Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-228

$54 '228. országot ülés Április 14. 1886, ságára nézve, erre nézve azt hiszem, egészen hiteles tanuként idézhetem magának a ministerelnök urnak egy nyilatkozatát, ki ugyanis egy munkájában ezeket mondotta: „Mint minden egyéb hatalomnak, a parlamenti többségnek is és az arra támaszkodó kormánynak is természetszerű hibája az, hogy hatalmának mind nagyságát, mind tartamát terjeszteni és azt örökíteni igyekszik és mint minden kormányban, ugy ebben is meg van a hajlandóság az ily elnyomásra". Már most, t. ház, azt hiszem eléggé tárgyilag fejtegettem a kérdést, nem egyik vagy másik létező kormány uralmára hivatkoztam, de az nem tagadható, hogy ha minden kormányban megvan ez a törekvés, akkor nem szabad ilyet elfogadnunk, mert veszélynek teszi ki az országot és a párturalmat teszi a jog és igazság helyére. Ha nézzük továbbá magát az eljárást, annak, hogy igazság legyen a fegyelmi téren, az eljárási formában is rejlik egyik garantiája és elismerem, hogy arra szükség volt, hogy a rendes bíróság keretéből kivétessék és a közigazgatás keretébe tétessék át a fegyelmi bíráskodás. De, hogy mellőzzünk úgyszólván minden alakiságot, a mint a törvényjavaslatban van, ezt, ha azt akarjuk, hogy igazán helyes és jó fegyelmi törvényünk és az a közszabadság biztosítéka legyen, soha el nem fogadhatjuk. (Helyeslés a hátoldalon.) Hogy áll a vizsgálattal a dolog? a vizsgálatot az vezeti, a ki azt elrendelte. Megengedem, hogy ennek nem lesz mindig rossz következménye, de nézetem szerint nagyon hasonlít a spanyol inquisitióhoz ez a vizsgálat. Mert azt jelenti, hogy a mikor azt találtam, hogy a vizsgálatot kell elrendelni, akkor igazolni is akarom, hogy nem hiába való munkát tettem, én mint bölcs ember nem tévedhettem, el kell marasztalni az illetőt. Azt, hogy a ki bíráskodik, saját maga vizsgáljon is, sehol sem találtam.(Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem továbbá, hogy azon méltányossági és emberiségi követelményeknek, melyeket az előadó ur hangoztatott, arra kellett volna a kormányt és a bizottságot birni, hogy legalább módosítsanak bele a törvényjavaslatba, illeszszék bele, a mi némi biztosítékot nyújt a vizsgálat jogosságára nézve, mind a tisztviselőnek, mind a magánfélnek, mind az államnak, mind a háromnak egyaránt. De semmi ilyesmi nincs benne. A vizsgálatra nézve semmi szabály felállítva nincs. Az is ugy történik, a mint az illető akarja, pedig azt hiszem, annyit már csak meg lehetett volna adni, ha komolyan akarjuk az igazságot, hogy az a vádlott kiegészítését követelhesse a vizsgálatnak és nem csak felebezés útján, ha a vizsgálat elrendeltetett, hanem a vizsgálat folyamában is és még azt a kis garantiát sem találjuk meg, hogy kifogást tehessen a birák érdekeltsége ellen, tehát érdekeltek is birái lehetnek az illetőnek és még csak arról sincs szó, hogy jegyzőkönyvet lehessen felvenni. Mindennek mellőzését, ugy látszik, a bizottság által hangoztatott s előtérbe helyezett közszolgálati érdek kívánja. De az igy felfogott közszolgálati érdek szempontjából gyakorolt igazságszolgáltatásból nem kérünk, ilyenhez hozzá nem járulunk. Azután, t. ház, a gyorsaság nagyon volt hangsúlyozva és ezen gyorsaság rovására egy igen sajátságos intézkedéstartatik fenn a törvényjavaslatban is. Az tudniillik, hogy tisztán a tiszti ügyésztől, a közvádlótól függ, hogy mely fórum legyen competens és a tiszti ügyész arra van utalva, hogy a szerint állapítsa meg, hogy mit gondol, minő büntetés legyen az illetőre kiszabandó. Tehát teljesítse előre magában a birói functiókat, hogy minő büntetést szabjanak ki rá és akkor, ha azt mondja, hogy oly bírsággal tartja megrovandónak az illetőt, melynek kiszabására az alispán illetékes, tehát oda terjeszti indítványát. Ha pedig olyant tart megfelelőnek, mire a közigazgatási fegyelmi választmány illetékes, akkor meg oda terjeszti. És hogy ha azután az alispán azt látja, hogy bizonyos nagyobb dolgot kellene tenni a tisztviselővel, hogy valami nagyobb büntetést kellene reá szabni, mikor oda van terjesztve az alispánhoz, az alispán terjeszti a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya elé. A fegyelmi téren. . . (Tisza Kálmán ministerelnök a fejét rázza.) A t. ministereInök ur fejét rázza. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem azért rázom! Győry Elekt Hát akkor bocsánatot kérek, mert azt hittem, hogy kétségbe méltóztatik vonni. Azt hiszem, hogy tökéletesen igy áll, mert a tisztiügyész előterjeszti indítványát és a 9. §. a) és o) pontja szerint indul az illetőkre nézve; és folytatom erre vonatkozólag előadásomat, hogy miután ez igy áll, miután ennek a gyorsaságra ép nincs j ó befolyása és miután a dolog ép nem egyforma a büntető eljárásban előforduló hasonló intézkedésekkel, ennélfogva ezen intézkedést, ezt a bírósági fegyelmi gyakorlatot annál kevésbé lehet elfogadni, mert ha a büntető törvénynél előforduló oly esetek, melyek a büntető törvénykönyv irányadása szerint majd az egyik, majd a másik bírósághoz tartoznak, az az eljárás könnyű s könnyű azt megtartani. Mert minden bűnténynek határozott, formulázott fogalma van és ehhez van kötve a büntetés is, ellenkezőleg a fegyelmi eljárásnál, mely becsületbiróságát is képezi az illető tisztviselőknek, előre paragraphusokat megállapítani nem lehet és nem lehet a gondolom eljárásra bizni, hogy majd itt, majd pedig ott legyen competens. Mert ebből a tisztviselőre kellemetlen következések származhatnak. A tisztviselő egyidejűleg a vizsgálattal bizonyos esetekben