Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-233

233. országos ülés május 4. 1886. (£99 törvények szelleme és iránya is bizonyít, melyek akkor a védelem érdekében hozattak. Az 1868-iki országgyűlés egész mérvben elismerte az állam védelmének nemcsak szükségét, de czélszerüségét is és azért kellő figyelemmel a szomszéd államok ez iránybani nagy előrehaladására, az időig nem ismert nagy számú véderőt állapított meg, a 800,000 főnyi sorhadban, az azt kiegészítő honvédségben és végleg a népfölkelésben ; de egyúttal nem mulasztotta el másik fő kötelességét sem; megragadni minden alkalmat, hogyanépre nézve ezen óriási vér- és pénzadónak terhét a végrehajtásnál lehetőleg megkönnyítse. Kimondotta ugyan a törvényhozás az 1868-ik évi XL. törvényczikk első szakaszában a védelmi kötelezettség általánosságát, de már a második szakaszban azt három egymást bár kiegészítő, de minden tekintetben egymástól elkülönített és külön törvények intézkedései által szabályozott részekre osztotta. Áz első rész a hadsereg és hadi tengerészet, melyről szól főleg az 1868: XL. törvényczikk. E seregnek hivatása első sorban ő Felsége mindkét állama területének megvédése külellenségek ellen és mely felett a hadügyminister részben, ő Felsége a király pedig mint legfőbb hadúr korlátlanul rendelkezik. A második rész a honvédség. Ez már csak a sorhad támogatására és főleg belvédelemre van hivatva, e felett ő Felsége csak a honvédelmi minister útján és ellenjegyzése mellett rendelkezik, a magyar korona országain kivül csak külön törvényhozási intézkedés után alkalmazható és mely honvédségnek minden ügyeit egy külön törvény, az 1868: XLI. törvényczikk szabályozza. Végre a harmadik rész a népfölkeíés. Erre kimondja egész határozottan az 1868: XL. törvényczikk, hogy oly önkéntesekből áll, kik sem a hadsereg, sem a honvédséghez nem tartoznak és igy egész más védelmi rendszert képviselnek. (Úgy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) Kimondja továbbá e törvény kilenczedik szakasza, hogy támogatja a hadsereget és honvédséget az ellenségnek az országba való behatolása ellen, vagy a benyomult leküzdése végett, a tizedik szakaszban elrendeli, hogy csak ő Felsége parancsára a honvédelmi minister útján történik a felhívás, akkor és azon mérvben, a midőn s a mennyiben az ország az ellenséges megrohanás veszélye által közvetlen fenyegetve van, a népfelkelés szervezése és ügyei elintézése felett pedig külön törvény az 1868: XLII. intézkedik és e törvénynek gyakorlati végrehajtására, kibővítésére lenne hivatva a jelen törvén yj avaslat. De, t. ház, nemcsak három különböző, fokozatonkint enyhébb védkötelezettségre osztotta a haza védelmét a törvényhozás, de nemzetgazdászati tekintetből is enyhíteni törekedett a honpolgárok sorsán, {TJgy van! a baloldalon) számos szakaszban pontosan körülírja a teljesítendő kötelességet ugyan, de egyúttal a kedvezményeket is, melyekre az illetők jogot tarthatnak; biztosítja az intelligentiának a nevelés folytatását, tekintettel van az egyes családokra, hogy azok anyagi fentartójuk felmentessék, biztosítja az áílamfunctionáriusok működését, megállapítja a tartalékosoknak fokozatos korosztályonkénti behívását és e humánus szellemet követve, kiegészítették a törvényhozások ez irányt még a sebesültekről nyugdíjról, kiszolgált, katonák alkalmazásáról s a többiről szóló törvényjavaslatokkal. (Ugy van! a baloldalon.) Kiterjesztette továbbá figyelmét a törvényhozás a kérdés financiális oldalára is, tekintve, a monarchiának rossz pénzügjn viszonyait, egy évtized folyt le, niig a normal-budget lassacskán a hadügyi tárczánál életbelépett; ép ugy a honvédségnél is csak fokozatonként éretett el a megállapított létszám, a törvényhozás részéről pedig anynyira szükségelt honvédségi műszaki csapatok felállítását csakis pénzügyi nehézségek miatt kifogásolta az akkori honvédelmi minister, egyszóval, daczára a véderő szervezésének égető voltára, mégis kellő tudatával az ebből folyó nagy pénzügyi tehernek, csak lassan és egymásután lett a véderő fejlesztve. Nem zárkózott el a törvényhozás azon tény elől sem, hogy bár a komoly katonai hivatás, nagy tömegek csoportosítása nélkülözhetlenné teszik a szigorú katonai fegyelmet és igy szigorúbb törvények alkalmazása válik szükségessé a katonánál, mint más polgári hivatásnál, mégis ily törvényeknek kiterjesztése oly nagy számú honpolgárra viszont kötelességévé tette a törvényhozásnak oda hatni, hogy ezen törvények a humanismusnak, a kor szellemének megfelelőleg legyenek átidomítva. Többek között felszólalt Deák Ferencz is ez értelemben; az egész háztól támogatva, nem csak megszüntették a lealázó botbüntetést, de elrendelték a katona polgári jogainak polgári hatóságok általi elintézését és kinyerték az akkori igazságügyministernek azon igéretét, hogy a katonai büntető eljárásnak, a kor igényeinek megfelelő átalakítását — mely felett a tárgyalások már akkor folyamatban voltak — nem sokára a törvényhozás elé terjeszthetni reméli. Kiváló súlyt fektetett egyúttal az országgyűlés az alkotmányos jogoknak és befolyásnak biztosítására, mindenekelőtt hivatkozott az 1867 : XII. törvényczikkre, az az által garantirozott ujonczjutaléknak megszavazás! jogára és azon jogra, hogy az föltételekhez köthető, fentartotta részére a honvédséget és népfelkelést, illetőleg határozottan az intézkedési jogot; annak hova fordítását hozzájárulásától tette függővé és mint a hozott törvények egész sorozata igazolta, min38«