Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-222

140 222. országos ülés április 7. 1886. lag épen ^azon magyar birtokosság sokat szenvedett, nagyon is rá volna tehát utalva, hogy ezen sérelmek által szenvedett kárai megtérítéséhez minél előbb hozzájusson. Kérdem a ministerelnök úrtól, mint a magyar kormány fejétől; tanulmányozta és megvizsgálta-e már az erdélyrészi volt földesúri birtokosoknak, a fennebb idézett országos határozattal elintézett felterjesztésben elősorolt sérelmeit, különösen a dézsma kárpótlások megállapítása és kutatása körül fölmerült fennebb részletesen elősorolt sérelmek jogosságáról szerzett-e magának meggyőződést ? És szándékozik-e ezek orvoslása, elenyészíéseczéljából, minél előbb, legkésőbb pedig ezen ülésszak befejezte előtt előterjesztést tenni ? Elnök: Az interpellatio közöltetni f g a ministerelnök úrral. Következik Veres József képviselő ur interpellatiója. Veres József: Tjbázjj! Az a tárgy, amelyet a t. igazságügy- és belügyminister uruknak és a t. háznak figyelmébe szándékozom ajánlani, előre is bocsátom, igen kényes és nehéz kérdést képez, de másrészt oly nagyfontosságú a közerkölcsiség fentartására nézve, hogy megoldása elől többé kitérni nem lehet. A vadházasságokra akarom a t. kormánynak figyelmét felhívni és intézkedéseket kérni, a melyek az utóbbi években nagyon is rohamosan terjedő vadházasságoknak további szaporodását, ha meg nem szüntetik is, legalább megakadályozzák. Egyszerűen rámutatok azon régibb törvényekre, a melyek a hit nélküli, törvénytelen együtt élők büntetésére rendkívüli szigorú, mai korunk szellemével —• elismerem — meg nem egyeztethető rendelkezéseket tartalmaztak. Miután ezen intézkedések egészen megszűntek s különösen mióta az általános védkötelezettség beállt: azóta a vadházasságok rohamosan szaporodnak, a menynyiben az általános védkötelezettség az ifjúságnak i.agy részét akadályozza abban az időben a házasság megkötésére, a mikor gazdasági és egyéb viszonyai miatt már ez előtt házasságra léphetett. Elismerem azt is, hogy a vadházasságok szaporodására nagyon sok más ok is van, a mikről sem a kormány, sem a törvényhozás nem tehet. így például az általános védkötelezettségen kivül, a szintén nagyon általános nyomor, szegénység, a mely különösen a nép alsóbb rétegében a nőt vagy a férfit arra birja, hogy az esketési díjak vagy egyházi adók elkerülése végett inkább elhagyja a házasság kötését. Ilyen az a sajnos állapot, a melynél fogva vagy a férfit, vagy a nőt a nagy szükség, nyomor arra kényszeríti, hogy bár tudja, hogy a kivel összeáll attól csak ideiglenes segélyt nyer, szorultságában mégis hajlandó ezt elfogadni. * j I Ezen általános okokon kivül még nagyobb hatással van a vadházasságok szaporodására a korszellem. A korszellemnek iránya most olyan, mi tagadás benne, hogy az erkölcsi, egyházi törvények megtartásáról hallani nem igen szeret, azoknak megtartását követelni, sürgetni nem igen szokta. A mulató helyeken a házasságról, a házas életről, a családi szentélyről a legtrágárabb, legfrivolabb dalokat lehet hallani. A színházakban, az operettekben a házassági élet sokszor csak a comicus oldaláról van feltüntetve és soha sem annak áldásos boldogító oldaláról. Az operetté-erkölcsök nem csak a színházban, hanem azon kivül is kezdenek uralkodni, úgyhogy olyanok erkölcsi felfogását is megmételyezték már, a kiknek erkölcsiségében kételkedni alig lehet. Az élczlapoknak is kedves tárgya a házassági élet kigúnyolása. Még a komoly sajtó is, ha egyebütt nem, legalább a kis hirdetések közt tért ad a kereslet és kínálat közvetítésének. Az egyéni szabadság korlátozását látja a házasság kötésében a korszellem, mig a vadházasságban az egyéni szabadság teljes gyakorlását tekinti és azt nem csak nem kárhoztatja, sőt némi tekintetben még védelmébe is fogadja és általában nem hajlandó azt valami megrovásra méltónak ítélni. Ehhez járul még az ügyvédi kar nem egy tagjának azon eljárása, hogy ha oda megy egyik vagy másik tanácsért, hogy miképen meneküljön a zaklatások elől, azonnal kész megadni a jó tanácsot, hogy csak cselédkön y vet kell váltania. Ez vezet át azon okokra, melyek megszüntetése a kormánytól függ. Mert törvényeinkben is rejlik oka annak, hogy a vadházasságok oly szeszélyes mérvben szaporodnak. Igen jellemző büntető törvénykönyvünkre, hogy a vadházasságot nem tiltja, nem vesz tudomást róla, mintha nem is léteznék. Jellemző, hogy a kormány rendeletei sem igen emlékeznek meg róla, a régieket elavultaknak tekintik, de újakkal nem pótolják. Ugy hogy egy szolgabíró kérvénye van kezemben, melyet 1885. aprilben intézett az" alispánhoz,[utasítást kérvén az iránt, miképen intézkedjék, midőn egy községben, melynek lakossága alig másfél ezer, harminczhatot jelent be, a lelkész, kik törvénytelen házasságban élnek és a szolgabíró mai napig sem kapta meg a kért utasítást. Igen nagy előmozdítója a vadházasságnak törvényünk azon hiánya, hogy a nő- és gyermek eltartásáról rendelkezést nem foglalnak magukban és csak akkor ad jogot a bíróságoknak intézkedésre, midőn a fél bebizonyítja a válóper megkezdését. A váláshoz pedig törvényeink és igazságszolgáltatásunk szerint sok idő és sok pénz kell, ismét "a szegénység oka annak, hogy sokan a válópert inkább meg aem kezdik. Ehhez járul még a különféle vallásfelekezeteknél fennálló elválási törvény különfélesége,