Képviselőházi napló, 1884. X. kötet • 1886. márczius 6–márczius 29.

Ülésnapok - 1884-201

10 20!- nrszúgos ti 1 ti* mArczius 11. 1S86. T. ház! (Halljuk!) Ezen közigazgatási állapotok tarthatatlanságát és meddőségét beláttuk mindnyájan, de én azt hiszem, nincs senki e házban és az országban, ki az előttünk fekvő törvényjavaslattól ezen hiányok és bajoknak orvoslását várta volna. Hogyan is lehetett volna várni, hogy azon minister, a ki az 1870-iki municipalis törvény alkotását oly hevesen támadta meg, de később ugyanazt, legalább formájában változtatás nélkül alkalmazta, a ki mindazon hiányokat és bajokat, melyeket ostorozott, a maga alkalmazásában megtizszeresítette és a ki mindazokat a jogi garantiákat és a jogi államnak minden követelményeit, melyeket ő akkor sürgetett, a praxisban nagy bölcsen elmellőzte; mondom, ki várhatta volna attól a ministertől, hogy miután már az ország közvéleménye törvényhozási alkotást követelt tőle, mást csináljon, minthogy azon reformatio in pejust, melyet gyakorlatilag már behozott, most törvény javaslat alakjában kinálja a háznak, hogy azt a visszaélést, melyet már meghonosított, most paragraphusok alakjában törvényesíteni akarja. Én azt hiszem, hogy e tekintetben senki iliusióban nem ringatózott, hogy ezen törvényjavaslat által senki ez országban meg nem lépetett. És valójában az előbbi, az 1870-iki municipalis torvénynek összes hibái benne foglaltatnak ezen törvényjavaslatban, csakhogy növekedett arányokban; de mindazt, a mi nem volt benne az 1870-iki municipalis törvényben és a minek behozatalát sürgetve sürgette az ország közvéleménye, mind azon jogi garantiákat hiába keressük a jelen törvényjavaslatban. Azon szellem előtt, mely e tör vényjavaslatot megalkotta, az autonómia teljesen megsemmisült. Hiszen, ha e törvényjavaslatnak 57. §-a h) pontja a főispánnak azt a jogot adja, hogy a megyének bármely határozatát felfüggesztheti és a ministeriiimhoz terjesztheti fel és ha ugyanezen törvényjavaslatnak 10. §-a minden megyei határozattal szemben, melyet a minister közérdekűnek kivan tekinteni, a ministernek azt a jogot adja, hogy utoljára ő maga határozzon és pótolja a megye határozatát a saját elhatározásával, akkor autonómia gyakorlásáról szó sem lehet. De nem lehet szó jogi garantiákról, sőt jogbiztonságról sem ottan, ahol épen ezen 10. §. rendelkezéseinél fogva mindig bármelyik perczben jogában áll a ministeriumnak egy határozatot, a mely már régen jogerejűvé vált, de amelyet „közérdekűnek" nevezni tetszik a ministernek, felülvizsgálata tárgyává tenni és saját határozatával pótolni. De különösen elenyészik minden jogi biztosíték és elenyészik minden autonómia azon tág hatáskörrel, a melylyel a főispán a jelenlegi gyakorlaton felül felrnháztatik a jelenlegi törvényjavaslatban. Eddig egyenes rendelkezési, illetőleg rendeletkibocsátási joga nem volt a főispánnak; gyakorlatban volt ugyan itt-ott, de törvénybe iktatva és törvényesen elismerve nem volt. E törvényjavaslat adja ezt a jogot a főispánnak, adja továbbá azt a jogot, hogy bizonyos esetekben, a melyeket ő magának ugy teremthet meg, a mint neki tetszik, rendelkezzék egyenesen a megye egész tisztikarával, felfüggeszthesse azt, de nemcsak mint eddig volt, az alantas tisztviselőket, de engedetlenség esetében a 63. és 64. §-ok értelmében még az alispánt is és ha engedetlenség formájában, vagy mondjuk, ürügye alatt a megye tisztviselői karát eltávolította, helyettesíthesse azokat, sőt az alispánt is az általa kinevezett egyének által. Most képzeljük azt a helyzetet, hogy tetszik egy főispánnak mindjárt a restauratio után, a hat évi cyclus első negyedévében egy eonflictust előidézni, tetszik neki azt a rendkívüli állapotot teremteni, a melyről gondoskodik — mondom gondoskodik — a törvény 63. és 64. §-a, mi ennek a következménye? E törvényjavaslatnál fogva, ha az törvénynyé lesz, szándékosan előidézi a főispán azt fíictust, elkergeti magát az egész tisztikart, elkergeti magát az alispánt is és kinevezi a helyetteseket 5 és */i évre, ugy, hogy ez aztán a kinevezésnek tiszta formája, a melynek alkalmazása csak a főispánnak tetszésétől függ. Én arra határozottan utalok, hogy a 63. és 64. §§. arra egyenesen utalnak, hogy engedetlenség esetében a főispán az egész tisztviselői kart „kivétel nélkül" elmozdíthatja, felfüggesztheti és a restaurationális idő egész időszakára az általa kinevezendő egyének által helyettesítheti, sőt arról se szól az a törvény, hogy csak minősített egyénekkel lehet pótolni a tisztviselői kart, hanem ezt a pótlást, ezt a helyettesítést aztán tisztán a főispán önkényére bizza. T. képviselőház! A főispán a jelen törvényjavaslatban ezen rendeletkibocsátási és, mondjuk, tisztán kinevezési jogán kivül még felrnháztatik nemcsak a megyei tisztviselőkkel, hanem a megye területén működő összes állami tisztviselőkkel szemben egy teljesen discretionárius felügyeleti, sőt, mondjuk, pátronatusi joggal. Az ő jóakaratától függ a megyéje területén működő összes tisztviselőknek, ugy megyei, f mint állami tisztviselőknek az egész helyzete. 0 osztja ki az elismerést, ő osztja ki az előmenetelnek a chance-jait, ő a kisistene valamennyi tisztviselőnek a megye területén. T. ház! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslat igy egyrészt nem ugyan az állam erejét és működési képességét fejti ki, hanem csak a kormányhatalmat növeli, másrészt nagy bölcsen hallgat minden jogi garantiáról, minden biztosítékáról a közszabadságnak és az önrendelkezési jognak, nem akar tudni e törvényjavaslat semmit a közigazgatási bíróságról, nem akar tudni semmit