Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.

Ülésnapok - 1884-221

221. országos ülés április 6 18S6. 103 való simulásnak egyetlen atomját sem. (Ügy van! Ugy van! a bál- és a szélső baloldal némely padjain.) És ez a magyar nemzettel, annak nyelvével, szokásaival szemben ellenséges lábra helyezkedett faj, folyton tolul be Muszkaországból, elözönöl minden várost, minden falut, mérgezett pálinkájával elrészegesíti, elerkölcsteieníti, elszegényíti s lassanként expropriálja a hozzánk őszintén ragaszkodó, szabadságharczainkban mindig velünk harczolt s ezredév szenvedéseit velünk megosztott, jó-és balszerencse közt velünk testvéresült rusznyák és tót népet s azokat ezrivel kergeti Amerikába. (ügy van! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Vannak már egész faluk, a melyeknek őslakói kipusztultak s helyüket a kaftános had foglalta el. (ügy van! a bal- és a szélső baloldal némely padjain.) De nemcsak ott az egyszerű rusznyák nép között uralkodnak, hanem onnan rajaikat szétrepkedtetik a magyar alföldünkre is oly mérvben, hogy Szatmár vármegye székvárosában s Biharmegye több városában és községeiben is egész tömegét találtam az ily magyarul beszélni nem akaró muszka zsidóknak, egy csomó titkos zugiskolával, a melyek a fanatismns és tudatlanság és a hazát ignoráló exclusivitás tenyészdéi, a német j argonnak tápláldái. Ez állapotok nemcsak nálunk magyaroknál, hanem az e hazát már régebben lakó hazafiasabb érzelmű zsidóságnál is méltán visszatetszést szülhet és kell hogy szüljön (ügy van! a bal- és a szélső baloldal némely padjain) és intézkedéseket kell provocálnia arra nézve, hogy a muszka zsidó bevándorlás elébe korlátok emeltessenek és e kivételes helyzettel szemben kivételes óvrendszabályok foganatosíttassanak, mert magának a hazafias zsidóságnak is érdekében van, hogy ez idegen faj felettük is el ne hatalmasodjék, hogy őket háttérbe ne szorítsa s a gyűlöletnek, a lenézésnek, a türelmetlenkedésnek eddig nálunk ismeretlen áradatát reájuk ne zúdítsa. (Igaz! ügy van! abal- és a szélső baloldal némely padjain.) Az antisemitismust, ha Istóczy képviselőtársam hangoztatta is, de ezek az északról beözönlő kaftánosok teremtették meg, az azok elleni ellenszenv táplálja és kiterjeszti azok irányába is, a kik hajlamot mutatnak a magyar nemzethez való őszinte ragaszkodásra, (ügy van! szélső balfelől.) Más irányban táplálékot nyer a zsidóságkizárólagos kormánypártiasságában is, mert hát a magyar nemzetnek e kormány nem kell, a nemzet zöme a mi elveinket vallja magáénak, 1848-iki hagyományokkal és szent eszmékkel táp iáljalelkét; az a haza függetlenségeért lelkesülés, buzgólkodik. Es hogy ezen a nemzetet jogaiban korlátozó, szabadságában megrontó, anyagilag tönkretevő kormány magát mégis fentarthatja, a nemzet akaratját meghamisíthatja (ügy van! a szélső baloldalon) s a nemzet nyakára fojtogató vampyrként (Élénk derültség balfelől) ránehézkedhetik, ugy hogy azt lerázni nem tudja: azt a hivatalos erőszakoskodások és telekvásárlások mellett leginkább a zsidóság hathatós támogatásának tudhatjuk fel, (Igaz! ügy van! a szélső halon) mely nagy vagyonával és befolyásával feltétlenül támogatja és segíti e kormányt a nemzet közérzületének elfojtásában. (Igaz! Ugy van! seélsö balfelöl.) Pedig ez sem nem észszerű, sem nem tapintatos eljárás, mert a gyűlöletnek egy része, a mit e kormány mindenhol megteremt: szövet • ségeseire, a zsidókra is átszármazik és a magyar nemzettel meghasonlásba hozza, a neheztelésnek és ellenszenvnek érzetét összehalmozza. Pedig nem tanácsos a nemzettel és annak aspiratióival ily homlokegyenest ellentétbe helyezkedni, annak haragját igy folytonosan ingerelni és kihívni, mert a kormányok mulandók; azok mennek-jönnek, váltakoznak, még ha oly erőszakosok is, elfújja a népharag egy lehelete, az események hatalma. A szuronyok is, melyeknek hegyei közt keresik várukat: azok is jönnek-mennek, sőt adott viszonyok közt mind el is mennek; de a nemzet, a nép, az mindig marad s nem tanácsos azt ingerelni, nem tanácsos azt felharagítani, sokkal észszerűbb annak érzületéhez alkalmazkodni, annak testvéries jóindulatát és rokonszenvét kiérdemelni, azzal érdek egységbe lenni. Mert vihar idején csak igy lehet biztos hajlékot építeni a jövő számára. Az ittlevők igyekezzenek magyarok és jó hazafiak lenni, ennek főakadályát, a muszka zsidók beözönlését, saját érdekükben is meggátolni igyekezzenek, mert igaz, hogy hazánk népességi viszonyai tért engednek a betelepülésekre, fóldmívei esünk még sok karnak adhat foglalkozást; ámde nekünk nem zsellérkedőkre, hanem oly földmívelő népességre van szükségünk, mely a földhöz és nemzetünkhöz köti magát s ez országot őszintén elfogadja hazájául, (ügy van! a bal- és szélső baloldalon mely padjain.) A muszka zsidók beözönlését tehát törvényes intézkedésekkel kell meggátolni, ha azt nem akarjuk, hogy az el ne mérgesítse a bajt. Ily intézkedésnek pedig itt látnám helyét, a hol a községekbe való megtelepülés feltételei szabatnak meg. A községekbe való le- és áttelepülést szigorúbb feltételekhez kötni más tekintetekből is szükségesnek tartom, mert észak felől nemcsak a fennebb érintett áramlat, hanem egy pánszláv áramlat is lükteti felénk iszapot sodró hullámait. Ki áll jót érte, hogy ama nagy pénzerővel rendelkező propaganda fel nem fogja használni ezen könnytíszerü letelepedést s ágenseit nem fogja ily módon becsempészni felső megyéinkbe, hogy az J eddig hozzánk és államunkhoz őszintén ragasz-