Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-216

18 216. országos ülés márczins 30. 1886. csak lényegtelen pótlásnak tartja, akkor nem hiszem, hogy a mi aggodalmainkkal szemben fentartsa ezen módosító javaslatát. {TJgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Én, t. ház, az eskűformának tervezett megváltoztatását különösen combinálva azt a 94-ik szakaszszal, a mely kimondja, hogy a tisztviselő oly cselekményért, melyet felsőbb hatóság tett kötelességévé fegyelmi utón felelősségre nem vonható, veszedelmes újításnak, fontos alkotmányjogi kérdésnek tartom. T. ház! Már az eskűformának azon újítása is, hogy ezentúl a tisztviselő köteles lesz arra megesküdni, hogy a hivatalos titkot megőrzi, némi aggodalmat kelt bennem. Általánosságban véve a hivatalos titoknak megőrzése csak annyiban bir fontossággal, a mennyiben annak meg nem őrzése az állam biztonsága közérdekre s egyesek érdekeire nézve veszélyes lehet. De, t. ház, azon eseteknek, a melyekben a hivatalos titok megőrzése az állam, az egyes és a közérdekre nézve szükséges, nézetem szerint a törvényben világosan elősorolva kellene lennie. Korlátlanul kötelezővé tenni a hivatali titoktartást, mivel sem igazolható veszélyes intézkedés lenne. Mert, t. ház, a hivatalos titokmegőrzésének ily korlátlanul való kötelezővé tétele gátolná azt a tisztviselőt tudományos tevékenységében, korlátozná azt a tisztviselőt abban, hogy hivatalos hatáskörébe eső kérdésekre vonatkozólag fejtegetésbe, vitatkozásba bocsátkozhassák. Ez az intézkedés, ezen újítása az eskűformának azt is eredményezné, hogy a tisztviselő ki lenne szolgáltatva a felsőbb hatóság szeszélyének; a tisztviselő helyzete általában tűrhetetlen volna a felsőbb hatóságnak nem mondom í osszakaratával, de már túlságos scrupulosításával szemben is; és ez mind megtörténnék, a nélkül, hogy ebből akár az államnak, akár az egyeseknek a legcsekélyebb haszna is volna. Azon kivül ez az intézkedés, mint minden titkolódzás, bizalmatlanságot is szülne a tisztviselő irányában és ez mintegy menhelyet képezne a hivatalos visszaéléseknek. Mindezeknél azonban sokkal veszélyesebbnek tartom eme szakasznak azon újítását, hogy ezentúl a tisztviselők nemcsak arra fognak esküt letenni, hogy a törvénynek fognak engedelmeskedni, hanem arra is, hogy hivatalos elöljáróiknak is engedelmeskedni fognak. Ezen intézkedés által annak a hivatali elöljárónak az akarata, rendelete a törvénynyel egyenjogúvá fog tétetni. Alkotmányos országban egyáltalában soha sem szabad szem elől téveszteni a főczélt, a törvényességnek a biztosítását. A törvényhozásnak soha sem szabad oly intézkedéseket tenni, a melyek alkalmat nyújtanak arra, hogy a törvénytelen rendeletek végrehajthatók legyenek. Alkotmányos országban a tisztviselőtől nem szabad egyebet követelni, mint azt, hogy engedelmeskedjék a törvénynek és hivatalos kötelességeit lelkiismeretes pontossággal teljesítse. Ha annak a felsőbb tisztviselőnek nincs joga az alárendelt tisztviselőtől egyebet követelni, mint azt, hogy teljesítse kötelességeit és a törvényt tartsa meg, akkor a tervezett módosítás tökéletesen felesleges; ha pedig jogosítva van egyebet is követelni, akkor az a köztisztviselő igen gyakran dilemma előtt fog állani, oly dilemma előtt, hogy minden esetre eskűszegővé kell lennie. Példával fogom ezt illustrálni. {Halljuk!) Ha teszem, egy felső tisztviselő törvénytelen rendeletek végrehajtását fogja az alsóbb tisztviselőtől követelni, vagy végié fogja hajtani az a tisztviselő azt a rendeletet vagy nem fogja végrehajt;!ni. Ha végre fogja hajtani, akkor eskűszegővé lesz azért, mert esküt tett arra, hogy a törvénynek fog engedelmeskedni; vagy pedig nem fogja végrehajtani és akkor ismét esküszegővé lesz azért, mert megesküdött arra, hogy hivatalos elöljárói iránt fog engedelmességgel, viseltetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A tisztviselők alkotmányos országban az én nézetem szerint csak annyiban és csak addig tartoznak hivatali elöljáróiknak engedelmességgel a meddig a felsőbb hatóság törvényes jogos hatáskörében mozog, a meddig a felsőbb hatóság rendelete a fennálló törvényekkel nem ellenkezik, a meddig a vallást és a közerkölcsöket nem sérti. Alkotmányos országban a tisztviselő közvetlenül, személyesen felelős; feltétlen engedelmességgel a felsőbb hatóságok irányában a tisztviselő csakis absolut államban tartozik. Az új eskűforma, valamint a jelen törvényjavaslat 94. szakasza, mely azt mondja ki, hogy a tisztviselő oly cselekményért, melyet az illetékes felsőbbség tett kötelességévé, felelősséggel nem tartozik, a tisztviselői karból kiöli az önérzetet, fogékonynyá teszi a szolgalelktíségre, megszünteti a tisztikarban az öntudatos működést és egy gépet teremt, melynek egyedüli mozgató ereje a központi hatalom. {TJgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! így apródonként elgyengülnek intézményeink, elgyengül a tisztikar, elgyengül a nép és ha majd ismét jönni fognak nehéz idők, akkor nem lesz a ki a veszélynek ellentálljon, nem lesz mire támaszkodni; mert hiszen támaszkodni csak arra lehet, aminek van ereje és ellentállási képessége, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Nem fogadom el az új eskűformát, hanem kérem a t. házat, hogy a régi eskűformát méltóztassék fentartani. {Helyeslés a bal- és szélső balolialon.) Tibád Antal jegyző {olvassa Justh Gyula módosítványát): A 86. §. második bekezdése kihagyandó és helyette a következő eskííforma állapítandó meg: „Én N. N. esküszöm, hogy a királyhoz hű leszek, az ország törvényeinek engedek