Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-221

116 221. országos ülés április 6.1886. hogy a városi kapitányok ki fognak neveztetni, nem tesz eleget, mert az a városi kinevezett kapitány, bármely jeles egyéniség legyen is, ha maga a városi hatóság, a tanács vagy a közgyűlés közrendészeti szempontból meg nem teszi a szükségeseket, az ugyan a közbiztonságot fentartani nem fogja. (Helyeslés jobbfélöl.) Az igen helyes szerintem, hogy élethossziglan legyen kinevezve a városi kapitány, hogy biztosittassék a közbiztonsági tekintetben szükséges rendszabályok és határozatok szigorú végrehajtása ; de arra, hogy jó legyen a közbiztonság, az is szükséges, hogy a helyi hatóságok a jó és szükséges határozatokat meghozzák és azok végrehajtásában a kapitányt támogassák. De ott, a hol az megtagadtatik — alig hiszem, hogy lesz ily eset — ott szükséges lesz, hogy a megyei törvényhatóság intézkedjék. Nem akarom tovább fárasztani a t. ház figyelmét, egyszerűen kérem a szöveget ugy, a mint van, elfogadni. [Helyeslés a jobboldalon.) Grünwald Béla: T. ház! Kíváncsian vártam a t. ministerelnök ur enuntiatióját azon módosítványokkal szemben, melyeket részben Horváth Lajos, részben Szederkényi Nándor képviselőtársaim beadtak. Azt hittem,hogy a ministerelnök nr, minthogy az általános vitában már felemlittetett azon aggály, hogy tulajdonképen a praxis szempontjából mit. jelent ez intézkedés — erre nézve felvilágosítást adand. De a ministerelnök ur egészen általánosságban foglalkozott a kérdéssel és ma sincs felvilágosítva, hogy tulajdonképen mit jelentsen a praxisban, hogy a község belügyeibe a törvényhatóság közbiztonság szempontjából beavatkozzék. Ez oly homály, melyre nézve a ministerelnök úrtól elvártam volna - már csak azért is, hogy a házat capacitálj a — a felvilágosítást. De minthogy a ministerelnök ur érveket nem hozott fel, természetes, hogy ind okolására nem is lehet érvekkel válaszolni. Hanem egyet constatálok és ez az, hogy következetesen látjuk a községi törvénynél is azt az irányt, melyet a törvényhatóságokról szóló törvényjavaslatnál már tapasztaltunk, azt tudniillik, hogy a törvényjavaslat jogokat ad egy szakaszban és egy következő későbbi szakaszban egyszerűen elveszi, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nézzük csak meg a községi törvényjavaslatot. A községek jogairól szóló 21. §-ban világosan kimondatik, hogy a község saját belügyeiben határoz. Azt hinné tehát mindenki, hogy itt valóban kétségbevonhatlan reális jogról van szó, melylyel a község szabadon és természetének megfeleiőleg élni lesz feljogosítva. De jön egy későbbi paragraphus, mely azt mondja, e jog tulajdonképen illusorius, hogy ezzel nem élhet szabadon, hanem annak a j ognak realitása tisztán attól függ, vájjon a község felett álló felügyeleti közegnek tetszik-e vagy nem, a közigazgatás, a közbiztonság czímén az ő belügyeibe beleavatkozni és ezen belügyeiben hozott határozatát megváltoztatni. Ép ugy vagyunk a választó-jogokkal is. Azt kimondjuk itt is, hogy a községek az ő elöljárójukat szabadon választják és egy következő paragraphusban tárgyalni fogjuk a kijelölés módját, mely ismét illusoriussá fogjatenni^a választási jogot. így tehát, t. ház, itt is csak azt constatáljuk, hogy ezek a jogok, melyeket a törvényhatóság ad, illusoriusak és egész következetesen törekszik a kormány arra, hogy magában a törvényjavaslatban foglalt intézkedésekkel, ezeknek a jogoknak a gyakorlatát illusoriussá tegye. Ez az irány engemet legalább komolyabb aggodalommal tölt el és nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, melyben tegnap, vagy tegnapelőtt Szivák Imre t. képviselő ur volt, a ki azt az igen nevezetes formulát találta fel lelkiismeretének megnyugtatására, hogy ne méltóztassanak aggódni, a községtől, az igaz, elvesznek bizonyos jogokat, de hiszen azok nem vesznek el, ezek a megyei autonómiát gyarapítják, megtaláljak ezen jogokat a megyei autonómia kebelében. Ha pedig elmegyünk a megyei autonómiához és megnézzük azt, hogy mit találunk fel benne, akkor nem Szivák Imre t. képviselő ur, hanem egy sokkal jelentékenyebb tényező : a t. ministerelnök ur élénkbe áll és azt mondja: Ne keressétek e jogokat itt, szükségesnek találtam azokat az állam részére reclamálni, mert az államnak ezen jogokra okvetetlenül szüksége van. (Ugy van! bal felől.) De ha akkor jól megnézzük az államot s tudjuk, hogy az állam az intézményeknek harmonicus összessége, akkor azt találjuk, hogy hiszen tulaj donképen az állam sem nyert vele s azt látjuk, hogy az állam képviselője és helyettesítője ebben a tekintetben tisztán az igen*, ministerelnök ur. (Ugy van! balfelől.) Most felmerül az a kérdés, hogy vájjon az igen t. ministerelnök ur abba a helyzetbe jut-e az által, hogy ezektől az intézményektől a természetes és mintegy velük született jogokat elvonja, hogy vájjon a ministerelnök ur ez által nyer-e valamit hatalom tekintetében? Vájjon, ha valaki egy élő organismusból egy tagot levág, például valakinek kezét vagy lábát levágjuk és odaadjuk más organismusnak, nyer e ez, gyarapodik-e ez erőben ? Nem. Nem ért el vele egyebet, mint azt, hogy azt az organismust megcsonkította, megbénította, actióra képtelenné tette. így van az igen t. ministerelnök ur vele, midőn a községektől a megyei autonómia nevében (Halljuk! balfelől) veszi el azt a különálló hatáskört, a melyre a községeknek okvetlenül szükségük van, hogy mint olyanok az ő lényegök természetének megfeleiőleg existálhassanak; a megyétől az állam nevében és az államérdek szempontjából veszi el e jogokat és igy tovább és nem látunk egyebet, mint egy hosszú sorát a meg-