Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-227

227. •vsiAgos ülés áprilii 13. 1886. gcgg abba, hogy Istóczy Győző képviselő ur holnap indokolhassa törvényjavaslatát. Következik a közmunka- és közlekedésügyi minister ur válasza, Horánszky Nándor kép­viselő ur interpellatiójára, az esztergomi vasút tárgyában. B. Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi minister: T. képviselőház! Horánszky Nándor t. képviselő ur egy 3 pontból álló interpellátiót intézett hozzám a budapest­esztergomi vasút tárgyában. Az első pont igy hangzik: „Mily stádiumban vannak az esztergom­vidéki vasút létesítése iránt évek óta folytatott tárgyalások 0 . Engedje meg a t. ház, hogy a nél­kül, hogy hosszas taglalásokba bocsátkoznám, ezen vasút ügyét kezdettől fogva egy pár szóval meg­világosítsam. (Bálijuk!) 1880-ban előmunkálati engedély kéretett egy Budapesttől Vörösváron át Esztergomig menő vasútra. Az előmunkálati engedély meg is adatott, de már akkori hivatalbeli elődöm figyelmeztette az előmunkálati engedélyt megnyerőket, hogy a kormány körében tárgyalások folynak a budapest­szőnyi vasút kiépítése iránt és hogy ez a vasút esetleg befolyással lehet a budapest-esztergomi vasút kiépítésére. A ministerium kebelében a tár­gyalások tovább foly tattat ván, egy terv merült fel, a mely Esztergomot is érintve, vezette volna a fővonalat tovább. Ezt követte egy második ter­vezet, a mely később el is fogadtatott és a mely az egyenes irányt kívánta megtartani és a mely szerint ezen irányból kiágazólag Torbágytól volna egy szárnyvonal Esztergomig vezetendő. Később azonban, midőn a budapest-szőnyi vonal véglegesen megállapittatott, a torbágy­esztergomi tervezett szárnyvonal elejtetett és pedig azért, mert ez a fővonalnak nem nélkülöz­hetetlen kiegészítő része, a mennyiben ez, habár fontos is, még sem egyéb, mint egy vicinális vasút és azért, mert ez egy jelentékeny összegbe, az akkori számítások szerint 3.500,000 forintba került volna, sőt attól lehetett tartani, hogy e vonal kiépítésének költsége a 4 milliót is elérte volna. Ennek következtében, miután a kormány oly vicinális vasutat, a mely állami garantia mellett építendő ki, már akkor is nem szívesen ajánlott, nem maradt egyéb hátra, mint a fővonalra szorít­kozni és erre vonatkozólag nyújtani be a törvény­javaslatot. Az előmunkálatokra engedélyt nyerők, később pedig ezek jogutódai a tervezett vasút előmunkálatait a vonalozásra nézve elkészítették. Ezek azonban határozottan hibásak voltak, a meny­nyiben az volt tervezve, hogy Esztergomból jövő­leg Ó-Budán felül a Duna partjára vezettessék a vasút. E terv szerint tehát az azon irányból jövő utasok, podgyász és kőszénküldemények a fővárostól bizonyos távolságra szállíttattak volna le, a mi kétségkívül igen hátrányos lett volna. Ez később akként igazíttatott ki, hogy a tervezett vasút a déli vaspálya indóházába vezettessék be, a honnan az részint közvetlenül, részint pedig az összekötő hid által összeköttetésbe jött volna a fővárosnak balparti részével, tehát a régi Pesttel. Az első tervezet szerint a kanyar- és emelkedési viszonyok hibásak voltak és nagy nehézségek­kel jártak, mennyiben az emelkedés 20 per mille volt és a kanyarok igen élesek valának. Később a tanulmányok folytattatván, az emel­kedés leszállittatott annyira, hogy az jelenleg Esz­tergom felől jönne, tehát azon irányban, a honnan a nagyobb teher szállittatik a fővárosba, 125 per mille, a mi már most megfelelőnek tekinthető. Megvizsgáltatván a tervek és a kormány ál­tal jóváhagyatván, már 1883-ban azon ponton volt az ügy, hogy a vasút kiépíttessék. De megakadt a cautio letételének kérdésében, mely e vasatat il­letőleg 150,000 frtban lett megállapítva. Az illető concessionarius több, számára kitűzött terminust nem tartott be, igy tehát a kormány tulajdonképen nem volt obiigóban. De más szintén nem volt, a ki ugyané vonalra kivánt volna pályázni, a mig­nem a múlt évben érkezett be egy ajánlat, mely nem e vonalra, hanem a Torbágytól Esztergomig terjedő vonalra nézve kért előmunkálati en­gedélyt. Erre vissza fogok még térni, most csak azt kívánom megjegyezni, hogy a múlt év végén a concessionarius kimutatta azt, hogy összeköttetés­ben van egy jelentékeny pénzházzal, mely azon esetben, ha feltételei teljesíttetnek, kész a vasutat maga kiépíttetni. Ez irányban a tárgyalások jelen­leg folynak, remélem, hogy hosszú időt semmi esetre sem fognak igénybe venni és azzal az ügy ezt illetőleg el fog dőlni. Ugy hiszem, ezekben válaszoltam azon kér­désre, hogy mily állapotban van a budapest-esz­tergomi vasút ügye. A t. képviselő ur második kérdése ez: „Mi az oka annak, hogy az esztergom — torbágyi helyi érdekű vasút előmunkálati engedélye iránt többek által még a múlt évben beadott kérvény máig sem intéztetett el? Ennek az az oka, hogy érintkezésben marad­tunk az elébb említett coneessionáriussal daczára annak, hogy jogilag megszűnt az annak adott elő­munkálati engedély érvényessége. Láttam ugyanis, hogy mind jobb és jobb terveket tud bemutatni és végül ki tudja mutatni azt is, hogy jelentékeny pénzházzal van összeköttetésben, a mely even­tualiter hajlandó kiépíteni a vasutat. Ezért nem akartam más coneessionáriussal tárgyalni, a ki egy szerintem kevésbé kedvező irányban építene, a melyre nézve egészen új munkálatokat kelleti: volna kezdeni és keresztül kellett volna vinni az

Next

/
Thumbnails
Contents