Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-228

260 22S. országos ülés április 14. iS8fl. riat, a mint a büntetendő cselekményt ő megítéli; az alispánhoz, vagy a közigazgatási bizottsághoz. És akkor meglehet, hogy az alispán azt látván, hogy nagyobb büntetést érdemlő cselekményről van szó, átteszi a közigazgatási bizottsághoz. Ebben a t, képviselő ur nagy időveszteséget és időhaladékot, vagy önkénykedést is látott. T. képviselőház, abban, hogy a tiszti ügyész indítványt tesz, én nem láthatok semmi szokatlan dolgot, mert hiszen bűnügyekben a királyi ügyész is tesz indítványt. Hogy ez miért praejudicálna a bíróság eljárásának, átlátni képes nem vagyok. De a mi az időveszteséget illeti, hiszen az illetékességre vonatkozólag eltérő nézetek más téren is vannak és ott pontosan meg van szabva, hogy melyik hatóság köre meddig terjed, ott azok a kérdések igen egyszerűek, ott e részben nézeteltérések nem fordulnak elő. Ha tudtam volna ezt a kifogást, még adatokkal is szolgálhatnék, hogy épen az illetékességi szempontból a kihágási törvény alapján mily számosak a felmerülő kérdések, a hol a közigazgatási tisztviselő ésajárásbiró nem egyformán fogják fel az illetékességet. Pedig hogy lehetne ez, ha a kérdés oly egyszerű? Azt mondhatná talán a t. képviselő ur, ez onnan ered, mert a törvényhatósági tisztviselők, szolgabirák nem bírnak elég jogi tanulmánynyal, hogy helyesen megítélhessék. De ez sem áll, mert azt is kimutathatom, hogy száz ily eset közt kilenczvenkilenczben a közigazgatási tisztviselőnek van igaz;:. Ha oly egyszerűek volnának azok a kérdések, kérdem, előfordulhatna-e ez egy képzett birói kar mellett, a melylyeJ hála istennek mégis bírunk? Ne méltóztassék a dolgokat csak azért, hogy feketére fessék, ugy oda állítani, mintha bennükjvalamí szokatlan volna. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő urnak azon kérdésére, hogy hát gyorsítás-e ez az eljárás? megjegyzem, hogy a módosítás igenis gyorsítás. Mert az eddigi törvény szerint nem volt megállapítva az az eset, hogy ha az alispán például azt hivén, hogy nem ő elébe, hanem mint fontosabb ügy a közigazgatási bizottság elébe tartozik, azt áttette a közigazgatási bizottsághoz, nem volt megállapítva, hogy ha ismét a közigazgatási bizottság csak a kisebb büntetést látja indokoltnak, visszategye e az alispánhoz vagy határozzon benne. Az előttünk fekvő javaslatban meg van állapítva, mert ki van mondva az, hogy ha egyszer hozzájött az ügy, akkor igenis határoz benne, még ha arról győződnék is meg, hogy csak oly büntetés indokolt, melyet a törvény szerint maga az alispán szabhatott volna. De — ugy hiszem — azután abban az intézkedésben, melynél fogva kisebb bíróságnak nem adatik meg a jog arra, hogyha a tiszti ügyész tévedésből hozzá' tette át az ügyet és ő azt hiszi, hogy nem oda való, mégis ítéljen — mondom — azt hiszem, ebben épugy az egyes tisztviselő, mint az annyit emlegetett egyéni és közszabadság föllelheti garantiáját. (Helyeslés jóbbfelől.) A felsőbbnek, a többre jogosultnak megadatik ítélni a kisebbet, de a kisebbre jogosult nem jöhet abba a helyzetbe, hogy ítélje a nagyobbat. (Helyeslés jóbbfelől.) Ezt, megvallom, czélszertí intézkedésnek és a jogi elvekkel megfelelőnek tartom. (Ugy van ! jobbfelöl.) Még egy, ugyan a részleteknél is előforduló, de igen fontos észrevételt hallottam, a mely a felfüggesztésre és a felfüggesztés alkalmából való fizetés vesztésre és annak esetleges visszanyerésére vonatkozi k. (Halljuk !) A mint igen jól méltóztatik tudni, t. ház, a most életben levő törvény szerint a közigazgatási tisztvif elő, ha felfüggesztetik, semmi fizetést nem kap és arról, hogy neki, ha visszahelyeztetik, valami adassék, még sokkal kevésbé van szó. Nem hiszem, hogy csalódjam, ha azt állítom, hogy törvényjavaslatom beterjesztésekor 1876-ban én a fizetés egy részét a felfüggesztett tisztviselőnek biztosítani óhajtottam; de a törvényhozási tárgyalásoknak, megvallom, már nem tudom melyik stádiumában, ez az intézkedés töröltetett; ezt azonban nem tartva teljesen igazságosnak, sőt azt túlszigorúnak tartva, épen azért proponáltam ez alkalommal, bogy a felfüggesztett tisztviselő is fizetésének egy részét megkapja és hozzájárultam a közigazgatási bizottságban ahhoz, hogy ha teljesen fölmentetik, akkor a hátralevő időre járó fizetéséhez is hozzájuthasson. De bocsásson meg a t. ház, ezen túlmenni én nem tartom lehetőnek. Egyfelől ha már csakugyan kisebb vagy nagyobb fokú bűnösség kimondva van, akkor ezen büntetést oly igazságtalannak mondani nem lehet. Az arányt, ha nem is teljesen, de mégis helyre lehet állítni az által, hogy azok a nagy pénzbüntetések faeultativ lévén kiszabva, a felfüggesztési időben szenvedett hátramaradást figyelembe lehet az ítélet kimondásánál venni. De méltóztassék megengedni azt, hogy a mint egyfelől a tisztviselőnek méltányos igényeit figyelembe kell venni — és ismétlem, a jelenlegihez képest ezen javaslat tetemesen figyelembe veszi — másfelől figyelembe kell venni a községek és a törvényhatóságok érdekeit is; mert csakugyan a felfüggesztett tisztviselőt helyettesítni kell és igy egy mégis kisebb-nagyobb mértékben hibás tisztviselő miatt a községet vagy törvényhatóságot büntetni az által, hogy ő és annak lakói fizessenek, ilyen az egyik oldalon túlságosan nyilvánuló igazság, a másik oldalon igazságtalansággá válnék, (Élénk helyeslés jóbbfelől) de különben is meg van adva a mód a felebbezésre a felfüggesztés ellen is és itt mégis csak fel kell talán tenni, hogy helytelen és igazságtalan felfüggesztéssel élni vajmi ritka esetben fognak. A t. képviselő ur felemlítette még a tárgyalás módját is.