Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-221

221. országos ülés április 6. 1886. J|5 arra, hogy ily intézkedés tétessék, okot nem adtak. {ügy van! bal felöl.) A t. belügyminister nr, ha valamely előttünk helytelennek látszó szaka«z van a törvényben és azt mi ki akarjuk javítani, mindig azt mondja: ez meg volt a régi törvényben, jó volt, már átment a nép életébe, azok a fogalmak már meggyökereztek és ha a fogalmazás rossz is, mégis azt mondja, hogy nem helyes ugyan, de el van fogadva, tehát maradjon a régi. Én itt szintén arra hivatkozom, hogy a régi törvényben ily intézkedés nem foglaltatván, már maga a gyakorlati élet és 16 év működése oly jogviszonyt állapított meg a községek és a megye között, melyet ily rendkívüli eszközökkel megbolygatni veszélyes lenne. En ennélfogva azon reményben vagyok, hogy a t, ministerelnök ur, a mint már több izben tette, a régi törvény szövegezését meg fogja hagyni, vagy pedig ha a régi törvény szövegezését, minthogy az itt szakaszokra van osztva, nem lehetne egészben felvenni, én bátor vagyok indítványozni, hogy a 4. sorban e szavak „vagy azt a közigazgatás vagy a közbiztonság érdekei követelik" hagyassanak ki. {Helyeslés a szélső balon.) A többi azután marad egész terjedelmében. Ajánlom módosítványom elfogadását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök I Fel fog olvastatni a módosítvány. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa). Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Midőn e két módosítványra nézve igen röviden nyilatkozni kívánok, mindenekelőtt az előttem szólott t. képviselő urnak megjegyzéseire van egy pár észrevételem. {Halljuk!) Azt soha sem mondtam, ma sem mondom, hogy azért, mert valami a régi törvényben benvoít, maradjon meg, ha rossz is. Azt igenis mondtam a mai napon és mondtam máskor is, hogy ha valamely kifejezést megszokott a közélet, még ha volna is egy másik jobb, nem lenne helyes, nem lenne czélszeríí azt megváltoztatni. {Felkiáltások a szélső baloldalon. Ez ugyanaz!) Ez nem ugyanaz, mert először nem ismertem el egy szóval sem, hogy a szóban forgó kifejezés rossz. Igenis egészen más dolog a kifejezések változtatása még az esetben is, ha jobb van náluk és egészen más az intézmények meghagyása, ha kielégítőknek nem találjuk. {TJgy van! jobbfelől.) Ez az egyik, a mit a t. képviselő urnak megjegyezni tartozom. A t. képviselő ur továbbá azt mondja — és az már a módosítványokra is vonatkozik — hogy szomorú dolog, ha az a tapasztalat merittetett 15 esztendő alatt, hogy Magyarországon a községek annyira hátramentek, hogy nem képesek azt az autonomicus kört helyesen betölteni. Hátramenetelről, t. ház, nem is lehetne szó; legfelebb is csak arról lehetne szó és erről igen sokat hallottunk már mindenfelől, hogy Magyarország községei egészükben igenis nem voltak képesek betölteni azt az autonomicus kört, melyet az 1871-iki törvény adott nekik. Nem hátramenetelről lehet tehát ezen felfogás szerint szó, hanem igenis arról, hogy nem lévén még igazi tapasztalatunk a községi önkormányzat terén, tágabban szabtuk meg a községi jogkört, mint hogy azt az elemek kellően betölteni tudták volna, {ügy van! jobbf elöl.) Azt kérdi a t. képviselő ur, vájjon nem-e azt a tapasztalatot szereztük az elmúlt 15 esztendőben, hogy a törvényhatóságok, a megyék hajlandók kártékonyán beavatkozni a községek ügyeibe ? Pedig, ha oly nagy az aggály e miatt, mint a t. képviselő ur kifejezte, ennek indoka csak az lehet, hogy a törvényhatóságok, a megyék bebizonyították, hogy nem arra valók, hogy a mások jogainak tiszteletben tartásával tudják az ő saját jogaikat gyakorolni. Ez azután valóban igy igazán szomorú tapasztalat volna. He azt hiszem, hogy ez nem felel meg annak, a mi igazán történt. Sőt higyjék el, ha a megyei törvényhatóságok ellen lehet méltányos panasz, nem mondom általában, csak itt-ott, inkább az lehet, hogy még azt a jogot sem érvényesítették kellőleg, a melylyel bírtak és a melylyel hatniok kellett volna a községi administratio jobbátételére, {ügy van! jobbf elöl) A mi már a módosítványokat illeti, abban sem értek egyet az előttem szólt képviselő úrral, hogy ha már ez az intézkedés megtörténnék, ő ugyan nem helyesli sehol, de még inkább lehetne értelme a rendezett tanácsú városokban, mint a községekben. Erről épen ellenkező nézetem van. Én azt hiszem, hogyha el kellene hagyni ezen intézkedést valahonnan, akkor azt mégis nagyobb megnyugvással lehetne elhagyni a rendezett tanácsú városoknál, mint a kis és nagyközségeknél. De bocsánatot kérek, én nem értem a rendezett tanácsú városok szempontjából sem azon aggodalmát és nem értem, hogy e miatt miért hathatna az oda, hogy a megyékből kiválni akarnának. Hiszen ha nem teszszük fel azt, a mit nézetem szerint igazságosan feltenni nem is lehet, hogy a megyék üldözőieg, kártékonyán túlmenve a nyert meghatalmazáson fognak eljárni, káruk a rendezett tanácsú városoknak csak ugy mint a községeknek nem lehet belőle. Azt hiszem én is, hogy a rendezett tanácsú városok legnagyobb részénél alig fog előfordulni az az eset, hogy e joggal a megyei törvényhatóságnak élnie kell. De ez nem azt teszi, hogy ne adjuk meg a jogot akkor és ott, a hol szükséges vele élni. És mire vonatkozik ez *? Ez nem általános felhatalmazás. Ebben bocsásson meg Horváth Lajos t. képviselőtársam, hogy annak, a mi a közbiztonság tekintetét illeti, maga azon egy tény, 15*