Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-224

224. országos ülés április 9. 1886. {79 kerestem a megfelelő kellő indokolását ezen intéz­kedésnek. Én csak azt olvastam, hogy a jegyzőtől bizonyos szakképzettség kívántatik Igaz, ezkivá­natos; de ugyanaz követeltetik még sokkal na­gyobb mérvben a jegyzők főnökétől, a városi pol­gármestertől és a tanács többi tagjaitól. Ha tehát a jegyzőnél a szakképzettség miatt szükséges az állandósítás, sokkal nagyobb mértékben szükséges volna az a jegyző főnökénél, a városi polgármes­ternél és a tanács többi tagjainál is. Egy különös szakközegnek, a városi orvos­nak szintén megadatik az állandósítás, az élet­hossziglani alkalmaztatás. De kérdem, a városi tanács kebelében, talán az egyedüli szakközeg a a városi orvos ? Hiszen ott ül a városi építész is, ki szintén külön szakqualificatióval bír. Más elbánás alá vonni a városi építészt, mint a városi orvost, nem látom be, hogy miben rejlik e belső természe­tes különbség. Hallottam, t. ház, hogy az élethossziglani vá­lasztással szemben általános elvi aggodalmai van­nak a ház egynéhány tagjának. Ha van aggodal­muk, akkor remélem, hogy érvényesíteni fogják ezt egyáltalában az élet hossziglani választással szem­ben, tehát a jegyző és az orvos választásával szemben is. De azt hiszem, hogy ez aggodalom nem bir kellő alapossággal. Én eddig csak egy ellen­vetést hallottam arra nézve, hogy ha az élethosszig­lani választásnál tévedés történt, ha nem válasz­tották a kellő egyént: akkor nincs mód arra, hogy jóvátétessék az itt történt tévedés. Ez nagyrészt áll a élethossziglani kinevezésre nézve is. Ha pedig szemügyre veszszük és kellőleg latolgatjuk azt, hogy a választás, különösen, ha nem rövid cyclusra, hanem az egész életre szól, az illetőktől minden esetre a legnagyobb lelkiismeretességgel ejtetik meg, akkortalán meglehet bennefnyugodnunk.De én megvagyok győződve, hogyha a tisztviselők válasz­tásának előkészítése egy kijelölő választmányra bízatnék, a mely önkormányzati közegekből állana, azon egynéhány önkormányzati férfiú minden esetre felelősségének teljes érzetével birna és tudná, hogy ő kezeskedik a városnak az iránt, hogy az általa proponált és candidált egyének minden tekintetben bírnak a kellő értelemmel és képzett­séggel és meg vagyok győződve, hogy ezen kijelölő választmány tagjai városuk sorsa és jövője iránt bírnának azon kegyelettel és lelkiismerettel, hogy csak oly egyéneket proponálnának, kikről meg volnának győződve, hogy meg fognak felelni és én a polgári elem lelkiismeretében sokkal nagyobb garantiát látnék, mint a főispán, vagy más állami közegnek esetleges pártfogásában vagy esetleges korteskedésében. Én, t. ház, elvileg nem ellenzem a városi és községi közegek élethossziglani választását. Annak módozatairól lehetne szólni bővebben és részletesen, ha kilátás volna arra, hogy e kérdés elvileg tár­gyaltatnék ; de erre, fájdalom, nincs kilátás. Fel akarom használni ez alkalmat, hogy ráutaljak ara, hogy hasonló intézvény gyakorlatilag már érvény­ben volt a rendezett tanácsú városokban és igen jótékonyan és üdvösen működött. A Király földön a rendezett tanácsú városokban az élethossziglani választás meg volt honosodva már évek során át, tudniillik a tanács tagjai élethossziglan választat­tak. Ha az illető tanácsnok nem felelt meg azon hivatali körnek, a melyet betöltött, egy bizonyos turnus letelte után elvétetett tőle az a hivatali kör, ráruháztatott a tanácsnak egy másik tagjára és ő egy más hatáskört kapott. Tehát a tanácsosok élet­hossziglan választattak, de a concret alkalmazás, mint például polgármester, rendőrkapitány, árva­széki ülnök bizonyos cyclushoz, például hat évi cyclushoz volt kötve. Ha például a polgármester nem lett újólag megválasztva polgármesternek, azért továbbra is megmaradt a tanács tagjának és megmaradt alkalmazásban a községi ügyek másik terén. így tehát az állandóság már megvolt a tanács tagjaira nézve, de hogy azok miként alkalmaz­tassanak in conereto, az a tanács bölcsességétől és az illető egyén alkalmazhatóságától fügött. Mind­ezzel majd egy későbbi időben bővebben foglal­kozhatunk, majd ha az élethossziglani választás elve kerül a szőnyegre. Hogy az élethossziglani alkalmazás különösen a rendőrkapitányra nézve szükséges, e mellett hallottam egy érvet, mely szerint a rendőrkapitány oly gyakran jöhetsuriódásbaésellentétbe a választó­közönséggel, hogy a legközelebbi választáskor könnyen elveszíthetné állását, ha szigorúan és lelki­ismeretesen teljesíti kötelességét, még a közönség befolyásom tagjaival szemben is. Ez minden esetre lehet fontos érv, de előttem nem döntő érv, mert azt hiszem, hogy nem egészen állja meg a helyét. Tapasztalásból mondom, hogy elég érzéke van a városi közönségnek a rendészeti ügyek iránt, tudja méltányolni a rendőri rendszabályoknak szigorú, erélyes és részrehajlatlan alkalmazását. Én két esetet tudok, a midőn a legutóbbi idő­ben két rendezett tanácsú városban a volt kapitány csak azért nem választatott meg újból, mert nem birt kellő erélylyel, bárkivel szemben is végre­hajtani a törvényt és rendőri rendszabályokat. Tehát épen az erélytelenség miatt maradt ki a választásból. Ez talán eléggé megczáfolja azt, hogy a rendőrkapitány erélyessége és kötelesség telje­sítése miatt ejtethetik el talán az újabb válasz­tásnál. De hallottam egy más érvet is a rendőr-kapi­tány élethossziglani kinevezése mellett. Azt mond­ják ugyanis, hogy a rendőrkapitány fontos állami teendőket végez. Jól van, végez fontos állami teendőket is. Ugy de — és ezt Szederkényi Nándor képviselő ur is említette — nemcsak a rendőr­kapitány végez fontos állami teendőket, hanem a Í3*

Next

/
Thumbnails
Contents