Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-233

310 23S- országos ü sőt a nagy Napóleon is hányszor tönkretette kisebb seregével, de kitűnő tábornokaival az egye­sült porosz- osztrák- orosz hadseregeket? És említ­sem-e t. ház, a szabadságért lelkesülő névtelen hősöket, a kik az isaszeghi és komáromi csaták után az imposans osztrák hadsereget maguk előtt kergetve, Ausztria határán állottak meg? (Ugy vem! a szélső baloldalon.) Hogy egy hadsereg jó szelleme és ügyes ve­zénylete minő eredményeket tud teremteni, annak meglepő példáit láttuk a most lefolyt szerb-bolgár háború alkalmával. {Igás! a szélső baloldalon.) Az államok hatalmi törekvéseinek súlyát tehát nem a milliókra menő tömegek képezik, hanem azon viszonylagos erkölcsi érték és erő, mely bennük feltalálható. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És én meg vagyok győződve, bogy ha Ausztria­Magyarországnak 1.200,000 kotonája bir is azon tulajdonságokkal, melyekkel ma egy modern had­seregnek birnia kell és ha ezen 1.200,000 kato­nának érzülete át is van hatva attól a tudattól, hogy a trón és a haza veszélyben van: én, t. ház, nem aggódom és nem félek azon idegen államok mondvacsinált millióitól, a melyek, megengedem, megvannak ma papiroson, de nem lesznek ott a hareztérén. Ebben a meggyőződésben nem is tehetem magamévá a t. minister urnak azon aggodalmát, hogy a többi európai államok hadseregei számban a mienket felülmúlván, e miatt a trón és a haza veszélyben volnának és ezt az aggodalmat én a törvényjavaslat létrejöttének indokául el nem fogadom; ellenkezőleg sokkal veszélyesebb jelen­ségnek látom azon európai mozgalom csiráit, mely az általános anyagi válság képében fenyegeti a társadalmat, sokkal veszélyesebbnek látom azon mozgalmat, mely a lét és nem-lét kérdése képébe fenyegeti a társadalom minden rétegét. (Ugy van! Ugy van! a szüs'ö baloldalon.) És ha ily megdöbbentő jelenségek közt az államok és kormányaik a helyett, hogy akár a közvetlen adózás, akár az egyéb közterhek módo­sítására és leszállítására gondolnának, (Élénk helyes­lés a szélső baloldalon) ilyen, csak az egyéni és a családi, valamint a társadalmi békés együttlét és munkásság megbontásával létesíthető, katonasza­porító javaslatokkal állanak elő a nemzetek meg­mentésére, az ilyen államférfiúi bölcsesség és tapintat egy anyagi válsággal küzködő nemzet hálájára és elismerésére alig számíthat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, Európa nagyképű politikusai azt állítják, hogy Európa sorsának kerekei a három nagyhatalom kezében forognak; Ők a béke és háború urai, ők az álló csillagok, melyeknek fénye a többi bolygó államoknak világosságot kölcsönöz és azoknak átját megvilágítja. Ha tehát az államok és nemzetek sorsa az ő kezükbe van letéve, én i május 4. 1SSI. * - s nem tudom t. ház, nem volna-e balgaság azt vár­nom, hogy például Montenegró fejedelme, vagy talán Monacco nagyherczege teszi meg a kezde­ményezést az általános béke és lefegyverkezés ideájának megvalósítására! (Derültség a szélső balon.) Mert én csakugyan azt hiszem: ha az álta­lános béke, vagy legalább a biztosított béke és a lefegyverkezés eszméjének reményteljes olajágát sem Skiernevicze, sem Kremsier a nemzetek szá­mára meghozni nem voltak képesek: meg fogja hozni azon tanulság, a melyre a történet tanít, hogy nagy eseményeket, világra szóló dolgokat kevesebbszer maguk az uralkodók és államférfiak, de többször maguk a nemzetek és népek hoztak létre. És hogy ily esetben a nemzetek és népek azon akadályokat, a melyek czéljaik kivitelének útjában állanak, eltávolítani iparkodnak és az esz­közöknek megválogatásában, melyekkel ezen aka­dályokat eltávolítják, valami nagy kíméletet nem ismernek, azt annál kevésbé lehet csudálni, minél terhesebb azon intézmény, a mely az egyéni, tár­sadalmi békés munkálkodást és culturalis törekvést absorbeálja. (Helyeslés a szélső balon.) És hogy ezen törvényjavaslat végrehajtása csak ezen az utón létesíthető, azt én előttem leg­alább valószintívé teszi már azon őszinteség hiánya is, a mely ezen törvényjavaslat és annak indokolá­sából kiviláglik. Kár is volt, mélyen t, minister ur, ezen törvényjavaslatnak a népfölkelési titulust adni, hanem sokkal őszintébben és sokkal iga­zabban hangzott volna ekként czímezve: „Törvény­javaslat a védkötelezettségnek 10 évvel való meghosszabbítására". (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor azután mindnyájan tisztában lettünk volna az iránt, hogy itt nem egyébről van szó, mint egy óriási álló hadsereg részére egy óriási reserva, egy tartaléknak a megteremtéséről. Mert egyrészről a kedélyeket azzal megnyugtatni akarni, hogy hiszen ez csak egy harmadrendű had­erő lesz, a mely helyi és belbiztonsági szolgá­latokat fog végezni s másrészről pedig a legfőbb haduri jogból és a hatalmi érdekhez képest tetszés szerint variaiható feltételekbe burkolva azt mon­dani, hogy: de szükség esetén a hadseregben beállható hézagok pótlására is fog szolgálni, ez, t. képviselőház, az én felfogásom szerint nem jelenthet egyebet, minthogy nem akarták a gyer­meket a maga nevén megnevezni, nem akarták a törvényjavaslat valódi czélját megmondani, már pedig az én hazafiságom egy ily kendőzött bálvány számára újabb áldozatot hozni nem hajlandó. T. képviselőház, befejezem felszólalásomat. (Halljuk!) A történetíró számára, a ki a 19. század második fele történetének megírására fog vállal­kozni, hálás feladat vár. Az emberi ész kutatásai nyomán létrehozott csodás alkotások nagy határ­vonalakat fognak húzni az elmúlt és a jelen század

Next

/
Thumbnails
Contents