Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-227

227, országos ülés április 13. i88fi. 231 urat arra is, hogy azon esztergomvidéki nagy ipartelepek, melyeknek közgazdasági tekintetben való — hogy ug3>- mondjam — értékesítése és termékeinek forgalomba hozatala nagy fontossággal bir, kétségtelenül olyan természetűek, melyek azon vasútnak nem vicinális, hanem országos fbí galmi természetére utalnak. Emlékezik bizonyára a t. minister ur arra is, hogy akkor, mikor a budapest-szőnyi vasút kiépítése a házban tárgyaltatott, Budapest összes ipartelepeinek tulajdonosai egy kérvényt nyújtottak be a házhoz, a melyben ezen rasut kiépítését kérelmezték. Már pedig mégis csak fel kell tenni az összes ipartelepek tulajdonosairól, hogy ismerik a forgalom érdekeit és bizonyára nem fognak buzgólkodni egy olyan vasút kiépítése mellett, a mely tisztán helyi és igy vicinális természetű. Ezen ipartelepek tulajdonosai jól tudják és érzik, hogy az esztergomi kőszénnek minél hamarabb és jutányosabb módon való behozatala a fővárosba ipartermelés tekintetében igen nagy fontossággal bir. Ezek mind olyan momentumok, a melyek azt matatják, hogy itt nem vicinális vasút kiépítéséről, hanem egy országos forgalmi szempontból fontos vasút kiépítéséről v^n szó és ezt vicinális természetűnek csakis a magán érdekek istápolásának szemüvegén lehet tekinteni. A mi már a t. minister ur válaszának érdemét illeti, tudniillik, hogy a tárgyalások, a melyek a direct összeköttetés érdekében folynak, rövid idő alatt befejezésre fognak jutni; ha a minister ur nyilatkozatában csak idáig ment volna, abban szívesen megnyugodnám. De midőn a minister ur azt jelenti ki, hogy ha a tárgyalás ez úton eredménytelen fogna maradni és meg fogna hiúsulni, akkor is nem azon fog igyekezni, hogy azon vidék érdekét, a mely semmiféle támaszt és subventiót nem kér, támogassa és csak azt akarja, hogy boldoguljon és élhessen, hanem azt mondja, hogy azt a vona lat meg fogja akadályozni és tovább is ez irányban fog tárgyalásba bocsátkozni egy olyan vasút kiépítése érdekében, a melyről eleve megjósolhatom, hogy nem fog soha létesülni, mert financialiter nem fizeti ki magát, akkor a választ tudomásul nem vehetem, mert ezen eljárás semmi más, mint egy egyén magán érdekeinek támogatása egy vidék közgazdasági érdekei ellenében. Mindenki tudja, a ki ezen kérdéssel foglalkozott, vagy azt figyelemmel kisérte, hogy itt egyéni magán érdekről van szó, ez hátráltatta az eddigi tárgyalásokat is és ha a t. minister ur az eddigi álláspontjától eltérni nem akar, az újabbi és igen szomorú jele az időnek és tünete azon légkörnek, a melyben közéletünk mozog. Ezen okból a választ tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a báloldalon.) B. Kemény Gábor közmunka és közlekedésügyi minister: T. ház! Csak azt kívánom megjegyezni, hogy én eléggé határozottan hangsúlyoztam, hogy a közügy szempontja és a közforgalom érdeke az, a mi engem vezet. Méltóztassék meghinni, semmi néven nevezendő személyes tekintet nem; talán személyes tekintet még inkább arra vezethetne, hogy a másik irány mellett lépjek fel és azt mozdítsam elő. Erős meggyőződésem az, hogy ez az irány helyesebb a közügy szempontjából, melyet tör vényes eszközökkel lehetőleg elő kívánok mozdítani s azért kérem a t. házat, nyilatkozatom tudomásul vételére. (Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! Gondolom, a házszabályok megengedik nekem azt a jogot, hogy még egy rövid észrevételt tegyek. Én ezen vasútra vonatkozó tárgyalások további folyamát kötelességsserűleg figyelemmel fogom kisérni és azt hiszem, fog módom és alkalmam nyilni arra, hogy a képviselőház előtt kellő adatok beszerzése által annak idején bebizonyítsam, hogy az egész kérdés egyszerűen magánérdek kérdése, melynek a közérdek alárendeítetik. (Helyeslés balfelól.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a minister ur válaszát tudomásul vette. Következik a ministerelnök ur válasza Hermán Ottó képviselő ur interpellatiójára. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Hermán Ottó képviselő ur intézett hozzám egy interpellatiót, melyet, miután mégis bizonyos idő előtt tétetvén, talán nem is lehet már a t. ház emlékében, bátor leszek mindenekelőtt felolvasni. (Olvassa): „Van-e tudomása, hogy abban a sajtóperben, melyet Mihálka László, Máramarosmegye alispánja Hollosy István szerkesztő és megyebizottsági tag ellen indított s a mely a kassai királyi'törvényszék, mint sajtóbiróság előtt 1885. évi május hó 11-ik és következő napjain letárgyaltatott, Mihálkii, László, mint köztisztviselő ellen a bizonyítási eljárás foganatosíttatott? Van-e tudomása, hogy a bizonyítási eljárás oly tényeket derített fel, melyek az esküdtszéket és ennek során az ítélő törvényszéket arra birták, hogy a rágalmazás vádját teljesen elejtse? Van-e tudomása, hogy szakértő tanuk hit alatt tett vallomása alapján többek között kiderült az, hogy Mihálka László, mint közbirtokossági elnök, törvényt szegett, ezt mint alispán helyben hagyta, mi által Borsa és Vissó egykor vagyonos községek koldusbotra jutottak. Van-e tudomása, hogy a bizonyítási eljárás