Képviselőházi napló, 1884. XI. kötet • 1886. márczius 30–május 7.
Ülésnapok - 1884-221
102 22l « országos április 8. 18S6 rajaikat szétbocsátják e haza minden tájaira, valódi élősdi rovarokként berágják mindenüvé magukat s exclusivitásukat itt is mereven fentartva, semmiféle hajlamot nem mutatnak arra, hogy nemzetünk hez simuljanak, szokásainkat, erkölcseinket, hazai nyelvünket elsajátítsák s új hazájukhoz vonzódva, azzal identificalják magukat. Ezek nem hazájuknak, hanem kizsákmánylandó üzértelepnek tekintik ez országot, a melynek mitsem adni, hanem attól a lehető legtöbbet elvonni törekednek. Én egy szép szombati napon (Halljuk! Halljuk!) voltam Munkácson és valóban elbámultam, a midőn Árpád atyánk ez első megállapodási helyét képezett és a magyar történelemben egészen napjainkig le oly dicső szerepet játszott, a magyar szabadság egyik legerősebb fellegvárát képezett ez ős városunkban, mely még nem rég minden izében magyar volt s mely büszke lehet arra, hogy hős Rákóczy Ferencz hős anyjának, Zrinyi Ilonának s magának legnagyobb szabadsághősünknek lak-és védhelye volt. E városban, mondom, melynek minden hantja, minden köve, minden fűszála magyar dicsőségről beszél, melynek minden porszemét a szabadság védelmében kiontott nemes vér alakítja át drága emlékgyöngygyé; (Ugy van! a szélső haloldalon) e városban régi dicsőségünk és nagyságunk e szent acropolisában, én alig láttam mást mint pajeszes, hernyósapkás és szurtos kaftános zsidót (Derültség a szélső baloldalon) és végtelenül elszomorodtam és méltán felháborodhattam, a midőn e sok ezernyi sokaság közül egyetlen magyar szót, egyetlen magyar hangot kitörni nem hallottam, hanem mindenik hadart egy fülsértő, minden aesteticai érzéssel biró embert felémelyítő német jargont, vadmuszka dialectussal spékelve, tehát egy oly kotyvalék nyelvet, (Derültség a szélső baloldalon) a mely nekik nem anyanyelvük, a melyhez semmi előszeretet avagy kegyeletes emlék nem kötheti őket. És e kotyvalékért zárják el magukat azon nemzet nyelvétől, a mely üldöztetésük, gyilkoltatásuk válságos perczeiben befogadta s őket, a kik addig minden emberi jogoktól meg voltak fosztva, nemcsak emberi, hanem oly politikai jogokkal is ruházta fel, a minővel minden más polgára bir e hazának és oly egyéni és honpolgári szabadsággal, a minőről még soha álmodni se mertek, a miért hálára, őszinte szeretetre és határtalan ragaszkodásra erezhetnék magukat kötelezve e haza iránt, a mely minden nyújtható áldásaival árasztá el és utógondolat nélkül édes gyermekeivé tette azokat, a kik e földrészen mindenütt mostoháknak tekintetnek. De nemcsak ős Munkács városában van ez igy, (Halljuk/ Halljuk!) hanem igy van ez a felső megyékben mindenütt, sehol sem hallani ajkukról egy magyar hangot, sehol sem találhatni a magyar hazához való ragaszkodásnak, a nemzetünkhöz vagy lakási engedélyt nem kapván, eltávozni nem | akarna, eltávozásra rendőri kényszerrel is szorítható." Ajánlom módosítványomat a t. háznak. (IIelyeslés.) Horváth Lajos: Én Teleszky István kép viselőtársam szövegét szabatosabbnak és humanusabbnak tartom, mint a magamét, ennélfogva ahhoz hozzájárulok. (Helyeslés.) Orbán Balázs: T. ház! Itt a betelepedést érintő e szakasznál kívánom telepedési viszonyainkra és a hazánkban jelentkező egy égető bajra rövid észrevételeimet megtenni. T. ház! Kern vagyok ellensége semmiféle fajnak, nemzetiségnek vagy vallásfelekezetnek, senkit nyelveért, lelke meggyőződéseért gyűlölni avagy lenézni nem tudok, (Helyeslés) mert én a jogegyenlőség, a hitszabadság feltétlen híve vagyok, azt mindenki veleszületett és elidegeníthetlen emberi jogának ítélem (Helyeslés) s igy az izraelitát sem tudom azért, mert istenét Jehovának nevezi s azt furcsa ceremóniákkal imádja, üldözni. (Helyeslés.) Hadd keresse mindenki lelki üdvösségét ugy, a miként azt elnyerhetőnek tartja. (Helyeslés.) Másrészről őszinte örömmel üdvözlöm azokat, kik neinzetünkhez simulnak, kik e haza híí fiainak vallják magukat, kik e hazát szülőföldjüknek és nemcsak íízértelepüknek tekintik, kik a szabadság jótéteményeit nemcsak élvezni, hanem meg is érdemelni iparkodnak. (Helyeslés.) Azonban kétségtelenül vannak oly társadalmi bajaink és visszásságaink, a melyek előtt szemet hunynunk nem lehet, nem szabad; az ősi magyar erényt: a vendégszeretetet, az üldözöttek befogadását nem szabad oly túlságokba vinnünk, a mi e haza őslakóinak kiszorítását és kipusztítását vonhatná maga után. (Helyeslés.) Már pedig ennek fenyegető jelenségei mutatkoznak hazánk némely vidékein, különösen hazánk északi részében. (Halljuk! Halljuk!) Muszkaország hemzseg a zsidóság azon alantosabb válfajától, a mely nem a spanyol és mór vérkeverék által nemesült, hanem a kazár és tatármuszka vérkeverék által idomtalanult el. (Derültség balfélöl.) E veres-szőke zsidófaj oly roppant mérvben szaporodott el Oroszországban, csekély lelkiismerettel folytatott üzérkedései folytán s főleg separatisticus különhuzódása által annyira megutáltatta magát; hogy az ottani társadalom mindenképen, nem egyszer elítélendő durva, embertelen módon is kilökni, kiküszöbölni igyekszik kebléből. Ezen folytonosságban levő epurationalis mozgalmak hozzánk özönöltetik az oroszországi zsidóságnak a salakját, legalsóbb szurtos rétegeit. (Ugy van! szélső balfelől.) Ezek mindenféle utakon és módokon becsempészik ide hazánkba magukat, (Igaz! Ugy van! a szélsb' laloldalon) ellepik hazánk felvidékeit, onnan
