Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-233

298 233. országos ülés május 4. 1886. zöltetni fog, tudniillik megküldetik a könyvtár , részére mindig bizonyos számú példány. Beöthy Ákos: Schätzbares Matériái! (Derültség balfelöl) B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Ha valaki nem olvassa, arról nem tehetek, én azért küldöm, hogy olvassák. (Élénk tetszés jobbfel'ől.) Ismétlem, a törvény foganatosítási utasításából módjában álland a t. háznak meggyőződést szerezni a minister helyes vagy helytelen intézkedéseiről és utóbbi esetben a minister mindig felelősségre is vonható. (Mozgás a szélső balon.) T. ház! Hivatkozom ugy a mondottakra, valamint az indokolásomban részletesen előadottakra, a t. ház bölcs belátására bizván annak megítélését, vájjon először szükséges-e fejleszteni véderőnket és ha igen, másodszor: helyes utat választottam-e ehhez ezen törvényjavaslatnak ily alakban előterjesztésével ? (Helyeslés jobbfelől.) S ezzel berekesztem felszólalásomat, fentartván magamnak a netalán felmerülő kérdésekre, észrevételekre, kifogásokra a szükséges felvilágosításokkal szolgálni; reménylem, miszerint sikerülni fog gyökeresen szétoszlathatni minden aggályt. (Ellenmondás a szélső balon.) É törvényjavaslat nem egyoldalú érdekeknek szüleménye, sem a hatalmaskodás vágyának kifolyása, hiszen egész Európában mi vagyunk az utolsók, kik véderejük végleges fejlesztéséről ezen utón is gondoskodunk. (Ugy van! jóbbfélöl.) Bizom a t. ház bölcsességében és kérem, hogy e törvényjavaslatot egész általánosságában a részletes vita alapjául elfogadni méltóztassék. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Ernuszt Kelemen: T. képviselőház! (Halljuk !) Hogy mily fontos és nagy horderejű ezen törvényjavaslat, melylyel ugy a sajtó, mint egyesek annyira foglalkoznak, azt épen most volt alkalmunk az igen t. honvédelmi minister úrtól is hallani és én tökéletesen osztom e nézetét; mert mig egyrészről nem zárkózhatik el senki a külpolitikai viszonyok és a szomszéd államokban történtek elől és e szempontból is kötelességünk a hazának védelme érdekében mindent, a mi szükséges és nélkülözhetlen, megtenni: ugy másrészről kétségtelen, hogy ezen törvényjavaslatban foglalt intézkedések a legnagyobb befolyással és horderővel birtak ugy az egyesek, mint egész osztályok, sőt az egész nemzetnek legfontosabb érdekeire. En is elfogadom azon nézetet, melyetat. előadó ur kifejtett, hogy pártkülönbség nem lehet köztünk akkor, midőn a trónnak és hazának védelméről van szó; de igenis lehet eltérő nézet a felett, hogy mily alakban történjék meg az ez iránti törvényhozási intézkedés. (Ugy van! balfelöl.) Ezen törvényjavaslat, mint jelzem, oly sokoldalú, hogy meg fogja engedni a t. ház — nem akarván túlságosan türelmével visszaélni — hogy csak általános keretekben vázoljam nézetemet, a melylyel a t. minister ur és a t. előadó ur által mondottaktól eltérőleg indokolni akarom azt, miért nem fogadom el ezen törvényjavaslatot. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Ezen törvényjavaslat nem más, mint az 1868 : XLII. törvényczikknek az életben:, alkalmazása. 1868-ban, mint a t. ház tudja, fontos események után újra szerveztük az egész véderőt, mely három részre osztatott fel. Egyik részét képezte a népfelkelés, a melyre vonatkozó törvényt most hivatva vagyunk kiegészíteni. Igen természetes tehát, hogy az új törvényt azon szellemnek kell átlengenie, a melyet akkor a 68-iki törvényhozás átérzett, midőn a véderőtörvényt meghozta. Hogy ezen szellemet jelezhessem, engedje meg a t. ház, hogy egy rövid visszapillantást vessek azon időkre és eseményekre, a melyek ezen 68-iki védtörvénynek szülői voltak. (Halljuk! balfelöl) Némi keserűséggel, de minden elfogultság nélkül emlékszem vissza azon időkre, a midőn a kormányrendszer és a kormányzottak között áthidalhatatlan ür tátongott. Ezen szomorú viszonyoknak elmaradhatlan következései be is állottak. A magyar nemzet egész közönynyel viseltetett azon utált kormányrendszernek védelme iránt, elfásult keserűséggel szemlélte az eseményeket és talán ezzel együtt az egész monarchiának bukását. Ezen rálságos pillanatban kezdeményezte ő Felsége, szeretettkirályunksajátbölcsességéből azt a politikát, mely a kölcsönös bizalmon és az abból fakadó szereteten és jogtiszteleten alapulván, ekként lehetett csak biztosítéka a trónnak ép ugy, minreményforrása a népeknek. Az alkotmány visszat állítása tagadhatatlanul igazolta azon tényt, hogy csak azon államok lehetnek állandóan hatalmasak, nagyok, tiszteletparancsolók, a mely államokban szabad és minden tekintetben kielégített nép lakik. (Iga! Ugy van! balfelöl.) A hadi események mit igazolnak ? Azt,hogy az eddig fennállott hadseregek nem feleltek meg hivatásuknak és nem voltak elegendők az állam biztosítására, mert azok elkülönítve a néptől, az államban külön államot képeztek és midőn bekövetkeztek a sújtó csapások, nem találták meg az őket felfrissítő és kiegészítő erőket. Uj alapra kellett tehát az állam védelmét fektetni, ugyanis magára a népre; midőn a hadsereg a néppel együtt érezve, annaís lelkesedésétől áthatva, minden viszontagságok között magában a népben találhatja a védelemnek ugy szellemi, mint anyagi kiapadhatlan forrását. E nézetek és fogalmak uralták, t. ház, az 1868-iki országgyűlés többségét, mit nemcsak az akkori hosszas viták igazolnak, hanem azon