Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-201

75 261. országos iilés márecins II. 1S8S. mérsékelt ellenzékbe beléptek néhányan. Hát ez rám nézve, mert a belépést komolynak tartom, csak örvendetes lehet, ha azon előfeltétel az alapja, hogy assimilálják magukat azon elemmel, a mely körülbelül a háznak ott is díszét képezi, a mely mindenesetre a háznak jövendő urait és vezéreit foglalja magában; mert utóvégre egy párt sem maradhat örökké többségben, megtörténhetik, hogy ők jönnek többségbe. Én csak attól félek — de ez nem tartozik szorosan véve rám — hogy a mérsékelt ellenzék kapuin bevitte azt a bizonyos faalkotmányt, a mely Trója elestét idézte elő. (Derültség a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a törvényjavaslat felesleges, mert hiszen az állami czélok elérésére ők is közreműködnek. Hát ez relatív dolog. Az állami czélok alatt, hogy mit ért a képviselő ur, azt nem tudom. Nem azon nyelven beszél, nem azon fogalmakat szokta itt előttünk fejtegetni, a melyeket mi bizonyos szavakhoz kötünk, a mikkel mi szoktunk élni; mert mikor azt mondja, hogy az idegen fajok és a vezérfaj közt bizalmatlanság áll fenn: akkor velünk nem ért egyet; mi azt hiszszük, hogy itt az idegen fajok és a vezérfaj közt bizalmatlanság nincs. Hanem bizalmatlanságot hirdetnek egyesek, van egy bizonyos töredék, a mely annak segélyével képes magát felszínen tartani; és hogy az a töredék, amely híreszteli és világgá hirdeti, hogy bizalmatlanság létezik, az nem azt érti az állami czél alatt, a mit mi értünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Van még egy észrevétele a t. képviselő urnak, a melyet megjegyzés nélkül nem hagyhatok. Ez az, hogy az ország egyes fajai bizonyos ellenséges állást foglalnak el akár a kormány, akár a magyar fajjal szemben. Magyarországon tömegesen vannak idegen fajok itt-ott elszórva, a többi között vannak németek, a kik egy gyarmatban többet tesznek ki, mint az összes szász nép; ezek ily tömegekben túl a Dunán vaunak, hasonlóan vannak a felső vidéken tótok tömegesen, a kik szintén sokszorta többen vannak, mint a szász faj együttvéve és ezek a legjobb egyetértésben élnek a magyarral; a dunántúli németek és a felsővidéki szászok, valamint a tótok is históriai hűségüknek adták jelét akkor, mikor legnehezebb napjai voltak e hazának, mikor bizonyos más nemzetiségek elfordultak attól. (Igaz! JJgy van! a jobboldalon.) Én nem tartom szükségesnek, hogy tovább is reflectáljak azokra, a miket a képviselő ur itt felhozott, a ki beszéde elején, megvallom, azon hitet ébresztette bennem, hogy a nemzetiségi kérdést ez alkalommal kizárja beszédéből. De hiába: „on revient toujours a ses premiere amours," hát a képviselő nr nem maradhat a nélkül, hogy a nemzetiségi kérdést szóba ne hozza. De áttérek a törvényjavaslatnak más irányban való tárgyalására. Egy különös jelenség tűnik fel nekem, de mindenkinek, a ki figyelemmel kisérte ezeket a tárgyalásokat. Az ellenzéknek mindkét csoportjából megtámadták ezen törvényjavaslatot azért, mert ez állítólag a kormány hatalmi körének növelésére van irányozva. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Foglalkozom előbb a t. függetlenségi párttal. Ott azt mondják: ez a kormány hatalmi körének szélesbítésére van irányozva, mert ime, a kinevezett tisztviselők, mire valók egyébre, mint hogy a kormánynak minden szavát ellessék, minden intentióját teljesítsék; ez a törvényjavaslat elveszi a megyéktől, a municipiumoktól a tisztviselők szabad választásának jogát és ez által a központi hatalmat erősíti. Erre azonban a t. mérsékelt ellenzék azt mondja: te kormány, mi nem bizunk a te törvényjavaslatodban, mi nem bizunk a te egész irányodban, mi ép ugy, mintafüggetlenségi párt, meg akarunk téged buktatni, de nem azért, mert abban a törvényjavaslatban sok van, a mi a törvényhatóságok jogait sérti, hatalmát csonkítja, hanem, mert kevés van benne ; mi többet akarunk, mi azt akarjuk, hogy a tisztviselők is a kormány által neveztessenek ki, legalább mindazon tisztviselők, a kik jurisdictionalis joggal birnak. Igen érdekes dolog volt ezt ugy az egyik, mint a másik részről hallani. De a mi meglepő volt, az az, hogy akkor, midőn Apponyi t. képviselő ur itt a maga programmját kifejtette, a melyben hivatkozott arra, hogy neki nem elég az, a mi itt (kontemplálva van, neki az is kell, hogy a jurisdictiót gyakorló tisztviselők szintén kineveztessenek, hogy akkor az ő beszéde végén együtt acclarnált, ugy a függetlenségi párt, mint a mérsékelt ellenzék. (Derültség jobbfelöl.) Hát az igen nevezetes jelenség, hogy ép azok acclamálnak az új programmra, kik e törvényjavaslatban túlsókat látnak, oly programmra, mely e törvényjavaslatba még többet követel. Én azt hiszem, t. ház, különösen nekem egyénileg, ki itt a fővárosban ismerem a viszonyokat, ismerem a municipiumot és hatáskörét, nekem semmi okom nincs elégedetlennek lennem a választott tisztviselőkkel. Azt látjuk, hogy egy nagy municipium, melynek számos, sokkal különfélébb, sokkal többnemű feladata van, mint bármely vidéki municipiumnak, prosperálni tud a maga választott tisztviselőivel, hogy azon tisztviselők feladataiknak megfelelni képesek voltak és oly nyugalomban végzik hivatalaikat, mintha örök időre kinevezve volnának. Ezekkel a ^tisztviselőkkel, kik kötelességük érzetében öntudatos munkássággal törekednek a főváros érdekeit és javát emelni, a mint önök látják, a fő város meg van elégedve és állásuk daczára a restaurationalis mozgalmaknak,