Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-216
216. országos ülés márczius 30 1886. Ö XL1I. tör vény czikk módosítása iránt javaslatot készítettem, czélom nem az volt: csökkenteni az állami befolyást, hanem czélom volt ott, a hol helyesen szabályozva volt, megtartani, ott pedig, a hol szükségét láttam, növelni is. Ép azért semmi oly módosítványt, mely az állami befolyást csökkentené, a mely a réginél is tovább menve, még kevesbítené, a helyett, hogy szaporítaná, a magam részéről elfogadni nem tudom. De ha tekintem magát a módosítványt, annak két része van. Az egyik vonatkozik arra, hogy a kijelölő választmány három évről három évre alakittassék. Ez ellen, t. ház, elvi kifogásom nem volt és nincs. Egyes megyék szabályozták eddig is a nélkül, hogy az törvényben volna, csak hogy én nem hiszem, hogy szükséges legyen a megyék ez iránybani szabad elhatározását törvényben megkötni. Leghelyesebb, azt hiszem, ha a megyék maguk határoznak benne. (Helyeslés a jobboldalon.) Elvben, ismétlem, nincs ellene kifogásom. De a másik, ez már bajosabb és fontosabb. „A ki a törvényhatóságnál közvetlenül a tisztújításig hivatalt viselt és egész szolgálati idej e alatt sem fegyelmi eljárás alatt nem állott, sem megrovással, sem rendbüntetéssel illetve nem volt: az hasonló tisztségre való pályázás esetében, kivéve ha öregség, vagy betegség miatt további szolgálatra alkalmatlanná lett, a kijelölésből ki nem rekeszthető." Hát, t. ház, hogy mennyire nem rekesztettek ki az illetők, azt tudom, azt megmutattam a felolvasott statistikai adatokból; de ily kötelező provisiót bevenni a törvénybe — bocsánatot kérek — nem lehet; mert akkor okvetlenül sokszor kellene candidálni olyanokat, a kik, igaz, nem voltak sem fegyelmi eljárás, sem megrovás alatt, de bebizonyította a tapasztalat, hogy igen derék tisztességes emberek, de azon hivatalra nem valók. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Már pedig az csak nem lehet a czél, hogy ilyenek okvetlenül candidáltassanak. Épen ezért, t. ház oda concludálok, hogy ezen szakaszt, ugy a mint van, elfogadtatni kérem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Szederkényi Nándor: T. ház! Csak röviden óhajtom indokolni az ezen fzakasznál beadott módosítványok irányában szavazatomat. Nagyon érdekes statistikai összeállítás volt az, a mit a t. ministerelnök ur most előmutatott. Ez bizonyítja ugyan azt, hogy általában mindenfelé az országban, a megyékben a választások nem voltak meghamisítva, tehát meglehetősen hű kinyomatai voltak az ottani követelményeknek, kívánalmaknak; de semmiképen sem bizonyítja azt, hogy azért ne fordultak légyen elő esetek egyes megyékben, vagy talán több megyében is, a hol egyenesen a választások meghamisítására használták fel a főispánok candidationális jogukat. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XI. KÖTET. Arról, hogy ily esetek nem fordultak volna elő, a t. ministerelnök ur mélyen hallgat, holott már máskor is volt ezen ügy érintve ,és ha jól emlékszem, a t. ministerelnök ur azon véleményét nyilvánította, hogy a candidationális bizottság a főispánnal együttesen járván el, az ellen appelláta nincs. A t. ministerelnök ur régi traditiókra is hivatkozott s a régi traditiökat némileg argumentumul hozta fel azon módosítványok ellen, melyek ezen oldalról beadattak, hogy tudniillik a főispán, candidationális jogával ezen módosítványok ellentétben volnának. T. ház, bátor vagyok megj egyezni azt, hogy a régi traditio a választások tisztaságát minden áron és minden tekintetben megőrizni kívánta. A régi törvények, melyek a főispáni candidationális jogot megállapítják, aválasztások tisztaságát is megállapítják és kimondják, hogy a választás a megye közakaratával történik. A mi annyit jelent.hogy oly candidatio, mely a megye közakaratával ellenkezik, nem történhetik meg és itt a házban emlékszünk, hogy újabb időben mégis történtek olyan candidatiók, melyek egyenesen a megye közakaratába ütköztek; és e tekintetben a t. ministerelnök ur nem intézkedett, azt mondván, hogy erre intézkedési joga nincs. Azon régi törvények, melyek a választás tisztaságát megőrzik, a régi időben mindig irányadók voltak és én még az administratori rendszer idejéből is tudok esetet, a hol az akkori helytartótanács a törvények intézkedését a választás tisztaságára nézve respectálta még a teljhatalmú administratorral szemben is. Gondolom 1844 vagy 1845-ben volt Hevesmegyében egy általános tisztújítás, akkor administrator volt a megyében, azon rendszer szerint, a melyet az akkori kormány hozott be ; az általános tisztújításnál történt az, hogy az administrator az ellenzék jelöltjeit nem vette fel, az ellenzék valóban nem is vett részt e miatt a választásban, elvonult a választás helyéről és felterjesztést tett. A helytartó-tanács belátta, hogy a választás teljesen hamis, új választást rendelt el és csakugyan az új választásnál az ellenzéknek valamennyi jelöltje megválasztatott és igy a választási jog teljes érvényre emelkedett. így volt ez a régi időben. Ha tehát a t. ministerelnök ur a traditiónak barátja, akkor azt hiszem, hogy azon felfogásban, hogy a candidáíó bizottság teljhatalmat gyakoroljon és bármely törvénytelen dolgot követ el, hogy a megye az ellen ne appellálhasson, ezen elv fen nem állhat és ha a ministerelnök ur ezt fentartotta eddig, reménylem, jövőre nem fogja fentartani. De miután a t. ministerelnök ur eddigi álláspontja ugy volt körvonalozva, hogy egyáltalában a főispán hatalmát kívánja egész korlátlanul fentartani és a candidationális bizottságot a jelen formájában akarja fentartani, hogy a kijelölés és ennek folytán a választás ugy legyeo, mint eddig volt, nagyon indokolt azon módosítvány, me2