Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-235

235, országos tilés májas 6.1886. B4Í • Midőn én azon szövegezést elkészítettem volt, azt közöltem az ellenzék által a 15-ös bizottságba velem együtt kiküldött többi három taggal ós módosítottam a szöveget ugy, mint azok jónak látták. Azután elvittem Deák Ferenczhez, ő megtette módosításait és ezekkel került a szöveg a 15-ös bizottság elé és igy lett a bizottság által elfogadva. (Felkiáltások a szélsőbalról: Nem tartozik ide!) Ez történet, szabad és helyén van itt elmondani. (He lyeslés a jobboldalon) Az ily közbekiáltás engem nem feszélyez; de ne méltóztassék oda vinni az embert, a hová nem akar jutni. (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn a 15-ös bizottsága javaslatot elfogadta volt, az akkori kormány felvitte azt a döntő körökhöz és ott némi módosítások tétettek rajta, melyeket a 15 ös bizottságban Hollán Ernő hozott indítványba. Ezek a módosítások talán nem egészen illenek bele az eredeti szövegbe, de az akkori többség elfogadta s a javaslat ezen módosításokkal vált törvénynyé. Ha valaki érzette annak szükségét, hogy a nemzet egészen fegyverben legyen; ha valaki érzi, hogy nincs e világon nemzet, melynek nagyobb szüksége volna arra, hogy minden fia fegyvert ríigadjon, mint épen a magyarnak, ezen érzést én vindicálhatom magamnak. \ Ezen érzésem nem változott és él bennem ma is. (Helyeslés a jobboldalon) És ezt a ezéít az előttünk levő javaslat, ha nem is egészen az akkor lerakott elven alapulva, de lényegében eléri; és én, aki nem kételkedem oly férfi szavában, mint a milyen a honvédelmi ministerur, elfogadom azt, a mit ő mondott, hogy a véderőről szóló többi törvények módosítását ezen javaslatnak törvénynyé válása után itt a házban indítványozni fogja. Erre nézve azonban most nem kívánok nyilatkozni ; a lényeget tartom a legfőbb dolognak; mert szükségesnek, elkerülhetetlennek tartom, hogy Magyarország azon esetre, ha megíámadtatik, nagy, impozáns hadsereggel birjon. (Helyeslés a jobboldalon.) Senki, a ki katonai dolgokkal foglalkozott és legkevésbé Ernuszt Kelemen igen t. barátom, a ki tudományosan művelt katona, nem fogja hinni azt, hogy most már joga volna a kormánynak szükség esetén kivül mobilizálni, a törvényjavaslatba felvett korosztályokba tartozó embereket kényekedve szerint bármikor kiindítani és igy a 4 millió embert polgári foglalkozásában megzavarni. Hiszen már ha akarná is, honnan venné rá a pénzt ? Már csak e szempontból is legyőzhetetlen akadályokkal fogna találkozni. E törvényjavaslatban csak arra van megadva a lehetőség, hogy a rendszeresített véderő szükség esetén ennyire fokoztathassék és mindenkor kipótolható legyen. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon!) És ha e törvényjavaslat ellen kifogást teszek, az az, hogy megállott a 42 évnél és nem terjesztette ki a népfölkelésben való részvétel kötelezettségét a 60 évig. A mit szintén nem vártam Ernuszt Kelemen igen t. barátomtól, ez az a modor, melylyel előadásában fellépett. Hanem az ember lassankint hozzászokik az ilyenekhez. Én ugyan a magam részéről nem tartom szükségesnek, ha valamiről beszélek, hogy az ellenpárt férfiait gyanúsítsam. Nekem soha sem jutott eszembe azt mondani, hogy nem tudom milyen be nem vallható szándékkal vannak a szélső baloldalon, vagy a közép ellenzéki párton. Én mindenkit, a ki itt van, becsületes, jó hazafinak tartok, a ki a maga nézete szerint véli teljesíteni kötelességét; annál kevésbé ismerhetem el t. barátomnak azon állítását, hogy a kik ezen törvényjavaslatot elfogadják, azok nem valódi népképviselők. (Felkiáltások a baloldalon: Nem igy mondta/) Mert ha t. barátom azt hiszi, hogy csakis ő s elvtársai a valódi népképviselők, honnan van az, hogy évről-évre fogynak, mint a hó, úgyhogy utoljára csak a csúcsa marad ki. Nem kívánom a vitát e téren tovább folytatni. Épen Ernuszt t. barátomtól, mint régi katonától elvártam volna, hogy nem fog túllőni a szélső balon, mely meggyőződésem szerint ősi álláspontjából sokkal higgadtabban tárgyalta a kérdést. Thaly t. barátom történeti sétái ugyan sok rectificatiót engednének. Ha ő gondolkodnék azon, a mit mondott, talán fogna találni mégis abban a régi osztrák hadseregben több kiváló hadvezért, mint a kiket ő felemlített, a kik nem voltak külföldiek, hanem belföldiek. (Felkiáltások szélsőbaloldalon: Magyarokat!) Magyarokat is, németeket is, pl. Károly főherczeg német is volt, magyar is, mert az uralkodó család tagja; Schwarzenberg nem volt magyar, hanem német; Radeczky ujabb időben, a kinek jelességét senki sem vonja kétségbe, szintén német volt. (Zaj a szélsőbáloldalon )Y)z természetes, a poéták és történetírók mindig együtt járnak; egyetlen egy történet sem existál, mely ugy volna megírva, a mint történt, mert minden történetíró a maga gondolatait is beleszövi. (Egy hang szélsőbalfelől: Ugy is kell.') T. barátom bebarangolta a temetőket is és együtt találta a 48-as honvédeket Alvinczyval; pedig messze van egymástól az a két temető. Thaly Kálmán: Egy kis séta! Ivánka Imre : Aivinczy sirja ott van a svábhegyi fogaskerekű vaspálya alatt a katonai sírkertben, a honvédeké pedig a tabáni temetőben, egy órajárásnyira egymástól, akár ki is nevethette, ki is sírhatta volna magát, a míg az egyiktől a másikhoz ért. (Nyugt úanság a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán : Egy délután meg lehet járni. Ivánka Imre : Ilyenek az ő állításai a