Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-221

221. országos ülés április 6. 1886. JQ5 telének szintén hazánk felé fordulni, (ügy van! a \ bal- és szélső baloldal némely padjain.) T. ház! Vannak organismusok a természet világában, melyek felett nagy vita folyik, okozói-e a kórnak, vagy annak természetes következményei. A galicziai bevándorló zsidókról mindkettőt lehet állítani, hol bekerülnek, ott spiritus familarisuk, pálinka segítségével a szegénység és nyomor kórját idézik elő; és másrészt oda gravitálnak, hol egy szerencsétlen törvényhozás és egészségtelen pénzügyi gazdálkodás által már is a nép vagyoni jóléte, sőt a nyomor által némileg erkölcsei is aláásattak. De mindkét esetben e természeti organismusokat a káros testből távol kell tartanunk, mert annak szétbomlását idézik elé, ez a helyes gyógyítás első kelléke. És nem-e hasonlítanak a galicziai bevándorlók mindenben ezen organismusokhoz ? Nem munkás kezet, nem értelmiségi vagy anyagi vagyont hoznak magukkal, de kiaszott, kiéhezett alakok Sárosmegyébe sok kocsiszámra érkeznek naponta — mint egy hitelt érdemlő szemtanú panaszolá nékem künn e ház folyósóján — és ezek mind munka nélkül egyszerű csavargó-kereskedés vagy koldu lástól akarnak megélni, mert ha dolgozni akartak volna, el nem mentek volna hazulról. A fanatismus, melylyel önök minket vádolnak, annyira uralja ezen egészben sajnálatot gerjesztő lényeket, hogy összeborzadnak a keresztény embernek még csak láttára is. Egész élelmük első időben száraz kenyér és aludttejből áll, melyet a keresztények iránti gyűlölettel fűszerezve képesek csak elkölteni és azon reménynyel, melyet következő imádság fejez ki. (Olvassa): Dieses ist das Brod des Leidens, das unsere Vorfahren iin Lande Mizrajim gegessen habén. Wer hungrig ist, komme esse mit uns; wer bedürftig ist, komme und feiere das Ueberschreitungsfest mit uns, dies' Jahr hier, künftiges Jahr im Lande Israel — vagyis „im Lande Ungarn" —• dies' Jahr Knechte, künftiges Jahr freie Leute und Herren." Es ezek, t. ház, letelepednek itt hazánkban, eleinte koldulásból összeszedik az első tőkét a pálinkára és az uzsorára, lassankint igy hozzászoknak a keresztények látásához, gyűlöletüket rejtegetik és csak mikor az addigi gazdát kiárvereztetik házából, ősi vagyonából, midőn ez a kivándorlási ágens-társaik hálójába kerülvén, megragadja a vándorbotot, hogy az új világban az utolsó évek rabszolgaságát tovább folytassa : villan fel ismét egy perezre szemeikben kárörömmel a keresztények gyűlöletének elolthatlan tüze. T. ház! Mi is honfoglaló nemzet gyermekei vagyunk, a mi őseink is elfoglalták e hazát; de akkor, midőn általános népköltözés korszaka volt Európában, midőn majd minden népvándorlásnak I KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XI. KÖTET. indult volt és elfoglalták azt fegyverrel kezükben, az akkor általánosan divatozó, talán nem egészen humánus, de becsületes és loyalis harezban. Nem jöttek mint koldusok könyörögni, hogy vegyék fel őket és nem irtották ki alattomosan pálinkával és egyéb méreggel azokat, kiknek vendégszeretete menedéket adott nekik. Ha őseink ezt akarták volna tenni, aligha akadt volna az akkori sötét korszakban oly együgyű nemzet, mely ezt megengedte volna. Kivált ha okulhatott szomszédságában, oly elijesztő példán, mint okulhatunk mi is a zsidók által elpusztított ország, Galiczia sorsán. A nemzet fentartásának érdeke követeli ez új veszélyes népvándorlás megszüntetését, e káros elemeknek a hazától való távoltartását. És miután az Irányi t. képviselőtársam által beadott, habár más indokokból eredő és más indokolással ellátott törvényjavaslat e czélnak megfelel: én azon reményemet fejezem ki, hogy ha az önök szivében, a hamisan értelmezett jogegyenlőség minden haza-, minden nemzetszeretetet el nem ölt még, akkor nemcsak elfogadják Irányi t. képviselőtársam törvényjavaslatát, de szorítani fogják a bizalmukat biró kormányt arra, hogy azt életbe is léptesse és érvényesítse. (Helyeslés a szélső baloldal felöl.). Veres József: T. képviselőház! Előrebocsátom azt, hogy a 15. §-hoz egy módosítványt van szerencsém benyújtani, a mely következőkép hangzik: „Ha a községben állandóan lakni akar, tartozik ezt bejelenteni és ha kimutatja" után tétessék : „előbbi tartózkodáshelyéről hozott vagyoni bizonyitványnyal". Ezt akarom hozzátenni azért, mert akárhány eset van, a mikor a letelepülő, különösen a zsidó letelepülő az ajtó előtt, a községházánál kap egy hitsorsosától pár száz forintot, bemegy, azt bemutatja a bírónak, azután kimegy, visszaadja a pénzt hitsorsosának és ezzel bebizonyította, hogy magát és hozzátartozóit fenn tudja tartani. Én tehát azt kívánom módosítványommal elérni, hogy az illető előbbi tartózkodási helyéről magával hozott bizonyitványnyal igazolja vagyoni képesítését. Ezek előrebocsátása után legyen szabad észrevételeimet megtennem a közigazgatási bizottság megokolására.Az idegenek letelepülésére vonatkozó czikkeket a közigazgatási bizottság négyféle indokkal támogatta; hivatkozott először nemzeti traditiónkra, másodszor az elvre, harmadszor az érdekre és negyedszer a viszonosságra. Legyen szabad mindegyikre igen röviden megjegyzést tennem. (Halljuk!) A mi nemzetünk traditiójának szellemét illeti, nagyon jól tudom, hogy ősrégi és előkelő jellemvonása a magyarnak a vendégszeretet: daczára annak, hogy egy másik fajra példának okáért kimondotta azt, hogy „Fogadd be a házadba, kiver abból". Ezt a vendégszeretetet alkalmazta minden 14