Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-235
3S3. orss&got Ilét méjss 6. 1SS6, ddlf lembe veendő: első sorban az alkotmányi szempont, mely oly conceptiót igényel, mely conceptió a korona és a nemzet alkotmányos jogainak egyensúlyát meg nem zavarja. És másodsorban, miután ezen javaslat a 68-iki védrendszernek betetőzését kell hogy képezze, az okszerű következetesség azt hozza magával: hogy a 68-iki védtörvényekben egyrészről a korona és nemzet, más részről Magyarország és Ausztria által közösen elfogadott álláspont meg ne másittassék. Nem mintha én ezen törvények álláspontját helyeselném, hanem mert azok ma törvények és mert a t. kormány és a t. túloldal evangéliuma, azokból kiindulva kívánom a javaslatot birálni. A midőn ezt teszem, hiszem, hogy a t. túloldal helyeslésével találkozik álláspontom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi tehát a közjogi szempontot, a nemzetnek a hadügyekre való befolyását illeti, az manapság következőkben foglalható össze: Az 1827-iki és még előbbi törvényeinkben elfoglalt álláspontot feladtuk a 67-iki XII. törvény czikkel, a mit ebben megtartottunk, feladtuk a 68-iki védtörvények elfogadásával. Alkotmányunk biztosítékai lassankint elkallódtak. Az álló hadsereg és annak költségeire a törvényhozásnak közvetlen befolyása nincs. A hadügyi kormányzat a nemzetnek közvetlen nem felelős; a hadsereg magyar részének a magyar alkotmányhoz semmi köze. Megmaradt 1868 után mindezekből a 1867. XII. törvényezikkben egyedül az egy évi újonezmegajánlási jog, ez is a 68-iki hadseregi törvény 11. §-ával jóformán hatályából kivetkőztetve. És ime, t. ház, mi történik most: a törvényhozás befolyásának ezen morzsa] át kérik ma tőlünk e javaslattal. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Az egy évi újonczjutarékmegajánlási joggal szemben 24 korosztályt bocsát a javaslat feltétlenül a korona rendelkezésére (Ügy van! a szélső baloldalon) és ezek között 5 korosztályát a már kiképzett katonáknak. Kívánja ezen javaslat megszavazását tőlünk a t. kormány, a t. ministerelnök ur vezetése alatt, ki már a 68-iki védtörvényeket is a 67. XII. törvényczikkel szemben hátralépésnek tekintette 68-iki Julius 3í-én tartott beszédében. És kívánják tőlünk megszavazását a nemzet 18 korosztályának a közös hadsereg rendelkezésére épen a t. ministerelnök ur vezetése alatt, ki 68-ban a hadkötelezett 12 korosztálynak felét a honvédsereg részére követelte. És ily előzmények után és akkor, a midőn a már kiszolgált honvédből is közös hadseregbe kivannak kaszálni, sem a t. ministerelnök ur, sem a 68-iki követői, sem pedig a 68-iki védrendszernek a t. túloldalon ülő létrehozói ezen javaslatot a 68-iki védtörvényekkel szemben hátralépésnek nem tekintik. Az egyévi újonczjutalék megajánlási joga nem hiszem hogy elegendő garantiája volna a nemzet 1000 éves alkotmányának. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mely alkotmányról a történelem tanúságaként épen nem mondhatni, hogy veszélyben nem forgott. Ismerem ma uralkodó felséges királyunk alkotmányos érzületét, de kénytelen voltam ezeket felemlíteni: mert egy nemzetnek alkotmánya nem egy emberöltőre, hanem évezredekre szóló kell hogy legyen (Igán! ügy van! a szélső baloldalon) és egy alkotmánynak a legsúlyosabb körülmények között is ki kell állania a tüzprobát. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Hová jutott volna a nemzet, ha egy I. Lipót és egy II. József a nemzet 1000 éves alkotmányában gátat nem talál, mely gátat időnkint megrongálni igen, de teljesen lerombolni soha sem lehetett. Meg kell említenem, hogy az igen t. előadó ur beszédének folyamán több helyen hivatkozik arra, hogy ő a javaslatban letett elveket és intézkedéseket csak akkor helyesli, hogy ha az a nemzet érdekében és a végszükség esetén fog igényeltetni. Ebben tökéletesen egyetértek vele, de nagyon szerettem volna, ha megemlíti egyszersmind beszédében azon garantiákat és biztosítókot is, melyek az erőt, mely a törvényjavaslatban rendelkezésre bocsáttatik, csakis a végszükségben engedi igénybe vétetni, ha talán elég biztosítéknak tartja azt, hogy a népfelkelés a minister meghallgatása után hívható fel, akkor sajnosán kell megemlékeznem arról, hogy bizonyosan elfeledte a boszniai occupatiót, pedig valószínűleg maga is ott volt. (Igaz! Ugy van! szélsőbalfelöl.) Szerintem t. ház akkor, midőn a nemzet vitális jogairól van szó, feltételezésekből kiindulni— és egy népképviselőnek a feltételezések álláspontjára helyezkedni nem szabad és egyoldalú jóakaratra bízni a nemzetet nem tanácsos. (Igaz ! ügy van! szélsőbalfelől.) De így vagyok a t. minister ur- és Gajáry t. képviselőtársammal is, Ők ugyanis úgy találják, hogy vannak formális biztosítékok a javaslatban. (Halljuk!) Halljuk!) Ha ők a formális biztosítékok alatt a javaslat azon intézkedését értik, hogy a népfelkelés csak a minister meghallgatása után hívható fel, akkor lelkemből igazat adok nekik abban, hogy ezek a biztosítékok valóban formalisok. (Élénk tetszés szélsőbalfelől.) De Gajári t. képviselőtársam tovább megy, mert ő reális garantiákat keres és azt hiszi, hogy ezeket meg is találja. (Halljuk! Halljuk!) Ő reális garantiának tekinti, amint beszédéből kivehető, arra: hogy a hadsereg és népfelkelés csakis a nemzet érdekében és végszükség esetében fog felhasználtatni: az általános hadkötelezettséget és a mai kor eszméjét és fel43*
