Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-223

223. országos ülés április 8. 1886. 145 Ó tanácsot szokott osztogatni az ellenzéknek; azt | hiszem, hogy ragyogó tehetségével szemben én sem követek el szerénytelenséget, ha figyelmeztetem, olvassa el saját fia tárczáját és be fogja látni, hogy a plutocratia nem áldásos és a haza érdekeire nem kívánatos, hogy ő annak hódoljon. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Helyeslés a bal-és a szélső baloldal némely padjain.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Törs Kálmán jegyző (olvassa). Tisza,Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! Én azon meggyőződésben vagyok, hogy az 1871-iki törvényhozást is hazafias szempontok vezették . . . Rácz Géza: Akkor még a zsidó uralom nem volt akkora! Tisza Kálmán ministerelnök: ... és azon 1871-iki törvényhozás annyi megszorítást sem tett, mint tesz ezen szakasz. Én tehát nem fogadhatom el, hogy itt hazafisági vagy bármely más ilynemű szempontokból akarja valaki e szakaszt megítélni. Én részemről azt tartom, hogy a letelepülési jogra és a község kötelékébe való felvételi jogra nézve a törvényjavaslat elment azon határig, a meddig elmenni helyes volt s melyen túlmenni helytelen volna. Azon határig ment, hogy az idegenekre nézve a letelepülhetést két évi, még pedig kieszközlött engedély folytán gyakorolt állandó lakástól tette függővé. E megszorítást érvényesíti szemben az eddigi törvénynyel e szakasz is és kérem ép azért, hogy mint olyant, mely a már elfogadott szakasznak egyenes kifolyás,, annak utolsó bekezdését is elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Grünwald Béla: T. ház! Nekem magainnak is az volt szándékom, hogy e szakaszhoz módosítást fogok benyújtani, különösen az utolsó bekezdésre nézve, mely az idegeneket felruházza ama joggal, hogy a községekben szavazatukkal befolyást gyakorolhassanak és élhessenek a községi lakosok számára fentartott jogokkal. Én, t. ház, átnéztem az e tekintetben másutt fennálló törvényes intézkedéseket és nem találtam egyet sem, mely eltért volna attól az elvtől, hogy egy országban községi és politikai jogok gyakorlatára nem lehet más feljogosítva, mint állampolgár. (Ugy van! balfelöl.) Nem látom be okát, miért térjünk mi el ez elvtől. Van-e talán valami speciális okunk arra, hogy e tekintetben kivételt tegyünk? Megvallom őszintén, hogy nem mennék annyira az alinea kihagyásának indokolásában, mint Hácz Géza t. képviselőtársam: de az kétségtelen és annyit kénytelenek vagyunk mindnyájan elismerni, hogy az idegen elemeknek és nevezetesen a galicziai zsidóságnak beszivárgása az ország felső részeibe — és ezt mondom anélkül, hogy antisemita volnék — valóban igen nagy calamitás az országra nézve. (Helyeslés a bal- és a szélső balKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XI. KÖTET. oldalon.) Socialis calamitás^ másutt pedig, a községekben községi calamitássá válik. Valóban, t. ház, mikor ily beszivárgásokkal állunk szemben, a mit az országra hasznosaknak nem ismerhetünk el, nem látom be, miért mondjunk le oly elvről, mely védelmet nyújt, mely gát azokkal szemben és miért nyissuk meg a községek életét ezen elemeknek, miért engedjünk ezeknek befolyást a községekben akkor, midőn ily módon csak kárt hárítunk az országra. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Én tehát hozzájárulok azon módosítványnak, melyet Rácz Géza képviselőtársam beadott egyik részéhez, ahhoz tudniillik, a mely az utolsó bekezdés kihagyására vonatkozik s azt az európai közjoggal teljesen harmóniába állónak tartom, mely lehetetlennek tartja azt, hogy egy államban politikai és communalis jogokat más gyakorolhasson, mint állampolgár (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon) s ezért ismétlem, hozzájárulok Rácz Géza képviselőtársam módosítványának ezen részéhez. Madarász József: T. ház! Miután előttem szólott barátom az európai államok példájára volt szives hivatkozni, mondván, hogy ő sehol a politikai jogokat mástól nem látja gyakorolva, mint csakis állampolgároktól, e tekintetben én is csatlakozom nézetéhez s az általa mondottakhoz, bátor vagyok még azt hozzá tenni, hogy mikor én kint voltam Észak-Amerikában, a köztársasági szabad intézmények hazájában, ott is azt tapasztaltam s tudomásom szerint ugy van mai napig is, hogy politikai jogokat oda kivándorolt egyén egyetlen egy sem gyakorolhat addig, mig írásban ki nem nyilatkoztatja, hogy lemond azon másik hazáról, melyből kivándorolt és az amerikai köztársaságnak polgára nem lesz. És ha ily szabad intézményü országban szükségesnek látták azt, hogy ily jogokat csak állampolgárnak engednek gyakorolni, természetes, hogy én magam sem járulhatok — nem felekezeti indokból — mert világosan kijelentem, hogy én sem felekezeti, sem faji indokból ember és ember közt különbséget tenni nem tudok — e szakasz szövegéhez s mint hazámnak hu polgára, csatlakozom ezen utolsó bekezdés kihagyásához ; csatlakozom azért, mert óhajtásom és meggyőződésem az, hogy e hazát csakis állampolgárok korma nyozzák. (Helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Az újabb felszólalások folytán kénytelen vagyok még egy pár rövid szót szólani. (Halljuk!) A t. képviselő urak ugy fogják fel a dolgot, mintha itt e szakaszban valamely eddig nálunk érvényben volt jogi elvről való lemondás foglaltatnék; holott nem ugy áll a dolog s utoljára én fognék oly színben feltűnni, mint a ki ezen jo19