Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-226

*M 226. •rtgáfos filé* április 12. ISIS. lenné volna téve az, hogy az illetők a községen keresztül menj ének. Kérem a szakaszt változatlanul fentartani. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A 135. §-hoz Szoboszlai József t. képviselő ur azon módosítást adta be, hogy annak első bekezdése törültessék. Kérdem tehát a t. házat, hogy fentartja-e a 135. §. első bekezdését szemben a törlési indítványnyal; igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik azt fentartják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége fentartja és igy a törlési indítvány elesett. A második bekezdés nem támadtatván meg, azt elfogadottnak nyilvánítom. Tibád Antal jegyző (olvassa a 136. és 137. §-okat, mélyek észrevétel nélkül elfogadtattak ; olvassa a 138. §-t). Orbán Balázs: T. ház! (Halljuk!) A községi adók néha igen terhelők, nem egyszer szükségesség nélkül, vagy szükségen felül is rovatnak ki s az állami adóval már ugy is tálterhelt honpolgárok végtelen zaklatását és kizsarolását szokták maguk után vonni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt még terhelőbbé akarja tenni ezen 138-ik szakasz, a mely egy hosszú cathegoriáját állapítja meg a községi adó alól felmentetteknek, a mi természetszerűleg az adó alá vonottak nagyobb mérvű megterhéltetését fogja maga után vonni. Én, t. ház, a jogegyenlőség és a közteherviselés nagy elvével összeegyeztethetetlennek tartom az új kiváltságoltak alkotását főleg akkor, a midőn az Ő mentségük folytán másokra nagyobb teher háramlik, már pedig ez tagadhatatlanul be fog következni, mert a midőn ugyanazon összeg kevesekre oszlik fel, annál több fog az egyesekre jutni. Én azt az osztó igazsággal és méltányossággal annál kevésbé hiszem összeegyeztethetőnek, mert a mentesség épen a jobbmódúaknak adatik meg, a kik az ily kedvezményre egyáltalában rászorulva nincsenek. Avagy akkor, a midőn az utolsó napszámos is bevonatik a községi adókba, miként lehet nagy fizetéseket és nyugdíjakat élvező és azt minden körülmények közt pontosan kikapó államhivatalnokokat, tisztviselőket, katona- és honvéd-tiszteket, jegyzőket, papokat, tehát csaknem az összes honoratiorokat fölmenteni e közteher alól. Avagy ezek nem használják-e ugy, sőt sokkal nagyobb mértékben a községi élet szellemi és anyagi előnyeit, mint mások ? Avagy ezek — kik rendszerint fogattal birnak — nem inkább élvezik-e az utakat, hidakat, mint a szegény napszámos, a ki legfelebb saját lábbelijét vagy ennek gyakori hiányában saját mezítlábät koptatja azokon. j De eltekintve a kérdés elvi fontosságától, ezen rövidke szakasz, az ő ártatlannak tetsző kivételeivel majd oly terheket fog a község lakóira róvni, a mit ők elviselni képtelenek lesznek, hiszen már is vannak oly községeink, melyekben a községi adó az államadó 40—50, sőt 90 százalékát is túlhaladja, a mihez hozzájön az iskola-adó, párbér, közmunkaváltság és más nagyon terhes és költséges szolgálmányok sorozata. Mi lesz, t. ház, a következménye, ha a népességnek épen módosabb, tekintélyesebb és legvagyonosabb részét felmentjük a közterhek viselésétől, épen azon részét, a melynek jövedelme nincsen esélyeknek kitéve, a kik fizetésüket minden körülmények közt kikapják, azt sem jég el nem veri, sem rozsda, sem árviz meg nem rontja, mint a mezőgazda termését. És felmenti a többek közt azon hivatalnokokat és katonatiszteket, a kiknek fizetését a legújabb időben tetemesen fölemelték, természetesen azon honpolgárok adófilléreibő], a kikkel most helyettük ismét fizettetni és dolgoztatni akarnak s kiknek számát mind untalan szaporítják ismét a többi honpolgárok rovására s keserves zaklatására. Hiszen államhivatalnokaink és tisztviselőink száma egymagában is — minduntalan gyarapodó — légiót tesz, miután kormányunknak fékezhetlen szenvedélyévé vált a hivatalok alkotása. Vannak városaink, hol az országgyűlési képviselők választásánál nem a polgárok akarata, hanem a hivatalnokok szavazata dönt. Van számos oly választó-kerületünk, melyben a főispán által nyájként terelt hivatalnokoknak úgynevezett muszáj-szavazata meghaladja a 2—300-at, vagyis az összes szavazatok felénél többet tesz ki. A polgárok akaratnyilvánulását elnyomni elég hatalmasak, de terheiben osztakozni gyengék. Hol van itt az osztó igazság? Vegyük még ehhez a légióhoz hozzá a katona- és honvéd-tisztek roppant sokaságát, kik a szolgálati, szabadságolt és nyugdíjállományban vannak, miután a törvényjavaslat e tekintetben semminemű megkülönböztetést nem tesz, sőt nem szabad e szakasznál megfeledkeznünk a már kezeink közt levő népfelkelési törvényről s az az által alkotandó roppant számú tisztikarról: s akkor elmondhatjuk, hogy alig lesz kabátos ember hazánkban, a ki a szakasz értelmében a községi adóktól mentesittettek cathegoriájába befoglalható ne lenne. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt foghatnák ellenvetni, hogy mindezek csak fizetéseik után nem fognak községi adót fizetni. Ámde ne játszódjunk a szavakkal, mert a fizetéseik utáni mentesítés teljes mentességet jelent, miután az ilyeneknek másféle birtokaik és jövedelmeik nem igen szoktak lenni s ők, kik minI dent az államtól, illetőleg a polgárok összességé-