Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-221

504 221- or

síAgo» ülés kodó jó tót és rusznyák nép hűségét megingassák. (ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen e törvény szerint a községek, vagyis azoknak elöljárói minden ellenőrzés és hatósági felvigyázat nélkül befogadhatják a letelepülőket, sőt azokat vissza se utasíthatják, ha bűnvádi kére set alatt nem állanak, ha megélhető állapotban vannak. Tudjuk azt, hogy községi elöljáróink ama félreeső helyeken csekély értelmi és erkölcsi nyomatékkal birnak, megítélni sem képesek a le települőnek erkölcsi és politikai jelentőségét, egy kis áldomásért foghatnak letelepülési engedélyt adni olyanoknak is, a kik hasonlíthatnának a keblünkön melengetett viperákhoz. (Ugy van! a szélső balon.) Hiszen a fennebb vázolt népesség betolulását is épen ezen könnyűszertí telepedési viszonyok hozták létre. A múlton okulva a le- és áttelepüléseket a politikai hatóságok felügyelete és ellenőrzése alá óhajtanám helyezni s a községi engedély érvényét falukra nézve a szolgabíró, városokra nézve az alispán beleegyezésétől óhajtanám függővé tenni és ily értelmű intézkedéseket a törvénybe felvenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elismerem, t. ház, hogy e kérdés megoldása nem könnyű, de lehetlennek nem tartom, hiszen napjainkban minden járványnak, sőt Pasteur a veszettségnek is feltalálta óvszerét. Es ez óvszert Irányi Dániel t. barátom honosítási törvényjavaslatában vélem feltalálhatni, a melyet ezen 15-ik szakaszszal összhangzäsba kell hoznunk, illetőleg e szakaszba annak némely intézkedéseit felvenni, mert egyik a másik nélkül egyoldalú és czéltévesztet lenne. Elismerem készségesen, hogy ez összeegyeztetést és a szükséges rendszabályok megállapítását bajos lenne itt a plenumban foganatosítani, átlátom, hogy azt a t. ház szakbizottságának kell kiadnunk, hogy az a megoldást előkészítse és kész tervezettel lépjen a t. ház elibe, azért én is kérem a t. házat, méltóztassék a le-, illetőleg betelepedés feltételeit megszabó e szakaszt a közigazgatási bizottsághoz visszautasítani, oly meghagyással, hogy Irányi honosítási javaslatának szem előtt tartásával, e szakaszt oly módon idomítsa át, hogy a muszkaés lengyelországi bevándorlás meggátlása és a könnyűszertí betelepedések korlátozása iránti intézkedések abba felvéve legyenek. Ennélfogva én meggyőződésem hevével hozzájárulok Irányi t. barátom indítványához, elfogadván szintén Horváth Lajos t. képviselőtársam módosítványát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) B. Andreánszky Gábor: T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársam igen érdekes és jeles beszédben festette azon veszélyt, mely bennünket Galiczia felől fenyeget. Annyira megnőtt hazánk április 6. 1SS6. teljes elzsidósodásának veszély e

; hogy a szabadelvfíség legabstractabb elmélkedői ismár ugy szólva ijedve kapkodnak óvszerek után, meggátolni e veszélyt, hogy a jogegyenlőség légintransigensebb védői is szükségesnek tartják már a káros és nem káros elemek között különbséget tenni. És ezzel bármit mondjanak az illetők, elértek a mi álláspontunkhoz, mert mi is csak a káros elemeknek hazánkba beczipeíődését meggátolni s a már hazánkban lévő káros elemeket helyes törvényhozási intézkedésekkel lehetőleg veszélytelenekké tenni törekszünk. (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldal néhány padjain.) Ez volt, t. ház, válaszfelirati javaslatunk alapeszméje és azért, mert e káros elemet, a gyermeket valódi néven neveztük meg, nincsenek azon reactionárius csúfnevek, melyekkel bennünket nem illettek. (Igaz! Ugy van! a bál- és szélső baloldalon.) Egy Shakegpeare, Fiehte, Schoppenhauer, Byron, a gondolatvilág herosait idéztük és középkori sötétenczeknek neveztek el. (Derültség a balés szélső baloldal némoly padjain.) Nemzetszeretetünket fajgyűlöletnek és nem tudom minek keresztelték és csak egyet kíméltek meg, hogy ellenindokokkal harczoltak volna ellenünk. Miért ? Azt tegnap megfejté Veres József t. barátom. Pedig, t. ház, tessék meggondolni: hogy gyalágás, soha sem bizonyítás. (Igaz! Ugy van ! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) De most elég ennyi a recriminatiókból. E tárgynál egy új autoritásra vagyok bátor hivatkozni. Volt tavaly egy csendes tudós szemlélője tanácskozásainknak fent a karzaton, egyszersmind társadalmi viszonyaink egy gondos tanulmányozója. (Halljuk/) Hazája nem egyike a zsidópusztította keleti szomszédországnak, de a civilisatio egyik bölcsője, Olaszország volt, mely még nem sokat szenvedett eddig- a zsidóktól. Es mi volt egyik eredménye tanulmányainak ? (Halljuk/) az, hogy kérdé: nem félnek-e az intéző kormányférfiak attól, hogy 20 év múlva 10 millió valódi magyar közül Magyarországban nem lesz több 1 millió valódi magyarnál és a többi nem lesz egyéb, mint magyarositott zsidó, vagy ha tetszik elzsidósodolt magyar. T.ház! Ha a zsidó faj ismert túlszaporaságát és nagy életszívósságát is vessszük figyelembe, a belső szaporulat útján ezt el nem érhetné e faj, itt bevándorlás által kellett eddig ily arányban szaporodnia (I#aá!! Ugy van! a bal- <s szélső baloldal némely padjain) és a bevándorlás a küíviszonyok miatt mindig nagyobb veszélyé, valódi csapássá növekszik. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Porosz- és Oroszország szorítja ki a zsidókat, mi tárt karokkal fogadjuk azokat. Galiczia már több zsidót nem képes eltartani, ott már az ott lévők sem képesek az elpusztított országból megélni és kény-