Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-216
10 216. országos ülés märealns 30, 1886. lyet Lázár t. képviselőtársam beadott, a mely épen oda czéloz, hogy a választás tisztán fentartassék szemben azon állásponttal, melyet ugy a törvény és annak magyarázatául a t. ministerein ök ur eddigi felszólalása szolgáltatott. Ezzel szemben teljesen indokolt Lázár Ádám t. képviselőtársam módosítványa. Egyébiránt, ha az nem fogadtatnék el, a helyzetnek némi javítását látnám azon indítványnak első részében, melyet Mártonffy t. képviselőtársam beterjesztett. Azonban engedjen meg a t. képviselőtársam, a második részhez már én sem járulhatnék, nem pedig azért, mert én ugyan a választások tisztaságát és szabadságát teljes mértékben védelmezve, nagyon természetesnek tartom, hogy mindenki, a ki törvényszerűen van qualificálva és igy az állásra pályázni jogosult, candidáltassék és azoknak, a kik szolgáltak, a candidatióba való felvételi jogát kétségen kívülinek tartom ; de épen azért, mert ezt kétségen kívül helyezve látom, erre provisiót a törvényben szükségesnek nem tartok, ellentétben t. képviselőtársam körülírásával, a ki egyes föltételekhez akarja ezt kötni, mint például az, hogy ha nincs fegyelmi eljárás az illető ellen stb. Én ebben nagy bajt látnék, mert hiszen valaki ellen fegyelmi eljárás indítható a nélkül, hogy alapja volna és sokszor megtörténhetik ám, hogy valamely tisztviselő fegyelmi eljárás alá vonatik, nem hanyagságért, hanem talán csak azért, mert ő az illető főispánnak vagy a ministeriumnak nem épen járván kedvében, politikai okokból, előre számítva akasztanak nyakába fegyelmi eljárást, hogy ennek alapján a jövő candidatióból hihagyhassák. Ezzel tehát ilyen speculatiókra nyitnánk tért; ezt én nem akarom és azért ismétlem, hogy t. képviselőtársam indítványának ezen részét nem pártolom, hanem a felhozott okokból első sorban Lázár Ádám képviselőtársam indítványát, ha pedig ez nem fogadtatnék el, Mártonffy képviselőtársam indítványának első részét fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) B. Lipthay Béla: T. ház! Felszólalásomban nem vezet sem gyanú az eddigi eljárás iránt, sem az ellenmondás viszketege, hanem tisztán azon meggyőződés, melynek helyes voltát azt hiszem, a t. ház túloldalán ülők is be fogják ismerni, hogy tudniillik aMártonffyt. tagtársam által aház asztalára letett indítvány megfelel a méltányosság szempontjának és a most alkotandó törvény elveinek természetes folyományaként kell hogy tekintessék. A mi igen t. képviselőtársam indítványának első részét illeti, arra nézve bátor leszek előadásom végén egy módosítványt beterjeszteni, mely lényegében ugyanazt fogja mondani, a mit az igen t. ministerelnök ur is a maga részéről elvileg elfogadott. Hátra van még a második kérdés, tudniillik az, hogy vájjon oly tisztviselő, a ki 6 évig szolgált, ha állására újból pályázik, a candidatióba felveendő-e vagy nem. Erre vonatkozik leginkább a méltányossági szempont kiemelése, melyet itt elmellőzni nem lehet. Hangsúlyoztatik az, hogy az 1870: XLII. törvényben ugyanily rendszabály áll fenn és ennek változatlanul kell maradnia, ha azon elvből indulunk ki, hogy mindazok, a mik abban megvannak és az akkori viszonyokhoz mérten károsaknak nem mutatkoztak, most az új törvényben is fentartandók. Ez szerintem nem helyes eljárás, mert akkor, ha megváltoztak a viszony ok, kérdés, hogy ugyanazon intézkedések, a melyek előbb fenállottak, helyeseknek fognak-e bizonyulni ? (Helyeslés balfelöl.) Oly kormányzat mellett, a hol a közigazga • tás az önkormányzatnak közreműködésén alapul, az a feladat, hogy az önkormányzat és a közkormányzat közt az egymást kiegészítő egyensúly a két hatalom közt helyreállittassék. Ezen egyensúly, mely részben megvolt az 1870: XLII. törvény czikkben, a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat által határozottan alteraltatik, (Ugy van! balfelől) mert kétséget nem szenved, hogy e törvényjavaslat a kormány közegét erős hatalommal ruházta fel, melylyel azaz 1870-iki törvény szerint nem birt. Határozottan áll az, hogy a kormány által gyakorolt ellenőrködés most sokkal hatásosabb, mint azelőtt volt és igy önként következik, hogy a kormány közege, miután közvetlenebbül foly be az ellenőrködésbe, nyomról nyomra meggyőződhetvén az illető tisztviselőnek hibás eljárásáról, annak irányában a törvényszabta eljárás szerint foghat eljárni akként, hogy vagy kötelessége teljesítésére serkenti, vagy a mennyiben ez eredményre nem vezetne, elbocsátja, felfüggeszti, vizsgálat alá helyezi őt. Ha most megmarad az intézkedés, a mely az 1870: XLII. törvényczikkben megvolt, milyen szine leend az eljárásnak? A törvényjavaslat szerint a kormány közegének befolyása levén a jó közigazgatás eszközlésére, eszközei levén arra, hogy az illető tisztviselőt, szoríthassa, megbüntethesse; vájjon nem olyan színben tűnik-e fel eljárása, ha egy tisztviselőt kivel semmi irányban nem lehet elégedetlen, ugy hogy nem lehet őt fegyelmi eljárás alá vonni, nincs alkalom a felfüggesztésre, vagy elbocsátásra, mondom, nem ugy tűnik-e fel eljárása, mintha tisztán csak személyi ellenszenvből mellőzné az illetőt akkor, midőn a kijelölésre kerül a sor? Helyes-e ezen eljárás? Nem szolgáltat-e épen ez alkalmat arra, a mit én a magam részéről nem kívánok hangsúlyozni, hogy itt valami gyanú forog fenn arra nézve, hogy itt nem a jó közigazgatás előmozdításáról, hanem csakis az illetők személyes hatalmaskodásának fentartásáról van szó. Méltóztassanak megengedni, kell, hogy némi tekintettel viseltessünk a közigazgatási tisztviselővel szemben is, A mint tegnap a túloldalról a
