Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-222
222. országos filés ;1prilis 7. 18S6. 139 dézama kártalanítási terhét, a melyet a Királyföldön 48 előtt a lelkész és a fiscus élvezett, addig a magyar állam és a földesurak azon kárpótlásokért nem lettek kártalanítva, a melyeket a magyar földön hason minőségben élveztek. E sérelmek már az 50-es évek végén panaszok tárgyát képezték. Már a 60-as évek elején felhozták az erdélyi birtokosok panaszukat a kormány elé és az akkori Schmerling-kormány e tekintetben bizottsági kiküldéseket csinált. Kihallgatta az illető jogosultakat és szakértőket és saját véleményével ellátva előterjesztette ő Felségének jóváhagyás végett az e részben tett intézkedéseket. És ezen előterjesztésekben mindenütt igazat adott a magyar birtokosság panaszainak. Azonban akkor volt a szebeni szkupcsina felvirágoztatásának kérdése. Az akkori befolyásos emberek arra törekedtek, hogy mindenkép bevonják az erdélyi magyar birtokosokat a szebeni szkupcsinába. Ennek folytán azt tanácsolták ő Felségének, hogy a szebeni gyűlésre terelje e dolgot, ez által bele fognak vonatni a magyar birtokosok a különleges szebeni gyűlésbe. E miatt ő Felsége azon határozatot hozta, hogy ez ügy átteendő a szebeni országgyűléshez elintézés végett. Később a 70-es években ismételve felmerült e kérdés, újabb mozgalom indult meg akkor az erdélyi gazdasági egylet útján és a magyar országgyűlés elé lett e kérdésben egy panasz terjesztve. A magyar országgyűlésen az 1880. évi február 21-én tartott ülésben a kérvény a kérvényi bizottság ajánlata folytán a közgazdasági bizottsághoz utasíttatott oly felhívással, hogy a kormány közbej'öttével komoly megfontolás tárgyává tegye e kérvény tartalmát és a szerint tegyen jelentést. A közgaz dasági bizottság, a melynek akkor elnöke Falk Miksa és előadója Baross Gábor volt, jelentését beadta. Ebben a jelentésben különösen kiemeli, hogy e kérvényben igen szomorú dolgok vannak megjelölve és ha ezek igazsága kiderül, okvetlenül orvoslandók. Ez indokból a közgazdasági bizottság ajánlatára a ház 1880. június 3-án tartott ülésében azon határozatot hozta, hogy e kérvény mellékleteivel együtt kiadatik a kormánynak azon utasítással, hogy az abban, illetőleg a mellékletekben vázolt viszonyokat és a javaslatba hozott módosításokat vizsgálat és tanulmány tárgyává tevén]: jelentését, illetőleg a czélszerűeknek mutatkozó intézkedések iránti előterjesztését mielőbb tegye meg. Ez volt 1880. évi Julius 30-án. Az óta tudomásom szerint az országgyűléshez ezen ügyben kérvény nem érkezett, hanem történt más lépés, tudniillik az erdélyi birtokossägnak igen tekintélyes része egy kérvénynyel közvetlen ő Felségéhez folyamodott. Ezen kérvény ő Felsége által leküldetett a magyar ministeriumnak véleményadás és intézkedés tételvégett. Tehát ez újabb mozgalom eléggé jelöli azt, mennyire acut ezen kérdés és mennyire okvetlenül megoldásra vár. Az én nézetem szerint, t. ház, ezen kérdés megoldását továbbra halasztani nem lehet. Tény az, hogy az erdélyi birtokosság e tekintetben nagyon sértve látja igazait; e kérdést tehát vagy jobbra, vagy balra meg kell oldani. Ha nincs igaza a birtokosságnak: ám tegyen a kormány előterjesztést és mondassa ki a ház által, hogy nincs igaza, legalább megszűnnek azon folytonos panaszok és folytonos utánjárások, melyek e kérdés miatt felmerültek; ha pedig igaza van, akkor csakugyan igazságos, hogy 38 évi várakozás után valahára hozzájusson igazaihoz Ezen indokból vagyok bátor a kormányelnökhöz, mint a magyar kormány fejéhez a következő interpellátiót intézni {olvassa) : Interpellatio. Minthogy az erdélyi részekben levő magyar birtokos osztály többször és többféle utón szorgalmazta azon sérelmei oivoslását, melyeket szenvedett az absolut kormánynak, a megszüntetett úrbéri szolgálmányok és dézsmákért adott kártalanításra vonatkozó jogtalan intézkedései által; minthogy azon nagymérvű sérelmek rectificálásät, melyek különösen a dézsmákért adott kártalanítási összegek megállapításánál felmerültek, mindeddig eredménytelenül kérelmezte, névszerint: nem orvosoltatott azon sérelme, hogy mig a szász papok és fiscusnak a királyföldi dézsmákért adott kármentesítési tőke kamatjai a megszüntetés időpontjától, tehát 1848. évi Julius hó 1-ső napjától számítva adattak ki, addig a volt földesúri birtokosok részére kiadott kármentesítési tőkék kamatjai 1858. évi szeptember 1-ső napjától számítva lettek kiadva, holott ezen kárpótlás tárgyát képező földesúri dézmákat nem élvezték tovább a jogosultik, mint 1848. Julius 1-ső napja. Nem orvosoltatott azon sérelme, hogy mig ugyanazon szász papi ésfiscalis dézsmákért adott kártalanítási tőke megállapításánál az évi járadék egy hatod része vonatott le kezelési költség czímén, addig a magyar birtokosságtól ugyanezen czímén a járadék egyharmad része lett levonva, a mely ok miatt 20o/ 0-al kaptak kevesebb kártalanítási összeget, hasonértékü! káraikért, mint amazok. Végül a többi sérelmeket nem említve, nem orvosoltatott azon sérelme, hogy mig a királyföldön levő, az episcopális dézsmákkal tökéletesen egy természetű tizedek, a fiscusnak és szász papoknak kiadott kárpótlásokkal kármentesítve lettek, addig a magyar birtokosság kezében levő hasontermészetű és a földesúri dézsmákkal egybeolvadt tizedek sem a birtokosságnak, sem a részben azt élvező királyi kincstárnak kárpótolva nem lettek; minthogy ezen sérelmek megvizsgálására a kormány 1880. évi június 3-án hozott országgyűlési határozattal utasítva is lett, tekintve, hogy a hivatalos statistikai adatok szerint az utóbbi két év rossz termései miatt kiváló18*
