Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-221

22!. országos ülés április 6. 1886. jrjy szem előtt tartó államokból idejönnek? Azt hiszem, csattanósabb példát nem lehet felhozni, mint Bismarck kerezegei, ki nemzetének érdekét he­lyesen felfogja és nem hangzatos szavakra, hanem saját népe érdekét védi. És mit tesz ő? áz idegeu elemeket, melyek honosodni nem akarnak, kilöki országából. És Oroszország, mely szintén a maga érdekét figyelemmel kiséri az ily idegen és inproductiv elemtől hasonlóképen igyekszik meg­szabadulni. Azok elég erősek saját érdeküket megvédelmezni; és mi magyarok, kik gazdaság­ban és iparban minden tekintetben elmaradottak és gyengék vagyunk, mi fogadjnk-e magunkba azokat, kik másutt a pusztítást végrehajtották 1 A mi pedig a szaporulatot illeti, csak egyet­len egy esetet vagyok bátor felhozni. Száz évvel ezelőtt II. József népszámlálása idején egész Magyarországban 50,000 zsidó volt és 5—6 millió más nép. Ez az 5 — 6 millió megszaporodott egy évszázad alatt kétszerannyira, a zsidóság pedig hétszázezerre, tehát 13—14—15-ször annyira. Ezen szaporodás okvetetlenül arra mutat, hogy itt a szaporulat veszélyével jár a keresztény népek­nek. A számokkal pedig alkudozni nem lehet, azok világosan, érthetően beszélnek, csak legyen a ki meghallgassa őket. Legkülönösebbnek tartom azonban a bizott­ságnak a nemzetközi viszonosságra való hivatkozá sát. Vagy nem akarja tudni, vagy el akarja hallgatni a bizottság a legutóbbi idők történetét. A nemzetközi viszonosság Német- és Oroszország­ban épen az ellenkezőt mutatja most, mert itt az idegen elemeket befogadni nem akarják, sőt a bentlevőket is ki akarják küszöbölni. És én, a magam részéről, ha a nemzetközi viszonosságot tekintjük, teljes készséggel elfogadom ezt, mert akkor csak egy kis változattal azt a régi közmon­dást kell használni: ha te ütöd, orosz és német, a te zsidódat, én meg ütöm a magam zsidaját. Azért a nemzetközi viszonosságra hivatkozni egyáltalá­ban nem czélszeríí és minthogy az egész idege­nekre vonatkozó javaslat nem felel megaczélnak, a mely az idegen egészséges elemek letelepülését előmozdítaná, azért én is bátor vagyok kérni a t. házat, méltóztassék elfogadni Irányi Dániel képviselő ur módosítványát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldal egyes padjain.) Elnök: A Veres József képviselő ur módo­sítványa fel fog olvastatni. Ábrányi Kornél jegyző (olvassa): A 15. §. második kikezdésének e szava után: „és ha", tétessék: „előbbi tartózkodási helyéről hozott vagyoni bizonyítványnyal". Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját. Dárdai Sándor előadó: T. ház!(Halljuk/) Ezen ig.izán fontos szakaszra vonatkozólag csak azt kivánom megjegyezni, hogy már magában a bizottságban is a kormány eredeti javaslatánál is tovább mentünk a letelepülési korlátozások fel­vételében, a mennyiben a bizottság módosítása volt az, hogy az idegen letelepülőktől bizonyos vagyon kimutatása követeltessék. A ministerelnök ur is hozzájárult, hogy e korlátozások egy bizonyos határvonalig még tovább is kiterjesztessenek; nevezetesen, hogy a meg­kívánt vagyoni kimutatás terjesztessék ki odáig, hogy az egy tartós, fentartási szükségletnek felel­jen meg. Midőn ehhez én is hozzájárulok, ki kell jelen­tenem, hogy nem fogadhatom el Veres József képviselő ur módosítványát, a ki módosítványában oly garantiákat kivan, a melyek a teljes lehetetlen­séggel határosak, ha csak azt nem kívánja, hogy e subsistentialis eszközök bíróilag és letétileg kezeltessenek. (Ugy van! a jobboldalon) Hiszen a települőknek rendszerint nem valami nagy üzleti tőke szokott rendelkezésükre állani, hanem legtöbb esetben saját munkaerejük az, a mire támaszkodniok kell. Én tehát, midőn e módosítást nem fogadhatom el, egyáltalában nem akarok reflectálni az antise­mitismusnak itt ismételve hangoztatott azon elveire, a melyekre nem tudok parlamentáris kifejezést találni. Csak azt az egyet kivánom megjegyezni, hogy midőn önök mindig a lengyel zsidót festik a falra, csudálatosan veszi ki magát, hogy mégis a mozgalom, a melyből az izgalmak származtak, nem a felföldön történt és ütötte fel fejét, hanem ott, a hol lengyel zsidók nem is léteznek. Önök igazán falra festik a lengyel zsidót. És a legelhibá­zottabb dolog volna, hogy ha mi e faira festett ördögtől ijednénk meg és oly rendelkezéseket vennénk fel, a melyek a szabad költözködést lehetetlenné tennék, (Ugy van! a jobboldalon) miután nekünk nemcsak egyáltalában lakosságra, hanem munkáskezekre nagy szükségünk van. És csudálkozásomat kell kifejeznem a felett is, hogy önök, midőn auctoritásokra hivatkoznak, e tekintetben nem válogatósak. Mert arra a nagy tudósra, a kire Andreánszky Gábor t. képviselő ur hivatkozott, csak azt jegyzem meg, hogy az igazi tudósok nem szoktak könyveikkel házalni járni, mint azzal a könyvvel történt, a melyből ő idézett, a miről azt hiszem, a ház minden tagjá­nak van tudomása. (Ellenmondás a lal- és szélső baloldal egyes padjain.) Olay Szilárd: Ez nem parlamentáris ki­fejezés egy előadó részéről. (Nagy saj balfelől.) Dárdai Sándor előadó: Hozzájárulok azon módosításhoz is, a melyet Horváth Lajos t. képviselő ur beterjesztett :zon szövegezésben, a melyben ÍV/A Teleszky István t. barátom ajánlotta a t. háznak, miután a lakhatási engedélyt okvetlen bizonyos sauctióval kell ellátni. De nem járulhatok 14*

Next

/
Thumbnails
Contents