Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-228
228- orsaágos üléi április (4. ISSB 259 Ennélfogva, t képviselőház, én ezen törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a bal- és a ssélsö baloldalon.) De, t, képviselőház, méltóztassék még egy pár szót megengedni. (Halljuk!) E törvényjavaslattal elértünk azon vita végérc, a melyet itt általánosságban közigazgatásinak neveztünk, a mennyiben tárgya a magyar közigazgatás legfontosabb kérdései voltak. S ha visszatekintünk erre a vitára, t. képviselőház, azt hiszem, hogy mi, a kik ezen oldalon ülünk, daczára annak, hogy eredményt elérni nem tudtunk, bizonyos önérzettel tekinthetünk vissza erre a vitára, mert küzdöttünk azért, a mit a nemzeti érdek, a mit a közszabadság érdeke követel. Mi felajánlottuk a kormánynak mindazon eszközöket, mindazokat az intézményeket, melyek arra, szükségesek, hogy a nemzeti és állami érdekeket megvalósítsa. A kormány — sajátszerű — épen ezen hatalmi eszközöket nem akarta elfogadni és nem is követelte a képviselőháztól. Mi, t. képviselőház küzdöttünk, a megyék és községek önkormányzatáért, mi küzdöttünk az igazi liberalismus követelményeiért; (TJgy van! balfelöl) követeltük a közigazgatási bíróságot, mint a köz- és egyéni jogok legnagyobb biztosítékát, küzdünk ma is a magyar tisztviselők jogviszo nyainak biztosításaért s igazságos fegyelmi eljárásért. Egy szóval, t. képviselőház, kétségtelen, hogy küzdöttünk a közszabadság minden érdekéért. Én ezt nem diesekvésképen mondom és szivemből örültem volna, ha a t. ministerelnök ur és a t. kormány nem juttatott volna bennünket azon helyzetbe, hogy mi e küzdelmet itt heteken keresztül folytassuk. De felemlítem csupán annak constatálása kedvéért, hogy azok is, kik eddig más véleményen voltak, beláthassák, hogy csakugyan a legfontosabb elvi különbségek azok, melyek bennünket a t. kormánytól elválasztanak. (TJgy van! balfelöl,) Különben hozzájárulok azon határozati javaslathoz, melyet Győry Elek t. barátom előterjesztett. (Élénk helyeűés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn egy rövid időre a t. ház becses figyelmét igénybe veszem, mindenekelőtt arra kérem a közvetlenül előttem szólott igen t. képviselő urat, kog)' abból, hogy akár én magam, akár mások ezen az oldalon bevártuk, míg két képviselő a javaslat ellen szólottak, ne méltóztassék az a következtetést levonni, melyet le akar vonni: hogy ezen törvényjavaslatot védeni igen nehéz. Hiszen az ellenkezőjét tapasztalhatta az igen t. képviselő ur a közigazgatási bizottságban, a ho! igen súlyos támadásaival szemben voltak, kik nemcsak szavazattal, hanem argumentatíókkal j is megvédték a törvényjavaslatot, (ügy van! a jobboldalon.) Ennek előrebocsátása után, t. képviselőház, azt kivánom megjegyezni, hogy hosszas elméleti taglalásokba, és czáfolatokba nem bocsátkozom. Mert én a magam részéről igen nagyra becsülöm az elméletet, teljesen elismerem az elméleti eritica jogosultságát, de mégis a legigazabb és leghelyesebb megbirálása valamely törvénynek az élet. Itt pedig egy oly törvénynyel állunk szemben, mely az élet bírálatán keresztülment. Mert a mi módosítás van, az — a mint az igen t. indítványttevő elismerte — a törvény alapjait nem érinti. A t. képviselő urak beszéltek a tisztviselői önérzet megöléséről, a reszkető tisztviselőről. Szeretném tudni, hol látták tiz év alatt, mióta ez a törvény életben va. , azt a reszkető tisztviselőt, a ki ezen törvény mellett jajgatott, vagy reszketett, vagy félt? Hol látták és hol tapasztalták, hogy a tisztviselői önérzetet ez a törvény megölte 1 ? Grünwald Béla: Mindenütt! Tisza Kálmán ministerelnök: Ezt a szót meg fogják köszönni a t. képviselő urnak azok, kik tiz év óta Magyarország tisztviselői. (Tetszés a jobboldalon.) Én, t. képviselőház, nem láttam ezeket a reszkető tisztviselőket. És tudok még egyet: igen sok intézkedés ellen, a mely történt — természetesen részint alaposan, részint nem alaposan — hallottam panaszt ezen tiz év alatt; de sem a tisztviselőktől, hogy őket ezen törvény sértené, vagy saját hatás körükben való mozoghatásuktóí megfosztaná, nem hallottam panaszt, sem az ország lakosaitól, hogy ezen törvény miatt személyes jogaikban és szabadságaikban sértettek volna. (Helyeslés jobbfélöl.) Ilyen, következéseket jósolni pedig egy törvényre, a mely az élet próbáján még át nem ment, lehet, de egy volt törvénynyel szemben, mely ezen már átment, nem szabad többé jósolni, bizonyítani kell, ha lehet, de ez ellen nem lehet, (ügy van! a jobboldalon.) Én, t. ház, szeretném látni azt a törvényt, azt az emberi instituíiót bármely terén az államéletnek, a melyei, ha valaki taglalni kezd és fennállva mindig arra törekszik, hogy belőle eleitől végig a legrosszabb szándékkal a lehető legroszszabbat kihúzza, nincs az az intézmény, a melyre rá ne lehetne sütni, hogy az az emberek függetlenségét, szabadságát megöli, (Igás! Igás ! jobbfelöl) mert nincs oly hatalom, a melylyel visszaélni ne lehetne. (TJgy van! a jobboldalon.) De menjünk kisebb dolgokra! A t. kép viselő ur megrója a törvényt azért, mert, mint mondja, a tiszti ügyész megteszi az indítványt — és erre azért is felelek, mert azt hitte, hogy taga dásba vonom — az megteszi az indítványt ajäzs33*
