Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-216
216. országos ülés márezins 30. 1886. 19 meskedem s hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem. Isten engem ugy segéljen." Lázár Ádám: T. ház! Miután előttem szólott t. képviselőtársam ezen szakaszszal a 94. szakaszt kapcsolatba hozta, részemről nem szándékozom tüzetesen kiterjeszkedni annak indokolására, miért csatlakozom t. képviselőtársam véleményéhez, hanem fentartom jogomat, hogy az esetre, ha Justh Gyula t. képviselőtársam módosítványa elvetteti-ék, a 94. szakasznál fejthessem ki bővebben nézeteimet. Ez alkalommal csak arra kívánok szorítkozni, hogy elfogadom a régi eskumintát. De azt megelőzőleg az első bekezdéshez bátor vagyok egy szó beszúrását indítványozni, tudniillik, hogy a „tisztviselők" szó után tétessék a „közgyűlésen", vagyis, hogy a tisztviselők a közgyűlésen tegyék le az esküt. Továbbá, miután lehetnek olyanok, a kiknek vallási meggyőződésével az eskü letétele ellenkezik; ezekről szintén kötelességünk gondoskodni a törvényben. Jól tudja a t. képviselőház, hogy ily fogadalmi minta a főváros rendezéséről szóló törvénybe fel van véve, valamint bátor vagyok utalni arra, hogy a legközelebbi tárgyalás alá kerülendő községi törvényjavaslatban szintén foglaltatik ilyen fogadalom mintája. Tehát e fogadalmi minta javaslatba hozatala nem ütközhetik sem egyik, sem másik részről ellenvetésbe. Tekintettel ezekre, bátor vagyok azt indítványozni, hogy Justh Gyula képviselőtársam módosítványának elfogadása esetében tétessenek 3. és 4. bekezdés gyanánt a következők: „Ha a megválasztott az esküt vallási meggyőződésével ellenkezőnek állítaná, következő fogadalmat teszi le: „Én N. N. ünnepélyesen fogadom, hogy a királyhoz hü leszek, az ország törvényeinek engedelmeskedem, hivatalommal járó kötelességeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem". Önként érhető, t. képviselőház, hogy ha a javaslatba hozott újabb esktíminta fogadtatnék el, azon esetben is kellő változtatással ugyanazon fogadalom mintája lenne beiktatandó, kimaradnának a kifogásolt tételek, kimaradna az „Isten engem ugy segéljen". Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa). Gr. Ápponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Én szivesebben bevártam volna, hogy Justh Gyula képviselőtársam indítványával szem ben a t. ministerelnök ur állást foglalna. Ha ő nyilatkozni szándékozik e tekintetben, felfüggesz tem felszólalásomat. Tisza Kálmán ministerelnök: Én akkor nyilatkozom, a mikor czélszeríínek tartom! (Mozgás balfelől.) Gr. Apponyi Albert: Tudom, hogy éhez a ministerelnök urnak joga van. Miután a mődosítványra okvetlenül nyilatkozni kívánok, kénytelen vagyok a kormány álláspontját nem ismerve, tenni meg nyilatkozatomat. Én, t. ház, pártolom Justh Gyula módosítványát és nagyon lényegesnek tartom annak elfogadását. Ha az eskűminta a törvényjavaslatban minden előzmény nélkül oly alakba foglaltatnék, mint a minőben a ministeri javaslatban és a bizottság szövegezésében megállapittatott, meglehet, hogy én nem akadtam volna meg annak kifejezéseiben. De miután az előbb bevett eskűmintától eltérést tartalmaz, csakugyan megakad az ember szeme azon új fogadalmakon, melyek abban foglaltatnak és lehetetlen nem kételkedni, nem kérdeni, hogy ezeknek a módosításoknak mi a ratiója? Mert, t. képviselőház, az új eskú'mintában benfoglaltatik az, hogy a tisztviselő hivatali elöljáróinak engedelmeskedni tartozik. Hát, t. képviselőház, a hivatali elöljárók törvényes rendeleteinek és utasításainak engedelmeskedni minden tisztviselő hivatali kötelessége, tehát erre a tisztviselő már esküt tesz le a régi eskűminta szerint, a melyben az foglaltatik, hogy hivatalával járó kötelességeit lelkiismeretes pontossággal teljesítendi. Mi indokolja tehát ezt az eltérést? És ha az nem is állott — a mint felteszem, hogy nem állott — a kormány szándékában, hogy a tisztviselőket törvénytelen rendeletek, illetőleg utasítások végrehajtására kötelezze, igen természetes, hogy minden tisztviselőre nézve előállhat azon dilemma, melyet Justh Gyula t. képviselő ur elénk állított; mert arra igenis előfordulhat eset, hogy egy felebbvaló tisztviselő egy alatta álló közegnek oly utasítást ad, a mely a törvénynyel, vagy törvényes magasabb rendeletekkel ellenkezik. Már most, t. képviselőház, ily esetben is kötelezi a tisztviselőt az az eskü, hogy hivatali felébb valóinak engedelmeskedjék? vagy arra akarjuk a tisztviselőt mintegy reáutalni, hogy esküjének ezen részét, mely szerint hivatali felébb valóinak engedelmeskedni tartozik, előre is bizonyos reservatio mentalissal tegye le? (Tetszés balfélöl.) Én absolute nem vagyok képes belátni azt, hogy mi indokolhatja a hivatalos kötelesség egy részének, tudniillik a felebbvalók iránti engedelmességnek ily különös kiemelését és másrészt látom, hogy ha ez korlátozás nélkül az eskü szentsége alá helyeztetik, a lelkiismereti conflictusok ily esetei előállhatnak. Ez a formula tehát, különösen mikor a régibb teljesen megfelelő, mindent, a mi ez új formában helyes és legitim, magában foglaló formula helyébe jő, valóban nyugtalanít. A hivatali titok megőrzésére vonatkozó pontot, megvallom, én nem tartom annyira aggodalmasnak, mint előttem szólott t. képviselő ur, de szintén egészen feleslegesnek tartom, miután a I hivatali titok megőrzése szintén a hivatalos köte3*