Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-223

158 223 országos ülés április 8. 1886. 400 frt fizetéssel biró községi jegyzőkre és azt | akarja, hogy az a jegyző vezesse még a birót is és tanítsa meg a neve aláírására is. Pedig, t. ház, embertől emberfeletti erőt kívánni nem lehet. És én, a ki ismerem községeinket, tudom, hogy a jegyző a maga dolgával is eléggé el van foglalva, csak azt birja elvégezni. Némely községben a segédjegyző mellett még öt-hat írnok is dolgozik: annyira igénybe veszi a jegyzőt az irodai kötelesség, hogy a legkisebb ideje sincsen arra, hogy még a birót is tanítsa. Épen ez oknál fogva én itt egy nagy íírt látok, a melyet a törvényhozó testületnek kell betölteni azért, hogy a nagyközségek természetes fejlődése ez által meg ne gátoltassék. Ismerem, t.ház, a községek belügyeit, mert magam is 5 évig vezettem egy tekintélyes nagyközségnek elhanyagolt ügyeit. Tudom azt, mily nagy baj van ily elhanyagolt állapotban lévő községi ügyekkel. Tudom, hogy képzettség nélküli egyének mily nagy kárt tesznek és tehetnek nemcsak a községnek, hanem magának az államnak is kormányzat és közigazgatás tekintetében. Tudom azt, hogy ilyen egyémk, kik hiúságból vagy más mellékes ezélból vállalják el a birói hivatalt vagy a községre ráerőszakolt egyének, a kik csak azért vállalják el, hogy a birói pálcza gombját koptassák, mily sok szomorú nyomokat hagynak maguk után és mert ismerem azt az indokolt ellenszenvet, a melylyel ily nagyközség, különösen a rendezett tanács ellen már a felhozott okoknál fogva is viseltetik és mert meg vagyok még arról is győződve, hogy ha ez a fejezet megváltoztatva nem lesz, hogyha törvénynyé emeltetik, az esetben a már meglevő rendezett tanácsú városok igen nagy része vissza fog előbbeni kezdetleges helyzetére térni. Én szükségét látom annak, hogy a törvényhozó testület egy átmeneti pontot alakítson a községek számára, a mely képzettséghez legyen kötve. Hogy félre ne értessem, én nem iskolai bizonyítványhoz, nem diplomához akarom kötni e fokozatos átmenetet; mert tudjuk nagyon jól, hogy egy practicus észszel biró iparos, kereskedő vagy bár kicsoda, az ily községi ügyek vezetéséhez sokszor többetért és hasznosabb lehet a községre mint bármely diplomákkal biró egyén. Hogy milyen legyen ez a képesség, azt megállapítani én nem vagyok hivatva, de azt hiszem, hogy inkább az életből merített képzettséggel, fogalmazó és számítási tehetséggel kell hogy birjon egy oly biró, a ki gyakran egy 10 ezer lelket is meghaladó nagyközség élén áll. De szükségesnek tartanám ez esetben azt is, hogy ekkor az ily bírónak fizetése is, már tekintélyének emelése czéljából is törvény által szabályoztassék. Mert épen az volt a baj; hogy a tekintélyesebb polgárok épen a fizetés csekélysége miatt nem pályáztak az állásra, a mely egész idejüket igénybe vette volna. Ugyanazért a kevésbé tekintélyes és gyengébb képzettséggel ellátott polgárok soraiból kerültek ki a birok. De mihelyt a birói állásra nagyobb fizetés lesz megállapítva, nem mondom, hogy 1 600 frt, de az álláshoz illő fizetés; a csekélyebb tehetséggel biró polgárok nem mernek vállalkozni oly állás elnyerésére, a mely már a fizetésnél fogva is több teendővel jár. Véleményem szerint a birói fizetés legyen olyan, a milyen a jegyző számára van megállapítva, már azért is, mert a biró a jegyzővel együtt felelős. Nem akarnék tovább terhére lenni a t. háznak, de szeretném mégis több példával indokolni határozati javaslatomat s hogy mily szomorú eredménye van a rendezetlen helyzetnek s a községi felügyelet hiányának. Ha megengedi a t.ház, bátor leszek rámutatni az árvaügyre. A centralisatio az árvaügyeket is kivette a községek kezéből. Nem akarom mondani, hogy az árvapénzek kezelése nem jobb most, mint ezelőtt volt, de a ki az árvaügyek kezelését figyelemmel kiséri, tudja, hogy az összehalmozott nagy pénzösszegek mellett mily nehézségekkel jár kezelése és milyen költséges, a mi minden esetre csak az árvák hátrányára van, mert a ki figyelemmel kiséri az árvaügyet, az tudja, hogy a községekben közgyám úgyszólván nem is létezik; névleg van ugyan, mert a törvény kimondja megvalósítását és e javaslatban is meg van állapítva. De miután a központosítás következtében hatásköre elvétetett és jövedelme is megszűnt, a községi elöljáróság közt a tulajdonképeni hatásköre a közgyámnak egészen meg van szüntetve. Nem a törvény által, mert hiszen hatásköre körül van irva, de miután fizetése nincs, a kiskorú árvák szellemi ügyeivel, kiképeztetésükkel, egészségi állapotukkal most már senki sem törődik. Tudjuk, hogy a központosítás által az árvaszékek is csak a kiskorúak készpénz-vagyonának kezelését tekintik kötelességüknek, de a kiskorúak ingatlan vagyonára, testi és lelki fejlődésére sem az árvaszéknek, sem a községnek figyelme nincs s igy itt is beteljesedik, hogy sok bába közt elvész a gyermek. A ki ismeri, t. ház, hazánk gazdagabb vidékein az árvák vagyonát, nem tagadhatja, hogy sok helyen fekvő vagyonuk sokkal nagyobb értéket képvisel, mint a készpénzben lévő s ha pontosan nem is tudom megállapítani, hogy az országszerte hány millióra megy, de annyit mégis tudunk, hogy milliókra rug és ha tudjuk azt, hogy még erre sincs senkinek nagy gondja s hogy igen sokszor mostoha kezeklen van hogy mennyi érték megy kárba ugy a kiskorú árvák érdekében, mint nemzetgazdasági szempontból, azt hamarjában megállapítani képes nem vagyok. De ha látjuk, továbbá t. ház, hogy az árvák testi és lelki nevelésének elhanyagolása mily sötétségben van, valóban megdöbben az ember, hogy hát mi lesz ennek a vége. Látjuk, hogy a felügye-