Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-226

831. «MMÉg#i li* április 12. IS8I- " |f g tői kapnak, miként háríthatják át terheiket azokra, j kik mitsem kapnak az államtól, hanem annak mindent adnak. (Igaz! a szélső báloldalon.) Ez hasonlít ahhoz, a midőn a szegény türelmes tevét túlterhelik s mindezek fölé a túlterhelő még maga is a hátára kapaszkodik. Már hallom azt az okoskodást is, hogy hát ez intézkedés már benne volt az 1871: XVIII. törvényczikkben is, onnan lett az átvéve s csak a községi és körjegyzők bevonása által lett némileg kibővítve. No hát, t. ház, ez nem lehet elfogadható mentség, mert az ama törvényben is helytelenül, igazságtalanul és méltatlanul volt bevéve, most kínálkozott és kínálkozik rá az alkalom, hogy az akkori tévedést és hibát kijavítsuk, nem pedig arra, hogy azt továbbra is állandósítsuk. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én e szakaszt nemcsak a jegyző bevonsáért perhorrescalom, mert jegyző, lelkész és tanítóra nézve még talán el tudnám fogadni a könnyítést, nem kiváltságképen, hanem csakis recompensatióként azért, mert ezek a községnek, néha nagyon rosszul díjazott, hasznos szolgái s mert ezek különben is kevesen lévén, az által a többi lakosokra valami nagy teher nem háromolhatna; de hogy ezek hátán aztán ezrei, sőt mondhatnám százezreit a hivatalnokoknak, tisztviselőknek és katonáknak becsempészik, hogy olyanok, kik a községnek különben sem tesznek semmi szolgálatot, hanem mindent attól várnak, besoroztassanak a tehermentes kiváltságoltak és mások terheit szaporító s másokat maguk helyett dolgoztató ú] nemesek közé: én azt, t. ház, oly j'ogtalanságnak tartom, a minek egy jogállamban helyt adni nem lehet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem lehet megadni a hivatalnokok, tisztek érdekében sem, mert ezek iránt, kik különben sem nagyon népszerűek, csak nagyobbítaná a polgárok ellenszenvét, a minthogy minden kiváltság azt szokta eredményezni. Ez pedig a tekintély rovására történik, a mi nem lehet az állam érdeke. E szakasz egy valódi darab középkor, a mit a XIX. század keretébe beilleszteni nem lehet, mert az valódi arczulcsapása lenne a korszellemnek s megszentségtelenítése az 1848-ban proclamált jogegyenlőségnek és az ennek díjául megállapított közteherviselésnek. T. ház! Ne menjünk minduntalan visszafelé, ne alkossunk mindenhol kiváltságokat, a melyekkel már rég leszámolt a haladó kor. Mi, részünkről — mintáz 1848-ikinagy eszmék és vívmányok letéteményesei — az ily feudális eszméket határozottan visszautasítjuk s azért pártom nevében és annak megbízásából ezen egész 138-ik szakasz törlését hozom javaslatba. Ez iránti indítványomat bátor vagyok benyújtani és a t. háznak elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház 1 Egyszerűen azt kivánom megjegyezni, hogy ezen szakaszszal szemben szívesen fogadom azt, hogy ne menjünk visszafelé. Nem is akarunk. Csak meg akarunk maradni ott, a hol eddig állottunk és ezért igen kérem a t házat, méltóztassanak e szakaszt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A 138. szakasznukkihagyatását indítványozta Orbán Balázs t. képviselő ur. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 138. szakaszt fentartani szemben a kihagyatási iiidítványnyal, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt fentartani kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége fentartotta a szakaszt. Tibád Antal jegyző (olvassa a 139—156. szakaszokat, mélyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 157. szakaszt.) Enyedi Lukács: T. ház! A belügyminister ur a köztörvényhatósägokról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával egész határozottan kijelentette, hogy a városoknak és a városi elemnek meleg barátja és hogy óhajtja és kívánja Magyarország városainak fejlődését. Azt hiszem, a mint nincs is jogom kételkedni mondásában, hogy ha a t. ministerelnök ur határozottan és valóban szem előtt tartja ezt, akkor nem fogj;; ellenezni módosítványomat, Czéloin az, hogy megnehezittessék azon elemeknek, tudniillik a rendezett tanácsú városoknak, a melyek ma városi szervezettel bírnak, a nagyközségekké való vissza fejlődés, mert ez nem csak közigazgatási, hanem culturalis szempontból is határozott hanyatlást idéz elő. Hazánkban a városok fejlődésére valóban nagy súlyt kell fektetnünk, mert leginkább a városok fejlődésével és a városok fejlődésétől remélhetjük a polgári elemnek, mely a cultur államokban a közszabadság legerősebb őrének bizonyult, megerősödését és fejlődését. A városi lakosság, vagyonosságánál és foglalkozásánál fogva kevésbé függ a központi kormányzattól, mint bármelyike azon osztályoknak, melyek megélhetésüket és keresetüket részben az állammal kapcsolatos keresetmódoktól várják. Én tehát culturai tekintetből és a közszabadság érdekében a városok fejlődésére nagy súlyt fektetek és óhajtanám megnehezíteni azt, hogy agitationalis czélokból, gyakran alantos eszközökkel űzött izgatás folytán rendezett tanácsú városok visszaessenek egy alacsonyabb fokú községi szervezetbe. Az előttünk fekvő szakaszban erre nézve csekély garantiákaí találok, mert mindent látok benne, csak azt nem, hogy e visszafejlődés meg volna nehezítve és hogy az csak azon esetre volna megengedve, mikor a termésaei törvényei rendelik, mikor az valóban okvetlenül szükséges. Amidőn, t. ház, az ország egy bizonyos helyén város alakul, az nem önként történik, Innem oly tényezők által idéztetik elő, melyek azon