Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-216

u 216. országos Hé* mérorins 30. 1886. akkor igen természetes, hogy itt nehezen fog érvényesülni az illető alsóbbrendű tisztviselőnek felelőssége. Nekem tehát, mondom, ép ezen organisatio következtében aggályaim lévén az iránt, hogy a felek jogaikat minden esetben érvényesíthetnék még akkor is, ha tökéletesen alapos a kereset, mellőzni kívánnám ezen intézkedést. Mert, a mint t. képviselőtársam kifejtette, az ilyen eljárás csakugyan a felelősség érzetét is lazítaná, mert az illető tisztviselő ilyen esetekben minden esetre nagyobb mértékben fedezve és védve tudná magát a felsőbb hatóság által. Ennélfogva én egy toldást tartok szükségesnek, melyben kimondatnék, hogy a midőn ily kártérítési kereset a bíróságnál megindittatik, erről a felettes közigazgatási hatóság értesíttessék. Szükséges ez több okból: egyrészt azért, hogy a felettes hatóság ily módon legalább tudomást szerezvén arról a tényről, mely a keresetnek alapját képezi, a disciplináris eljárást, ha kell, mindjárt megindíthassa; de másrészt lehet, hogy a sérelmes intézkedés olyan, a mely több személyre kiterjed, többeknek okoz kárt és igy legalább meg lenne akadályozható az, hogy ezen kár a többiekre nézve kiterjesztessék és végül eléretnék az, hogy a mennyiben szükséges, az illető tisztviselők a védelmükre szükséges adatokat kezükbe kaphassák. Mindezen okoknál fogva én azt kívánom proponálni, hogy azon indítvány, melyet Irányi t. képviselő tett, egészíttessék ki azzal is, hogy a kereset megindításáról a felettes közigazgatási hatóság értesítendő. Ennek megfelelőleg a szaba tosabb szövegezés szempontjából és avégett,hogy ezen intézkedést összhangzásba hozzuk azzal, a mely a községekről szóló törvényjavaslatba már föl is van véve és miután az igen t. ministerelnök ur már az általános vita alkalmával kijelentette, hogy nem ragaszkodik a törvényjavaslatnak ezen intézkedéséhez: én bátorkodom a t. házat arra kérni, hogy a 89. §. második kikezdését a következő szövegben méltóztassék elfogadni. (Halljuk! Olvassa): „A kártérítési keresetek a törvénykezési rendtartás szerint illetékes bíróság hatásköréhez tartoznak, mely azonban a kereset megindításáról a felettes közigazgatási hatóságot értesíteni köteles." (Helyeslés jobbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Bizonynyal nem volt az eredeti javaslatnak sem czélja, hogy a kártérítési kereseteknek útját állja; de magam is belátom, hogy azon szöveg, a mely eredetileg beterjesztve volt, mégis egyes esetekben vezethetett volna oda, hogy a kártérítési kereset meggátoltatott volna olyankor is, midőn arra helyes indok nincs, sőt midőn az illetőnek kártérítési kereset indításához teljes joga vaD. Ép azért azon módosítványt, mely ez iránt most felolvastatott, a magam részéről is elfogadom. Miután már szólok, elmondom nézetemet igen röviden a Grünwald Béla t. képviselő ur által tett módosítványra is, mely fölött — természetesen nem e ház kehelében — különben már többször eszmét cseréltünk. Én azt, hogy a főispán itt megneveztessék, lehetőnek nem tartom. Első sorban azt, mintha ezen törvényjavaslat az 1870-iki törvénynyel szemben oly nagy egyenes intézkedési jogot adna ;i főispánnak egyes concret esetekben, mint a hogy a képviselő ur feltüntette, nem ismerhetem el. Ugy az 1870-iki törvény, mint e javaslat, csakis rendkívüli esetekben ad a főispánnak direet intézkedési jogot; a rendszeres aáministratio vezetését meghagyja azon közegeknél, a melyeknél volt. Tehát már maga ez az indok elesik. De én a 90. §-nak azon magyarázatát sem fogadhatom el, a melyet annak a képviselő ur adott; mert mint már más alkalommal is volt szerencsém megmondani — aligha nem az általános vitában is hivatkoztam rá — itt a 90. §. azt mondja: „ha a tisztviselő illetékes meghagyásból s a meghagyás szerint jár el, a kártalanítási keresetek mindig azok ellen intézendők, a kik a törvénytelen cselekvényt elrendelték." Itt nem tesz a szöveg semmiféle néven nevezendő kivételt. Ha tehát esetleg a főispán rendelte el a törvénytelen cselekvényt, egyáltalán ki nem veszi a főispánt a felelősség alól. De mintegy rámutatni arra, hogy a főispánok, a nélkül, hogy az administratiót vezetnék, oda legyenek dobva minden kártérítési keresetnek és zaklatásnak, azt én a magam részéről elfogadhatónak nem tartom. Ismétlem, kérem a szakaszt a Gáli József képviselő ur által beadott módosítással elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Zay Adolf: Grünwald Béla t. képviselőtársam indítványa tételénél azon felfogásból indult ki, hogy az 57. §. i) pontja értelmében lehetnek és vannak esetek, a melyekben a főispán egyenesen rendelkezik. Én azt hiszem, hogy a t. minister ur ezen eseteknek a lehetőségét nem akarja kizárni, hiszen különben nem fogalmazta volna igy a törvényjavaslatot. Ha tehát a minister ur lehetségesnek tartja, hogy a főispán bizonyos esetekben egyenesen rendelkezik, ennek szükségképi corolariuma az, hogy e rendelkezése miatt felelősséget is vállaljon ugy büntető, mint vagyonjogi szempontból. A t. minister ur ugy látszik, csak külső deferentiából nem akarja levonni ezt a szükséges consequentiát. Én nem tudom, hogy e külső deferentia által miért vezéreltessünk mi is, A minister ur azt mondja, hogy hiszen a 90. §. ez iránt tartalmaz némi dispositiót. De kérdem a