Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-228
252 22s * orsxágos ülés április 14. 1886. közszabadságnak és az igazságnak a közigazgatásban való megőrzésére, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ha már most a feladatot igy formulázzuk, t. ház, a mint nézetem szerint formulázni kell és ezen szempontból tekintjük ezen törvényjavaslat intézkedéseit, határozottan ki kell mondanunk, hogy ép azon feltételeket nélkülözik, a melyek leglényegesebbek a feladat elérésére. (Ugy van! a a szélső baloldalon.) íme itt van először is, a mint első kellékül felhoztam, a fegyelmi felelősség kellő meghatározása. A fegyelmi felelősség kellő meghatározása, t. ház, okvetlenül olyan, a melynél előfordulható bármely tévedés, vagy a nmgánfeleket, vagy a tisztviselőt a legvisszásabb helyzetbe hozhatja. A felelősség szempontjánál különösen fontos, véleményem szerint, a mire a t. előadó ur azonban kevés súlyt fektet — azon összefüggés, a mely a büntetőjogi és fegyelmi felelősség közt van. A felelősség háramoldalú; úgymint: büntetőjogi, fegyelmi és vagyoni felelősség. Ezek közül, t. ház, mindegyik csak akkor igazi, ha valósággal törvényes. Ezen felelősségre nézve tehát megengedem, hogy helyesen méltóztatott azt mondani, hogy ott kezdődik a fegyelmi felelősség, a hol végződik a büntető felelősség. De e kettőnek egymással összeütközésbe jönni soha sem szabad és nem szabad soha előfordulnia annak, hogy valamely tisztviselő törvénytelen eljárásra íegyelmileg kényszeríthető legyen, hogy a fegyelmi eljárás eszközévé lehessen oly cselekvény elkövetésére való kényszerítésnek, a mely cselekvényt a büntetőjog megtorolja. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Már pedig, t. ház, ha visszatekintünk a legközelebbi múltban lefolyt vitákra és azok eredményeire, azon sajnos tényre kell utalnom, hogy ép a felelősség kérdésénél, annak egyik legfontosabb része, tudniillik a beszámíthatóság kérdése akként intéztetett el, hogy az e tekintetben leront minden garantiát. Mert az mondatott ki, hogy ha törvény vagy illetékes felsőbbség meghagyása folytán cselekedett a tisztviselő, akkor egyáltalában nem vonható fegyelmi felelősségre. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Itt, e törvény első szakasza ban a fegyelmi vétség akként határoztatik meg, hogy otta vétkesség momentuma egészen figyelmen kivül hagyatván, beleillik a szándékos és vétkes cselekvény attribútumai alá. Már most, t. ház, nézzük, miként rendelkezik büntetőjogi szempontból hivatalos visszaélések ellen a törvény a beszámításra nézve? És azt találjuk, hogy egy lényeges megkülönböztetést tesz, a mely biztosítja a törvényességet, hogy még a felsőbb meghagyás is csak akkor menti fel a tisztviselőt fegyelmi felelősségtől, hogy ha az illetékes felsőbb hatóság jogos hatáskörében adott neki rendeletet. És, t. ház, ez nem oly csekély dolog, mert nemcsak az által lehet megszegni a törvényt, hogy valamely törvényesen rendszeresített hatóság intézkedik, hanem azzal is, hogy saját hatáskörén túl hágva, azt megszegi. Ebből az a lényeges különbség következik, hogy ha az illetékes felsőbb hatóság, például a főispán által — mert bizonyos, most már a törvény őt felsőbb hatósággá tette — valamit elrendel és a tisztviselő azt látja, hogy nem jogos hatáskörben rendelte el — mert például nem akkor intézkedett a főispán, a mely esetekben részére az intézkedési jog fenn van tartva az újabb törvényben, például csak a számonkérő széken előfordult esetekben, vagy például, ha másodszori rendeletre a kormány szándéka végre nem hajtatott, ha akkor, tudva azt, hogy valakinek kárt okoz, a tisztviselő a cselekvényt elköveti, nem menekül meg a büntetőjogi felelősségtől, mert nem jogos hatáskörben cselekedvén, a büntetőtörvény 472. §. értelmében büntetőjogi felelősség terheli; ha pedig az ő jogos hatáskörében áll és nem teszi meg, akkor ezen törvény szerint fegyelmi eljárás alá veszik, mert a jogos hatáskör ki van hagyva. Ha megfelel azon hangoztatott emberiségi és méltányossági érdekeknek, hogy a tisztviselő azon helyzetbe hozassék, hogy ha fegyelmi eljárás alánemkerüi, a büntető eljárásba üsse fejét, vagy megfordítva : akkor nincsen semmi, a mi az emberiségnek, a méltányosságnak meg nem felel. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A második, t. ház, a mi különösen fontos arra nézve, hogy a fegyelmi eljárás helyesen szabályoztassék, annak kulcsa ép a bíróságoknak az eljárásra nézve követett fegyelmi hatóságoknak szervezetében rejlik. Lássuk, hogy az eddigi törvény és a jelen javaslat, a mely azt fenn akarja tartani, miféle szervezetet tart szem előtt? Elsőfokú hatóság van igen sokféle. Hogy ez a gyors eljárásnak megfelel-e, különösen a mikor benne van a törvényjavaslatban az is, hogy bizonyos esetekben az egyik hatóság a mikor végig tanulmányozta az ügyet, átteszi a másikhoz s akkor ez kezdi újra, vitatni nem akarom. Másodszor, hogy ezen különböző hatóságoknak rendszeresítése egyszersmind maga után vonja azt, hogy mennél alantabb rangú tisztviselőről van szó, annál több felebbezési fórum: ezt sem akarom jellemezni, csak utalok rá, hogy ugy látszik, ez is helyes és tökéletes alapelveknek megfelelő dolognak tekintetik. Szerintem, t, ház, első és okvetlen követelménye volna annak, hogy helyes és igazságos bíráskodás legyen, minden garantiájával egyszersmind az igazságszolgáltatásnak, hogy az első fokon csak egy fórum szerveztessék, hogy az coilegialis legyen és ez által biztosítékot nyújtson a minden oldalról való kellő megfontolásra és szűk-
