Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-201

201. országom ülés márczius 11. 1888. i l autonóm diseiplinaris hatóságokról nem akar tudni semmit a progmatika alkotásról. De kitér ezen törvényjavaslat azon nagy kérdés elől, mely felvettetett és a mely elől kitérni nem lehet senkinek, tudniillik a közigazgatás államosítása, a tisztviselők kinevezésének kérdése elől. Nem is áll érdekében a kormánynak a közigazgatást államosítani, sokkal kényelmesebb rá nézve a kormánynak discretionárius hatalmát biztosítani, hogy aztán az ország megtalálja-e a maga részét abban az alkotásban, azzal nem törődik. Sokkal kényelmesebb volt a kormányra nézve a jelenlegi, választási iletőleg kinevezési rendszert fentartani, a végelhatározás ugy is a kijelölő főispánt illeti, a felelősség pedig a választókra hárittatik. De mégis iparkodott a kormány ezen javaslat keretébe becsempészni a kinevezési rendszernek bizonyos nemét, egyes meglehetősen fontos tisztviselők kinevezése van e javaslatban megállapítva. A kinevezési rendszernek első lépése ezzel meg van téve a nélkül, hogy az korlátolva volna azon jogi garantiák által, melyekhez minden, a jogállam iránt fogékonysággal biró ember a kinevezési rendszer behozatalát kötné. {Ugy van! Ugy van! a báloldalon.) Egészen feleslegesnek tartom a javaslat további bonczolgatásába bocsátkozni, mert hisz a koezka már eldőlt; a kormánynak határozott szándéka a maga hatalmát ezen törvény megalkotása által öregbíteni és elhatározott szándéka a kormányt követő pártnak, a kormányt ezen az utón is tovább követni. Ezzel szemben nem lehet feladata a kisebbségnek a többséget arra birni, hogy mondjon le a maga többségéről. T.ház, ha csak a mai napnak működnénk, nagyon saj nálnám azokat a szép beszédeket, a melyeket nikalmunk volt a ház ezen oldaláról hallani; sajnálnám azon szerény és gyarló szavakat is, me • lyeket e tárgyról még mondani kivánok. De azt hiszem, hogy a magyar parlamentnek ezen helyzettel és ezen javaslattal szemben az a kötelessége, hogy e javaslat niveauján emelkedjék felül ; {Helyeslés balfelöl) iparkodjék az ezen javas lat keretében el nem érhető feladattal szemben a jövő útját egyengetni, iparkodjék tisztítani az eszmekört, melyben a jövőben talán megfogamzik egy közigazgatási reform; {Helyeslés a baloldalon) iparkodjék a mai napok nyomorúságán túl fentartani és megmenteni azt a reményt a jobb és szebb jövőben. T. ház! Én a közigazgatásnak ezt a jövő fejlődését, egyjövendőbeli üdvös szervezetét csak egy feltétel alatt képzelhetem. {Halljuk!) Képzelhetem csak azon feltétel alatt, ha az állam és polgárai közt helyreáll az a természetes viszony, mely a jelenlegi kormány kormányzata alatt megrendült, ha helyre áll az állam és az az állampolgárok között, a kormány és a kormányzottak között az az organicu* viszony, a melyet a rokonszenv és a bizalom jellemez. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy nemcsak én, de tán mindnyájan közéletünkben azt tapasztaltuk, hogy inig a hazát szive egész melegével felkarolja minden magyar ember, mig a haza szent nevéért és a haza szent hivatásáért lelkesül minden derék férfin e hazában, addig az állammal szemben meglehetősen hidegen viseltetnek még a magyar faj fiai is. Honnan ered ezen nem épen rokonszenv és bizalom által sugalt viszony állam és polgárok közt? Mindenesetre, t. ház, ez azon időknek hagyománya, a mikor az állam egy idegen hatalomnak kezében volt, a mikor az állam kezelőiben idegen zsarnokokat látott ez ország. És azon idő hagyományai áthatnak a jelenlegi napokra is, különösen azért, i.ert azon idegen hatalom gyakorlása közt és azon szellem közt, a mely jelenleg uralkodik ezen állam vezetésében, vajmi csekély a különbség. T. képviselőház! Én őszintén sajnálom azt a, viszonyt, a mely jelenleg az állam és polgárai között fennáll. De tény az, hogy jelenleg az állam kormányát intéző férfiak minden egyes intézkedésökben hatalmi eszközt keresnek a polgárokkal szemben és ezzel szemben a polgárok mindenben körül akarják bástyázni jogkörüket és szabadságukat a kormánynyal szemben. A viszonyt tehát a kölcsönös bizalmatlanság és a kölcsönös féltékenység jellemzi. Ily egészségtelen viszonyban lehetetlen organicus szervezetet teremteni, mert ha hatalmasabb e két tényező közül az állam, illetőleg a kormány, minden intézkedésében az államhatalom kiterjesztése leszafőczél. Ha hatalmasabb a másik tényező — én rémképeket nem akarok varázsolni, de ha egyszer hatalmasabb lenne a kormánynál az állampolgári érzet Magyarországon, — akkor a jelenlegi bizalmatlanság és féltékenységi viszony mellett mindenesetre az egész alkotmányban a körülbástyázás, az egyéni és autonóm jogkörök biztosítása volna az egyedül irányadó elv. Hogy evvel megfelelhetne a közigazgatás és államkormányzat valódi hivatásainak és kötelességének, azt nem állíthatná senki sem. T. ház! Én elismerem, hogy ezen kölcsönös bizalmatlansági és féltékenységi viszony, a mely az állam és polgárai közt fennál, nemcsak a multak hagyományai által és nem csak a jelenlegi kormány praxisa által neveltetik, de neveltetik és részint nehezíttetik az által is, hogy bizalmatlan viszony áll elő az állampolgárok egyes nagy csoportjai között, bizalmatlanság áll fenn az államot vezető és arra a maga jellegét rásütő vezérfaj és a többi fajok közt. T. képviselőház! Én mindazon tapasztalatok alapján, melyeket a nem magyar ajkú állampolgárok politikai irányáról és politikai fentartási