Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-228

228. onwéges ülés Április 14. 1886. <fJ63 TÖrS Kálmán jegyző {olvassa a határozati javaslatot). Elnök I Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot a közigazgatási bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen/ Nem.') Kérem tehát azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak feláilani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta s igy Győry képviselő ur határozati javaslata elesett. Következik a részletes tárgyalás. Tibád Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa az első szakaszt). Győry Elek: T. ház! Nincs nagy reményem ahhoz, hogy még azon csekély dolgokban is, melyeket még általában e javaslaton a részletes tárgyalásnál javítani lehet, sikeres lesz az eljárás. Azt is tudom — kimondtam az imént — hogy meggyőződésem szerint e törvényiavaslatot módosítással jóvá tenni már nem lehet. De vannak benne egyes, úgyszólván rikító hiányok, különösen olyanok is. melyekből kitűnik, houy nem is vette figyelembe sem a közigazgatási bizottság, sem a t. kormány az időközben történteiket, tudniillik az 1876 óta közbejött dolgokat. Ilyen többek közt az 1. §. Akkor, midőn e szakasz egészen igy szerkesztetett meg a korábbi törvényben, akkor még a büntető törvénykönyv nem volt meghozva még a hivatalos felelősség fogalma nem volt kellőleg megállapítva, tehát akkor nagyon természetesen még inkább megállhatott ilyen szakasz. De azóta már meghozatott az a törvény, melyben világosan ki van mondva, hogy a hivatalos visszaélés büntető jogi beszámítás alá esik, ha a 471. szakasz szerint valaki hivatalos kötelességét azon czélból szegi meg, hogy valakinek jogtalanul valamely kárt, vagy sérelmet, vagy magának jogtalanul hasznot szerezzen. Felfogásom szerint a szakasz első pontja ugyané dolgokat akarja kifejezni, de a lényeget nem mondja ki, tudniillik hogy culposus cselekedetnek kell fenforognia. Ez meg nem lévén mondva, kétértelmű magyarázatra adhat okot. En tehát a formulázást ez irányban kivánnám módosítani. A második, a mely irányban módosítandónak tartom a szakaszt, a b) pont, mely most igy szól: „ha botrányt okozó erkölcstelen életet él, vagy ilynemű kihágást követ el." E tekintetben is méltóztassék t. ház, legelőször figyelembe venni, hogy az 1879: XL. törvényezikkben már a „kihágás

u szó bizonyos fogalom meghatározásává vált, hogy ahhoz bizonyos következmények vannak fűzve, ennélfogva már itt e kifejezést használni nem lehet és olynemü kihágás ebben a törvényben nincs is, mert ott vagy a közszemérem, vagy a közrend elleni kihágásról van szó. En, t. ház, az általános vitában általam felhozottak szerint nagyon óhajtom és a tisztviselők érdekében is óhajtom, hogy a felelősség meghatározása kellőleg szigorú legyen. Nem elég, hogy csak az ellen van fegyelmi eljárásnak helye, a ki valami botrányt okoz, hanem fejezzük ki világosan, hogy a mi a tisztesség fogalmával meg nem egyezik, az a köztisztviselő állásával sem fér össze, hogy tehát az, a ki oly magaviseletet tanúsít, szintén fegyelmi vétség alá esik. Ennélfogva kénytelen vagyok következő módosítványt benyújtani: „Az első bekezdés marad, az a) pont helyébe jön: a) ki hivatalos kötelességét vétkesen, de nem azon czélból, hogy magának jogtalan hasznot szerezzen, vagy valakinek jogtalan kárt vagy más sérelmet okozzon, megszegi, vagy annak teljesítésére betegség esetét kivéve, képtelennek bizonyul. A b) pont helyébe pedig ez tétessék: b) ha magaviselete által botrányt okoz, vagy egyébként tiszteletre és bizalomra méltatlanná vált." Latkóczy Imre előadó: T. ház! Azon eszmék, melyeknek a t. képviselő ur az imént kifejezést adott, nem újak. Kevéssel ezelőtt megjelentek egy munkában, mely kezeim közt van, melyben az ő módosítványa szóról szóra benne foglaltatik. Hanem én azt hiszem, hogy ugy ezen munka szerzője, valamint a képviselő ur sem méltatta kellő figyelmére ezen törvényjavaslat 15. §-át, mely igy szól: „Mikor válik bűnössé a tisztviselő és a segédi és kezelő-személyzet tagja hivatalos kötelességének elhanyagolása vagy az azzal való visszaélés által, a büntető törvény határozza meg. Ebből tehát az következik, hogy mindazon esetek, melyekre a büntető törvénykönyv nem alkalmazható, fegyelmi eljárás alá tartoznak. A mi pedig a második bekezdés értelmezését illeti, az eddig is ugy volt értelmezve, a mint a képviselő ur módosítványában értelmeztetni kívánja. Én tehát ellene nyilatkozom mind a két módosítványnak és kérem az eredeti szöveg megtartását. (Helyeslés a 'jobboldalon.) B. Lipthay Béla: T. ház! Szabad legyen megjegyzést tennem különösen azokra, a miket az előadó ur a 6) pont alatt tett módosítványra vonatkozólag említeni méltóztatott. (Halljuk f) Ha jól értettem, azt méltóztatott mondani, hogy ugyanazt érti alatta, a mi az indítványban foglaltatik. Hogy ezt miként lehet e pontból ki^ magyarázni, azt én nem tudom felfogni. Ha a szöveg megmarad, a mint van, hogy tudniillik „azon tisztviselő ellen, a ki botrányt okozó erkölcstelen életet él, vagy ilynemű kihágást követ el" fegyelmi eljárásnak van helye stb., kérdem vájjon nem-e sanctiója foglaltatik ebben annak, hogy a ki erkölcstelen életet él, de azzal botrányt nem okoz, a mi jogi felfogásunk szerint igen tisztességes és derék tisztviselő lehet? (Igaz! I ügy van! a ba

j- és szélső baloldalon.) Ezt ugy