadott törvényjavaslat főkellékét, mely nem más mint a haderő megkétszerezése, nem fogja általánosságban elvetni, hanem meg fogja később találni módját, hogy véglegesen ne kelljen azt megszavaznia. E tekintetben megvallom, csalódtam. Katonai indokokat felhozni nem szándékozom; mert azokat alaposabban és tárgyilagosabban e házban senki sem fogja elmondani, mint a hogyan az igen t. honvédelmi minister ur elmondotta volt. Hanem lehetetlen, hogy némi megjegyzéseket ne tegyek némelyekre, a miket itt az ellenzék részéről hallottam. Igen t. barátom Ernuszt Kelemen beszélt az 1868. védtörvényekről és azok keletkezéséről. Engedjen meg t. barátom, hogy ha vannak e házban, a kik azon törvények keletkezéséről alapos felvilágosítást adhatnak, azok közé számítom én is magamat. Mert ezen három törvény szövege majdnem szóról szóra az én tollamból került ki. Ámde akkor az ellenzék nem ugy járt el, mint most. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalról: Halljuk!)
