Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-221

.!«« 221. orszftgos Ülés április 6. 1886. keserű csalódások után is minden más hozzánk beköltöző nemzetiségek irányában, de viszont igen jellemző és tagadhaflan tény az, hogy minden más faj és nép között a zsidót mindig kivette azon közös felfogásból és a zsidókra nézve ősidőktől fogva más szabályokat, más törvényeket, más eljárást kívánt alkalmaztatni. Nemzeti traditiónk szellemében még a múlt században is a zsidónak letelepednie, laknia, vagy egy éjszakán egy községben meghálnia nem volt szabad. Sőt tovább megyek. 1849-ben — a mikor pedig szintén csak nyilatkozott nemzeti traditiónk szelleme — a felsőház az idegenek településéről hozott törvénybe föl akarta vétetni azt is, hogy a zsidóknak ezt a települési jogot csakis nagyon szigorított feltételek mellett a legritkább esetben hajlandó megadni. A mi tehát a nemzeti traditiót illeti, ezt a mostan tényleg folyó bevándorlásra alkalmazni nem lehet. Itten köszönettel tartozom Orbán Balázs t. képviselőtársamnak, (Ugy van! a bal- és szélső baloldal némely padjain) a ki a mi álláspontunkat — ámbár ő nem kijelentett antisemita — oly talpraesetten, oly szépen fejtegette. Mi, nyílt antisemiták, szintén nem gyűlöljük a zsidót vallásáért vagy fajáért. A magyar nép is — a mint én a magyar nép és a zsidó nép történetét ismerem — sőt azt merem mondani, minden nép a zsidót nem a vallásáért gyűlölte főkép és kizárólag, ámbár vallásában nagyon sok van olyan, a mi a kritikát nagyon is kihívja maga ellen. Á magyar le tudott mondani az ő kizárólagos „magyarok istenéről", a zsidó most is azt hiszi, hogy neki extra istene van és annak az extra istennek ő extra népe, a melynek külön jogai és kiváltságai vannak. Hanem az ellenszenv főkép irányult a zsidóknak társadalmi félszegségei és bűnei ellen és a hiba nézetem szerint abban rejlik, hogy ezen társadalmi félszegségek és bűnök gyökere visszanyúl a vallásba és abból táplálkozik. A XIX. században, a felvilágosodottság és egyenlőség, a humanismus századában, a, mely gyönyörű jelszavakat senki sem tud szebben fejtegetni, mint épen a zsidók, a zsidó azt hiszi, hogy neki derogál a legtiszteltebb, a legtisztább keresztény emberrel egy házban lakni, egy ételből enni, a nélkül, hogy szigorú vallási felfogás szerint magát tisztátalanná ne tenné. Már engedelmet kérek, ilyen felfogással szemben a kritika nagyon is jogos, nagyon is igazságos. Elvekre is hivatkozik a t. közigazgatási bizottság, ámbár az elvek alkalmazására nézve a t. ministerelnök ur is azt mondotta, hogy szabadelvüségük terjed „a körülményekhez képest". Én tehát azt hiszem, hogy itt is a körülményekhez képest a merev szabadelvűséget egy kissé lehetne tágítani s ezzel nem a mi kormányunk adná az első példát, mert azt hiszem, hogy például az észak-amerikai köztársaságot csak el fogják ismerni elég szabadelvűnek; és az a köztársaság a chinai munkások ellen és a magyarországi, általában az európai bevándorlások ellen oly intézkedéseket tett, a melyekkel a további bevándorlást lehetetlenné tette. Senkinek sem juthat azért eszébe, azt mondani, hogy a szabadelvtíséget igazán megsértette. Francziaország kormánya, azt hiszem, szintén elég szabadelvű s a német munkások s azok bevándorlása ellen szintén szükségesnek látta az intézkedést. A harmadik érv, a melyre a közigazgatási bizottság hivatkozik, az, hogy népességi viszonyaink tekintetbevételével az idegenek beköltözését és állandó települését is oly magasabb állami czélú kérdésnek tekinti, melyet alacsonyabb községi szempontból megbírálni nem lehet. Itt azt vagyok bátor figyelmébe ajánlani, hogy először is Magyarország népessége már nem oly kicsiny, hogy idegen lakosságnak és népnek bevándorlása nagyon kívánatos volna. Egészen máskép volt ez akkor, midőn még sem a gazdaságban, sem az iparban a gépek használata annyira elterjedve nem volt, a mennyire el van terjedve most és a mennyire valószínűleg el lesz terjedve rövid idő múlva. A tűlnépesség talán még nagyobb veszéty, mint a csekély népesség. Példa rá épen most Belgium és Anglia. Viszont a népesedésen a kormány ezen intézkedéssel nem segít, mert ha az egyik oldalon betódulnak, a másikon kitódulnak épen a munkás kezek, a bevándorlók pedig inproductivek. A mi a népességi viszonyokat illeti, Magyarországnak szüksége van még emberekre, de csak munkás emberekre. Én nem vagyok abban a helyzetben, hogy számokkal ki tudnám mutatni, kik és mily elemek vándorolnak be és a magam részéről igen le lennék kötelezve a t. belügyminister urnak, ha statistikai felvilágosítást adna ez iránt. De ugy tudom, hogy azon bevándorló elemek nem munkát keresni, hanem munkát kerülni jönnek hazánkba. (Ugy van ! a szélső baloldal egyes padjairól.) Azok pedig, a kik kivándorolnak, népünknek legmunkásabb, legjóravalóbb, legbecsületesebb részéhez tartoznak. Ez tehát nagyon is hátrányos, akár községi alacsonyabb, akár állami magasabb szempontból tekintjük azt. Ha azon bevándorló elemek jóravaló, tisztességes munkával akarnák kenyerüket megkeresni, megkereshetnék előbbi hazájukban is s ha jóravaló becsületes elemek volnának, ott ép ugy megélnének, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) De kérdem, miért vegye magába Magyarország népe az oly elemeket, melyeket egy vagy több más ország, hogy ugy fejezzem ki magamat, kiokád magából, mint egészségtelen elemet? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi szüksége van a mi organismusunknak megmérgezni magát azzal, hogy ily betegségtí elemeket olt magába, melyek más, a nép jólétét