Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-202

^8 202. országos tlr* märezius 12 1880. t, képviselő ur felhozott, midőn azt mondta, hogy azon időben, midőn a Deák-párt korszakában Pestmegye iőispánja nem akarta Nyáry Pált caudidalni, Tóth Vilmos belügyminister ur kijelentette, ha a főispán őt nem eandidalja, akkor 24 óra múlva vagy ő nem lesz belügyminister, vagy a főispán nem lesz többé főispán. Hát, t. ház, ez volt a helyes álláspont; hanem mi azt kívánjuk, hogy az esetben, ha az alispán-jelöltet nem Nyáry Pálnak, hanem esetleg Simoneseunak hívják, épugy nyilatkoznék a bel­ügyminister, mint nyilatkozott akkor. Igen he­lyesen jegyezte meg Mocsáry t. képviselő ur, hogy a nemzetiségekre való utalás kimeríthetlen kincsbánya, ha reactionarius intézkedések jönnek szóba. T. ház! Én azt hiszem, hogy legalább is az ellenzéki pártok már lehetnének elég tapasz­taltak, hogy ezen csaléteknek ne üljenek fel, mert a jogbiztonság minden biztosítéka, melyet ezen, vagy más törvény megvon a nemzetiségektől, azt tán nélkülözni fogja egyszer a magyarság is. A jelen vita, t. ház, a jelszavaknak az érté­két meglehetősen csökkentette, gondolom, hogy sokan most már világosabban látják, hogy a hi­vatalnokok kinevezése nem azonos a centralisa­tióval ; a választás nem azonos az autonómiával, hogy ezen fogalmak egyáltalában nem födik egy­mást. De abban, t. ház, mindnyájan egyetértünk, hogy a tisztújítás jelenlegi módja rossz. Különösen a candidatiónak mostani elmélete és gyakorlata folytán. És hogy ha elfogadtatik ezen törvényjavaslat, még sokkal rosszabb lenne. Az eltérés csak abban van, mily irány követtes­sék jövőre nézve. Azt hiszem, hogy a mostani keretben is sok­kal jobb lehetne a tisztújítás eredménye, sokkal jobb lehetne a megyei administraíio, ha egészsé­gesebb parlamenti viszonyaink volnának. Hogy azonban egészséges parlamenti viszo­nyaink nincsenek, ennek oka, nagyrészben azon bizalmatlanság a nemzetiségek irányában, mely­iyel viseltettek azok, kik 1874-ben a választási törvényt alkották, midőn nagy részben nem állami szempuntok, hanem faji szempontok voltak dön­tők. Ha a titkos szavazást, melyet most követel az ellenzék, 1874-ben behozták volna, meglehet, hogy 2—3-szor annyi nemzetiségi képviselő ült volna e házban. De az ellenzék érvényesíthette volna erejét, teremthetett volna valódi alkotmányos­ságot, megbirkózhatott volna a kormánynyak T. ház! Azt a hibát, melyet akkor elkövet­tek, nem kellene etkövetni most. midőn ilyen alapvető törvényt tárgyalunk, oly időben, midőn a törvényesség betűjével megölik az alkotmá­nyosság szellemét. Azon javaslatok közül, melyek a leendő administratióra vonatkozólag szóba hozattak, leg­közelebb állok ahhoz, melyet tegnap Zay Adolf t. képviselőtársam előadott. Különben az nem valami új eszme, annak alapvonalai léteztek és kitűnő eredménynyel a volt Királyföld administra­tiójában, abban az administratióban, melyet meg­megbámult, csudált és megbecsült Bem tábornok, midőn bevette Nagy-Szebent, a melyről ő elismerte hogy valóban szabadelvű. T. ház! Én, hogy a kinevezésre és válasz­tásra nézve elmondjam egy pár szóval nézeteimet, kijelentem, hogy én óhajtom azon módozatot a melyet elfogadhatónak jelentett ki Gulner Gyula t, képviselőtársam, tudniillik az élethossziglani vá­lasztás elvét és ugy hiszem, hogy az élethossziglani választás megadja az administratiónak minden kel­lékét s mégis közelebb áll a megyei törvényke­zés fejlődéséhez és biztosítja a közönség részvéte­lét s azon kívül legalább bizonyos állásokra nézve el van fogadva és előnyös gyakorlatban, például Budapest fővárosban is. Ezen elv alkalmazása leginkább képes egye­síteni a valódi önkormányzat és a jó hatályos köz­igazgatás barátait egyaránt. Es most, t. ház, bevégeztem volna a mit mon­dani akartam, ha nem kellene még röviden reflec­tálnom azokra, a miket tegnapelőtt Hegedűs Sándor t. képviselőtársain, a mérsékelt ellenzék királyföldi segédcsapatait illetői egmondott.Nyilatk ózott ugyan már erre nézve Zay Adolf t. képviselőtársam, de ugy látszik nem a kellő nyomatékkal, mertBusbach Péter í. képviselőtársam nem volt hajlandó komo­lyan venni Zay Adolf képviselő urnak nyilatkoza­tát és szíves volt bennünket összehasonlítani ama bizonyos trójai lóval, melyet bennünk bevittek volna a mérsékelt ellenzék körébe. Hát, t. ház, valóban nehéz állapot ilyen segédcsapatheli embernek lenni. „Es ist sehr schwer Mensch zu sein!" Mikor a királyföldi kép­viselők külön clubot alkottak, akkor perhorres­cálták a pártoknak nemzetiségi alapon való cso­portosulását. Most midőn egy bizonyos rész csat­lakozik egy politikai párthoz, azt is rossz néven veszi Hegedűs Sándor t. képviselőtársam. Hegedüs Sándor: Dehogy, inkább örülök! Steinacker Ödön: Én csudálkozom azon, hogy épen Hegedűs Sándor képviselő ur nem értett meg bennünket vagy bizonyos gyanús szemmel tekinti e belépést. Hiszen ö a Vespa ianus császár non ölet elvének politikai tekintetben barátja. Mikor Abrudbánya román választóinak bi­zalma őt felkereste, nem vonakodott e bizalmat elfogadni, valamint azt sem hallottam soha, hogy magyar ember vonakodott volna nemzetiségi vok­sok elfogadásától. De különben Hegedűs Sándor képviselő ur a compromissumok embere is. O helyeselte azt, hogy a mérsékelt ellenzéken az ál­lami administratio és az önkormányzat hívei bizo­nyos compromissumra léptek. De hát miért akkor

Next

/
Thumbnails
Contents